Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-04-05 / 13-14. szám

AZ INASNAK „HALLGASS" A NEVE Ez ma a Német Szövetségi Köztársaságban sohasem volt olyan igaz, mint napjainkban. Az üzemekben, gyárakban, mű­helyekben már nem is igen pró­bálják leplezni az inasokra vo­natkozó törvények és rendeletek megszegését — tanúsítják az ifjúsági munkavédelmi ellenőrző hatóságok jelentései. Az inasok hivatalosan megállapított heti 40 órás munkaidejét jóformán sehol sem tartják be, fizetést nem kapnak. Helyette bármi­lyen hihetetlen, napirenden van verés. De már ezt az állapotot meg­előzően a munkaadók jóval többet engedtek meg maguknak az inasokkal és a fiatalabb munkásokkal szemben, mint az idősebb alkalmazottakkal. Most az eddigi „megtorlások, bünte­tésekhez" még valami újdonság is társult: egyre több fiatal haj­landó eltűrni a sorozatos' jog­sérelmeket. Sőt, a szülök is a leghatározottabban arra intik gyermekeiket, hogy hallgassa­nak. Nagyon is jól tudják miért — az ok nyilvánvaló. A gazdasági válság következtében mindenütt lényegesen kevesebb inast vesz­nek fel, mint eddig, és a fiatal­korúak munkanélkülisége miatt a szülők is, a gyerekek is jobb­nak látják hallgatni. Ha csend­ben maradnak, talán sikerül megtartani a nehezen megszer­zett helyet a negyedéves próba­idő lejárta után is. Igaz, hogy ebben az évben nyolc százalék­kal nagyobb az inasok munkál­tatás! lehetősége, mint tavaly, de a szakszervezetek nem fogad­ták különösebb megnyugvással. Rájöttek, hogy mi rejlik ennek a nagyobb százalékaránynak a hátterében: sok munkáltató in­kább fölvesz egy-két inast, mert számottevően olcsóbbak, mint a kitanult szakmunkások, mester­emberek. Olyan esetek is előfordulnak, hogy a munkáltatók nyíltan és írásban szólítják fel a szülőket, tiltsák meg gyermekeiknek a szakszervezetbe való belépést. És a megfélemlített fiatalok muk­kanni sem mernek NE6V ÚRA „ANYASKODAS" Nemrég tettek közzé egy szociológiai vizsgá­lat eredményeit, amely a nő anyaszerepét tag­lalja. Nem az anyafunkciót, hanem a férfi feletti „anyáskodást". A tanulmányból kitűnik, hogy 40 éves házasság alatt a feleség 57 600 órát fordít a férfi feletti anyáskodásra, arra, hogy „körülvegye", „rendelkezésére álljon" és mindig „készenlétben legyen", ha szükség van rá. Részletezve, ez az 57 600 óra a következő­képpen oszlik meg egy nő életében: a házas­ság első szakaszában a nő naponta átlagosan í óra hosszat „veszi körül" a férfit. S ez olvassuk meglepődve a legtöbb házasság­ban tíz évig is eltart. Ezt követi a 20 éven át tartó „háromórás visszaesés". Ez az idő­szak, amikor a férfi kijelenti, „hagyd a csodába ezt az ostobaságot", de ennek ellenére gyakran anélkül, hogy tudatosodna benne eltűri. Ezt a 20 éves szakaszt követi az újabb 10 évig tartó időszak, amikor a férfinak ismét szüksége van arra, hogy felesége többet törődjék vele. Negyvenévi házasság alatt napi 4 órás átlag alakul ki, amikor is az asszony a férj számára egyszerűen pótolhatatlan. A szociológiai szá­mítás azt is figyelembe vette, hogy nagyon sok asszony egy kissé tartózkodó, amikor arról kell beszélnie, mekkora figyelemmel veszi körül a férjét, hogy ilyenformán is a férj érzékenységét és hiúságát szolgálja. p rí &!