Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-04-05 / 13-14. szám

1.

Előző nap estefelé már itt jártunk, mondhatnánk azt is, terepszemlét tartottunk. Amint utólag kiderült, szükség volt rá. Meglepett bennünket a látvány. Fotóriporter kollégámmal zavartan toporogtunk a gyár portásfülkéje előtt. Hol egymást, hol az építőt tárgyi valóságukkal dicsérő épületeket néztük. A portás ez alatt az idő alatt előkerített egy illetékes elvtársat. Kovács Pál az üzemi SZISZ-elnök, komoly arccal hallgatta végig kérésünket. Szerettünk volna azon nyomban gyárat nézni... Még jó, hogy vannak előírások, amit az újságírónak is be kell tartania. Ezért Kovács elvtárs közvetítésével másnap tíz órára találkozót beszéltünk meg a fiTakovói (füleki) „Béke“ Bútorgyár igazgatójával.

Egyetlen látogatás után is hatalmába kerített a kíváncsiság. Közelről kell megnézni, és megismerni az itt dolgozókat. Ma tehát a „valóságot vallatom"

2.

Füleken nincs hagyománya a bútorgyártásnak. A felszabadulás után beinduló kis üzem régi, ogészsegtelen épületekben kapott helyei. Az új felépítésekor már szinU' romos állapotba került, az olt dolgozók áldatlan munkakörülményei szinte egyedülállók voltak az országban.

Nem kis érdeme van Simon Ferenc igazgatónak abban, hogy az új gyár Füleken felépült:

— Egy új üzem beindításánál mindig adódnak problémák. Az

természetes volt számunkra, hogy új épületekben új gépekkel csakis korszerű termékeket gyárthatunk. A régi gyár egyedi gépeken végzett munkafolyamataihoz képest negyedszázadot ugrottunk előre, köztudomású, hogy a tárgyakkal, a munkaeszközökkel viszonylag könnyű ezt megvalósítani — az emberekkel annál nehezebb. E- gyesek már 20—25 éve dolgoztak a bútoriparban, amikor új technológiát, új munkamódszereket kellett tanulniuk, mégis vállalták. Nem véletlenül, hiszen egészséges, pormentes környezetbe kerültek, ahol a munkájukat jelentősen megkönnyítették az automata gépek, sőt anyagilag sem jártak rosszabbul. Ma már ott tartunk, hogy a tervet túl is teljesítjük. Az 5. ötéves tervet már 1975 novemberében túlteljesítettük. Jó eredményeink vannak, ám ez nem jelenti azt, hogy nincsenek hibáink és nincs javítani való a munkánkban. A kongresszusi munkaverseny keretében dolgozóink vállalásaikban elsősorban az önköltség csökkentését, az energiával való takarékoskodást, az újítómozgalom fellendítését tűzték ki célul. A vállalások összértéke 1 200 000 Kcs. — Miközben Simon elvtárs beszélt, néha egy-egy pillantást. vetett a televíziós készülékre, melynek képernyőjén — amint később kiderült — az üzem nyolc részlegéről sugárzott „házi műsor" pergett.

a.

Ipari televíziós rendszer és á procesograf — a fogalmakat és gyakorlati alkalmazását hamar megtanulták a bútorgyáriak. A kívülálló azt. hihelné. hogy a munkahelyi lógás ellenszerei ezek a berendezések és hogy mennyire

nem az, kiderült a gyár munkásainak szavaiból. Ha egy gépsor leáll, vagy a munkafolyamatban fennakadás keletkezik, a felelős gazdasági dolgozók azonnali szervezési intézkedést hajthatnak végre. Egy mondattal: Ezek a berendezések a termelés vérnyomásmérői. A Procesograf szerves része a gyártást követő rendszernek. A diszpécser központban levő miniszámítógép percnyi pontossággal rögzíti az egyes gépsorok állási idejét aszerint, hogy egy-egy gépsor milyen okból állt. így lehetőség nyílik az elemzésre és a rugalmas beavatkozásra. így kívánja ezt a munkások és az üzem érdeke egyaránt.

4.

A gyárban Záieááková Viera, a Szlovákiai Nőszövetség üzemi szervezetének az elnöke kalauzol. Az első pillanatban még a laikus számára is áttekinthető a munkafolyamat. Tágas, szellős munkacsarnokban a félautomata gépsorok és szerelőszalagok mellett jónéhány nőt látunk. Vannak közöttük fülekiek, de többségük a környező falvakból jár be. Többen az új gyárban álltak először gépek mellé. Az életmód változásán kívül a tudatukban beállt változást is könnyű lemérni. Az üzem 900 dolgozójának több mint a fele nő. Ez a tény hatással volt az üzem szociális programjára is. így került sor arra, hogy az üzemi büfé jellegét is megváltoztatták. A műszakra érkező asszonyok leadják a megrendelést és műszak után becsomagolva kézhez kapják a legszükségesebb élelmiszereket. így az eddigi sorbanállássál töltött időt a családra és pihenésre fordíthatják. Másnap pihentebben és nyugodtabb idegekkel állhatnak a gépek mellé. A kezdeményezés értékét növeli az is, hogy Füleken az üzleti hálózat és a szolgáltatások színvonala nem éri el a országos átlagot sem.

A gyárban dolgozó nők jelentős hányada bekapcsolódott a szocialista munkabrigád mozgalomba, számszerint 211-en. Nem egy brigádnak, melyben a férfiak száma is jelentős, nő a vezetője. Koósné Mács Katalin, Botos Rudolfné és Varga Éva állják a sarat, pontosabban a betont a gépek mellett. Munkájuknak van erkölcsi hitele.

5.

Kamilla és Galina — szép lánvnevek, de konyhabútor mivoltukban sem megvetendők. Bizonyíték erre a gyár export-képessége. A nyugati országokba Anglia és Írország után az igényességükről ismert svédek is érdeklődnek az itt gyártott konyhabútorok iránt. Természetesen a hazai piacra is kerül belőlük. Ezenkívül székekkel, konyhaasztalokkal, lakótelepi lakásokba beépíthető konyhabútorokkal is bővítik üzleteink választékát.

GYÁRNÉZŐBEN