Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-04-05 / 13-14. szám
AZ INASNAK „HALLGASS" A NEVE Ez ma a Német Szövetségi Köztársaságban sohasem volt olyan igaz, mint napjainkban. Az üzemekben, gyárakban, műhelyekben már nem is igen próbálják leplezni az inasokra vonatkozó törvények és rendeletek megszegését — tanúsítják az ifjúsági munkavédelmi ellenőrző hatóságok jelentései. Az inasok hivatalosan megállapított heti 40 órás munkaidejét jóformán sehol sem tartják be, fizetést nem kapnak. Helyette bármilyen hihetetlen, napirenden van verés. De már ezt az állapotot megelőzően a munkaadók jóval többet engedtek meg maguknak az inasokkal és a fiatalabb munkásokkal szemben, mint az idősebb alkalmazottakkal. Most az eddigi „megtorlások, büntetésekhez" még valami újdonság is társult: egyre több fiatal hajlandó eltűrni a sorozatos' jogsérelmeket. Sőt, a szülök is a leghatározottabban arra intik gyermekeiket, hogy hallgassanak. Nagyon is jól tudják miért — az ok nyilvánvaló. A gazdasági válság következtében mindenütt lényegesen kevesebb inast vesznek fel, mint eddig, és a fiatalkorúak munkanélkülisége miatt a szülők is, a gyerekek is jobbnak látják hallgatni. Ha csendben maradnak, talán sikerül megtartani a nehezen megszerzett helyet a negyedéves próbaidő lejárta után is. Igaz, hogy ebben az évben nyolc százalékkal nagyobb az inasok munkáltatás! lehetősége, mint tavaly, de a szakszervezetek nem fogadták különösebb megnyugvással. Rájöttek, hogy mi rejlik ennek a nagyobb százalékaránynak a hátterében: sok munkáltató inkább fölvesz egy-két inast, mert számottevően olcsóbbak, mint a kitanult szakmunkások, mesteremberek. Olyan esetek is előfordulnak, hogy a munkáltatók nyíltan és írásban szólítják fel a szülőket, tiltsák meg gyermekeiknek a szakszervezetbe való belépést. És a megfélemlített fiatalok mukkanni sem mernek NE6V ÚRA „ANYASKODAS" Nemrég tettek közzé egy szociológiai vizsgálat eredményeit, amely a nő anyaszerepét taglalja. Nem az anyafunkciót, hanem a férfi feletti „anyáskodást". A tanulmányból kitűnik, hogy 40 éves házasság alatt a feleség 57 600 órát fordít a férfi feletti anyáskodásra, arra, hogy „körülvegye", „rendelkezésére álljon" és mindig „készenlétben legyen", ha szükség van rá. Részletezve, ez az 57 600 óra a következőképpen oszlik meg egy nő életében: a házasság első szakaszában a nő naponta átlagosan í óra hosszat „veszi körül" a férfit. S ez olvassuk meglepődve a legtöbb házasságban tíz évig is eltart. Ezt követi a 20 éven át tartó „háromórás visszaesés". Ez az időszak, amikor a férfi kijelenti, „hagyd a csodába ezt az ostobaságot", de ennek ellenére gyakran anélkül, hogy tudatosodna benne eltűri. Ezt a 20 éves szakaszt követi az újabb 10 évig tartó időszak, amikor a férfinak ismét szüksége van arra, hogy felesége többet törődjék vele. Negyvenévi házasság alatt napi 4 órás átlag alakul ki, amikor is az asszony a férj számára egyszerűen pótolhatatlan. A szociológiai számítás azt is figyelembe vette, hogy nagyon sok asszony egy kissé tartózkodó, amikor arról kell beszélnie, mekkora figyelemmel veszi körül a férjét, hogy ilyenformán is a férj érzékenységét és hiúságát szolgálja. p rí &!