•;< ü dolgok mígolc urcsosdgok I rdekessigek iwik. Miigyik onyodclmok 12 ) fsmények ♦hány «óbort VILÁGVÉGE (Express) ADELAIDE-BEN NYAKKENDŐ­VEL Viszonylag nyugodtan várta a dél-ausztróliai Adelaide város 8C0 000 lakója a város január 19-ére megjósolt pusz­tulását. John Nash, a 49 éves látnok jövendö­lése szerint ugyanis a „bűnös várost" ezen a napon földrengés és ár­hullám fogja teljesen elpusztítani. A város nagy szabad­­fürdő-telepén számos lakos gyűlt „világvége partyra". Az előírások szerint mindenki úszó­nadrágot, búváruszonyt, oxígénpalackot és nyak­kendőt hozott magával. Minden résztvevőnek egy-egy műanyagból készült palackot bocsá­tottak rendelkezésére az „utókornak küldendő üzenet" céljaira. Don Duncan, a dél-ausztrá­liai szövetségi állam miniszterelnöke részvé­tét fejezte ki. A város üzletemberei a jóslatot követő hetek­ben virágzó üzletelést folytattak. A használt kocsival kereskedők mé­lyen leszállított áron bocsátották áruba a jármüveket. A masszázs­szalonok hirdetésekben ajánlották a „különle­ges árhullámkezelést". A légi forgalmi társasá­gok és a vasutak szom­battól kezdve kitűnő üzleteket csináltak, mert sok ember nyilvánva­lóan nem nagyon bízott a nyugalomban és át­menetileg inkább el­hagyta a várost. A világ végének kö­zeledte a templomok forgalmát is jelentősen emelte: Adelaide pap­jai vasárnap este kije­lentették, hogy a va­sárnap délutáni isten­tiszteleteket már régen nem látogatták ennyien. A „végítélet prófétá­ja", John Nash a hét végén eltűnt, sehol sem találták. Az elmaradt földrengést követő hét­főn híre ment, adelai­­de-i házát eladta, és „elutazott". ÉRTEKEZÉS A MOSOGATÁSRÓL Egy vállalkozó szellemű japán főiskolai hallgató, Tosi Otauka, érdekes témát választott diplomamunkájául. Több éven keresztül gyűjtögette a jegyzeteit, tanulmányozta a mosogatás módszereit, szokásait. Természetesen hely- és kortörténeti alapokra építette értekezését. Áttanulmányozta az edények mosogatásának módjait egészen a kökorszak­­tól napjainkig, a kőedényektől a mai modern háztartási eszközökig. A téma bizonyára érdekelni fogja a házi­asszonyok millióit, de kérdés, hogy a kétszáz oldalas tudo­mányos értekezést a főiskola elfogadja-e diplomamunká­nak? Il a két, hogy kenyeret szegj ■életet jelentő kenyeret! la kórus. — Víz, víz, az utolsó csepp víz — mondja valaki riadtan az ut­cán. A sötét háttérből segítséget ké­rő, dermedt kezek merednek a ma­gasba. Sikolt a zene. Az igazgatói páholy homályából nézem az előadást, figyelem a kö­zönséget. A tanárokat leszámítva átlagos életkoruk legfeljebb tizen­hét év. Háború, ostrom, jazz-musical. Bi­zarr és szokatlan összetétel. Talon ezért lebilincselő. Nem tudom, mi­lyen sorrendben érzékelik a drámát. A szereplőkkel élik ót Magyaror­szág felszabadulása utolsó hónap­jának tragikus eseményeit, azono­sulnak az ostromlott város vergődé­sével, a vizműtelep embereinek sor­sával. Azokkal, akik a robbanást csak életük órán akadályozhatják meg. — Ha majd elkezdődik az elő­adás, meglátja milyen színházat játszunk és kiknek — hárítja el ki­váncsi kérdéseimet Kazán István, (élórával az utolsó csengetés előtt. Csakhogy harminc perc sok idő és érzem, érdemes megkísérelni legalább néhány kérdés-feleletet ezzel az érdekes művésszel, kinek nevével Budapest lakossága húsz évig a Vígszínház főrendezőjeként találkozott. Ma a Budapesti Gyer­mekszínház igazgatója. Három évvel ezelőtt vállalta ezt az egyedülálló kísérletet és annak

Next

/
Oldalképek
Tartalom