Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-04-05 / 13-14. szám
EGYRE JOBB itt élni... „Л mi községünkről, soha egy sor sem jelent meg a Nő hasábjain. Pedig nem is vagyunk meszsze Önöktől, és nagyon sokan olvassák nálunk a lapjukat. Most jő alkalom kínálkozik. A helybeli tömegszervezetekkel, a nőszervezettel ét* Vöröskereszttel közösen találkozót készítünk hetven éven felüli lakosainknak. Arra kérjük a szerkesztőséget, szánjanak ránk egy ki.» időt. jöjjenek el, nem bánják meg.“ A kedves meghívást Borbála Súlanová, a vrakuni (vereknyei) HNB titkára tolmácsolta. Az ünnepség előtt egy kicsit széjjelnéztünk a faluban. A titkárasszony, nem dicsekvésképpen számolt be az utolsó választások óta eltelt időszak eredményeiről. Volt miről beszélni. A csaknem két és fél ezer lakosú község krónikájába soha nem látott adatok, eredmények kerülte^ be. A faluban — Ezeken az utakon négy évvel ezelőtt esős időben csak bajosan jutottak előre az autók. Az emberekről nem is beszélek, gumicsizma volt itt a „divat“. Ma az új és a régi Vereknye minden útja aszfaltozott, s vele párhuzamosan épültek a járdák is. Egyszóval hadat üzentünk a locspocsnak. Ugyanúgy a „sötétségnek“ is. Nemcsak a faluban, hanem még a kertekhez vezető utakon is neonvilágítás van. Minden házat bekapcsoltak a vízvezetékhálózatba. A község egy részébe már bevezettük a gázt is. A lakosság nagyon méltányolja a falufejlesztést. Nálunk nem probléma száz vagy még több embert mozgósítani, ha társadalmi munkáról van szó. Szívesen jönnek, mindenből kiveszik a részüket, örülnek, hogy városiasodik a falu. Csak a közelmúltban majdnem ezer fát, díszbokrot ültettünk ki. Az idén rózsafákkal folytatjuk a faluszépítést. Azt akarjuk, hogy a családi házakon, kerteken túl az utak mentén is ugyanolyan rózsaágya-10 srác pompázzanak, mint a magánportákon. Amikor az üzletekhez értünk, azt mondta: — Itt még bőven van min javítani. Habár az eltelt négy esztendőben már sokat fejlesztettünk a szolgáltatásokon. Például néhány évvel ezelőtt nem volt egyetlen zöldségesbólt sem, a férfiak, nők a fővárosba utaztak fodrászhoz is. Ezt is megoldottuk. És lassan sor kerül a többire is, mert ötmillió korona beruházással épül az új kultúrotthon, amelynek földszintjén étterem és számos szaküzlet kap majd helyet. A mamáknak is van miért örülni. Nemrég tatarozták a magyar óvodát, nemsokára megkezdik egy hatvan férőhelyes új óvoda építését is. A közelmúltban új székházat kapott a hnb, ami lehetővé tette, hogy korszerűen itt tartsák az esküvőket, névadókat. Az új sportstadiont pedig sok nagyobb város is megirigyelhetné. A délután folyamán több idős lakostól hallottam: „Egyre jobb itt élni, mert minden nap szebb az életünk“. Valóban így van, mert Vereknye az utolsó választások óta többet fejlődött, mint azelőtt húsz év alatt. S itt visszaom lékszem arra az időre, amikor arról volt szó, hogy a területi átszervezés után ők is a körzeti nemzeti bizottsághoz tartoznak majd. Eleget vonakodtak. Mint más községekben, azt hitték, a főváros mostohagyerekként kezeli majd őket. S most úgy mondják, hogy a II. Városkerületi Nemzeti Bizottság jelesre vizsgázott. A tanácsteremben Az ünnepség délután két órakor kezdődött, de már egy órával előtte utcaszerte nyíltak a kiskapuk. Voltak akik még párban érkeztek, voltak akik egyedül, vagy csoportosan igyekeztek a hnb épülete felé. Itt-ott elhangzott egy megjegyzés: Nézd csak, János, bácsi hogy kicsipte magát és milyen egyenesen tartja a derekát! Két órára zsúfolásig megtelt a terem. Az emberek jókedvűen viccelődtek, de mindenki arcán ott ült az izgalmas várakozás. A terített asztalokon, frissítők, meleg virsli, meg édességek voltak. Oldalt kekruhá.» pionírok várakoztak fegyelmezetten. S talán éppen azért, mert ók kezdték meg az ünnepséget, egyszerre kedves, meleg hangulat lett úrr^ a teremben. A szavaló fiúk, lányok tekintete szeretettel pihent meg a munkában elfáradt ráncos arcokon. A megbecsülést és tiszteletet tolmácsoló szavak nem egy szempárba csaltak könnyeket. És igy volt ez akkor is, amikor a hnb titkára üdvözölte őket, vagy amikor Laco Miskovié, az Üj Színpad kiváló szólóénekese keresetlen szavakkal mesélte el, hogy Imelyról származik, ott él a nagyapja, akit 6 nagyon szeret, és ő tanította meg a szép magyarnótákra. Az 6, Olláry Melánia és Stanko Duriá tolmácsolásában aztán felcsendültek az örökszép melódiák. Operettdalok, sanzonok, mélabús hallgatók és pattogós csárdások váltogatták egymást. A hálás közönség pedig tapsolt, tapsolt és velük énekelt. Érezni lehetett, hogy legalább néhány órára megállt az idő kereke. És nemcsak velük, hanem valamennyiünkkel, akik részt vettünk a jól sikerült ünnepségen a nyugdíjasok délutánján. GÄL ETA A LEGNAGYOBB ELISMERÉSSEL Gyönyörűn tarkállottak azon az estén a sopornai asszonyok festői népviseletükben. Az iskolásgyerekek, akik kenyérrel és sóval, meg virággal köszöntötték Elena Litvajovát, az SZLKP KB elnökségi tagját, a Szlovákiai Nőszövetség elnökét és a többi, az ottani alapszervezet évzáró taggyűlésére érkező vendégeket. Ök álltak az elején annak a színpompás sorfalnak, amelyet a női éneklő csoport és az ugyancsak népviseletbe öltözött fúvószenekar — a Sopornanka — tagjai álltak a vendégek tiszteletére. A gyűlés előtt mindkét együttes ízelítőt adott műsorából. tudásából, amitől az összes jelenlevőnek — márpedig ugyancsak szép számban voltak — felcsillant a A sopornai nőszervezet évzárógyűlcsén szeme. Tulajdonképpen többen is voltak a „megfigyelők“, mint a nőszövetségi tagok, akiknek a száma pillanatnyilag. illetve az évzáró gyűlés napján 159 volt; csaknem a felével több, mint az 1973-as évzáró taggyűlésen. Nos, a női éneklő csoport a férfi fúvószenekarral együtt Soporfta büszkesége, ismerik is őket mindenütt az egész járásban. Hogyisne, hiszen a galántai járásban nincs olyan aratóünnep vagy szüret, ahonnan ők hiányoznának. Éppen ezért Magdaléna Cutríková, az alapszervezet elnöke beszámolójában nagy elismeréssel szólt az együttes munkájáról. Az együttes nemcsak a község és környéke kulturális életét a а»-a и сб * ,ö I ó I О I ^ A jó ötletből soha sincs elég !