•;< ü dolgok mígolc urcsosdgok I rdekessigek iwik. Miigyik onyodclmok 12 ) fsmények ♦hány «óbort VILÁGVÉGE (Express) ADELAIDE-BEN NYAKKENDŐVEL Viszonylag nyugodtan várta a dél-ausztróliai Adelaide város 8C0 000 lakója a város január 19-ére megjósolt pusztulását. John Nash, a 49 éves látnok jövendölése szerint ugyanis a „bűnös várost" ezen a napon földrengés és árhullám fogja teljesen elpusztítani. A város nagy szabadfürdő-telepén számos lakos gyűlt „világvége partyra". Az előírások szerint mindenki úszónadrágot, búváruszonyt, oxígénpalackot és nyakkendőt hozott magával. Minden résztvevőnek egy-egy műanyagból készült palackot bocsátottak rendelkezésére az „utókornak küldendő üzenet" céljaira. Don Duncan, a dél-ausztráliai szövetségi állam miniszterelnöke részvétét fejezte ki. A város üzletemberei a jóslatot követő hetekben virágzó üzletelést folytattak. A használt kocsival kereskedők mélyen leszállított áron bocsátották áruba a jármüveket. A masszázsszalonok hirdetésekben ajánlották a „különleges árhullámkezelést". A légi forgalmi társaságok és a vasutak szombattól kezdve kitűnő üzleteket csináltak, mert sok ember nyilvánvalóan nem nagyon bízott a nyugalomban és átmenetileg inkább elhagyta a várost. A világ végének közeledte a templomok forgalmát is jelentősen emelte: Adelaide papjai vasárnap este kijelentették, hogy a vasárnap délutáni istentiszteleteket már régen nem látogatták ennyien. A „végítélet prófétája", John Nash a hét végén eltűnt, sehol sem találták. Az elmaradt földrengést követő hétfőn híre ment, adelaide-i házát eladta, és „elutazott". ÉRTEKEZÉS A MOSOGATÁSRÓL Egy vállalkozó szellemű japán főiskolai hallgató, Tosi Otauka, érdekes témát választott diplomamunkájául. Több éven keresztül gyűjtögette a jegyzeteit, tanulmányozta a mosogatás módszereit, szokásait. Természetesen hely- és kortörténeti alapokra építette értekezését. Áttanulmányozta az edények mosogatásának módjait egészen a kökorszaktól napjainkig, a kőedényektől a mai modern háztartási eszközökig. A téma bizonyára érdekelni fogja a háziasszonyok millióit, de kérdés, hogy a kétszáz oldalas tudományos értekezést a főiskola elfogadja-e diplomamunkának? Il a két, hogy kenyeret szegj ■életet jelentő kenyeret! la kórus. — Víz, víz, az utolsó csepp víz — mondja valaki riadtan az utcán. A sötét háttérből segítséget kérő, dermedt kezek merednek a magasba. Sikolt a zene. Az igazgatói páholy homályából nézem az előadást, figyelem a közönséget. A tanárokat leszámítva átlagos életkoruk legfeljebb tizenhét év. Háború, ostrom, jazz-musical. Bizarr és szokatlan összetétel. Talon ezért lebilincselő. Nem tudom, milyen sorrendben érzékelik a drámát. A szereplőkkel élik ót Magyarország felszabadulása utolsó hónapjának tragikus eseményeit, azonosulnak az ostromlott város vergődésével, a vizműtelep embereinek sorsával. Azokkal, akik a robbanást csak életük órán akadályozhatják meg. — Ha majd elkezdődik az előadás, meglátja milyen színházat játszunk és kiknek — hárítja el kiváncsi kérdéseimet Kazán István, (élórával az utolsó csengetés előtt. Csakhogy harminc perc sok idő és érzem, érdemes megkísérelni legalább néhány kérdés-feleletet ezzel az érdekes művésszel, kinek nevével Budapest lakossága húsz évig a Vígszínház főrendezőjeként találkozott. Ma a Budapesti Gyermekszínház igazgatója. Három évvel ezelőtt vállalta ezt az egyedülálló kísérletet és annak
