Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-04-05 / 13-14. szám

1. Előző nap estefelé már itt jár­tunk, mondhatnánk azt is, terep­szemlét tartottunk. Amint utólag kiderült, szükség volt rá. Megle­pett bennünket a látvány. Fotó­­riporter kollégámmal zavartan to­porogtunk a gyár portásfülkéje előtt. Hol egymást, hol az építőt tárgyi valóságukkal dicsérő épü­leteket néztük. A portás ez alatt az idő alatt előkerített egy ille­tékes elvtársat. Kovács Pál az üzemi SZISZ-elnök, komoly arc­cal hallgatta végig kérésünket. Szerettünk volna azon nyomban gyárat nézni... Még jó, hogy vannak előírások, amit az újság­írónak is be kell tartania. Ezért Kovács elvtárs közvetítésével másnap tíz órára találkozót be­széltünk meg a fiTakovói (füleki) „Béke“ Bútorgyár igazgatójával. Egyetlen látogatás után is ha­talmába kerített a kíváncsiság. Közelről kell megnézni, és meg­ismerni az itt dolgozókat. Ma te­hát a „valóságot vallatom" 2. Füleken nincs hagyománya a bútorgyártásnak. A felszabadulás után beinduló kis üzem régi, o­­gészsegtelen épületekben kapott helyei. Az új felépítésekor már szinU' romos állapotba került, az olt dolgozók áldatlan munkakö­rülményei szinte egyedülállók vol­tak az országban. Nem kis érdeme van Simon Ferenc igazgatónak abban, hogy az új gyár Füleken felépült: — Egy új üzem beindításánál mindig adódnak problémák. Az természetes volt számunkra, hogy új épületekben új gépekkel csakis korszerű termékeket gyárthatunk. A régi gyár egyedi gépeken vég­zett munkafolyamataihoz képest negyedszázadot ugrottunk előre, köztudomású, hogy a tárgyakkal, a munkaeszközökkel viszonylag könnyű ezt megvalósítani — az emberekkel annál nehezebb. E- gyesek már 20—25 éve dolgoztak a bútoriparban, amikor új tech­nológiát, új munkamódszereket kellett tanulniuk, mégis vállalták. Nem véletlenül, hiszen egészséges, pormentes környezetbe kerültek, ahol a munkájukat jelentősen megkönnyítették az automata gé­pek, sőt anyagilag sem jártak rosszabbul. Ma már ott tartunk, hogy a tervet túl is teljesítjük. Az 5. ötéves tervet már 1975 no­vemberében túlteljesítettük. Jó e­­redményeink vannak, ám ez nem jelenti azt, hogy nincsenek hibá­ink és nincs javítani való a mun­kánkban. A kongresszusi munka­verseny keretében dolgozóink vál­lalásaikban elsősorban az önkölt­ség csökkentését, az energiával va­ló takarékoskodást, az újítómoz­galom fellendítését tűzték ki cé­lul. A vállalások összértéke 1 200 000 Kcs. — Miközben Simon elvtárs beszélt, néha egy-egy pil­lantást. vetett a televíziós készü­lékre, melynek képernyőjén — amint később kiderült — az üzem nyolc részlegéről sugárzott „házi műsor" pergett. a. Ipari televíziós rendszer és á procesograf — a fogalmakat és gyakorlati alkalmazását hamar megtanulták a bútorgyáriak. A kívülálló azt. hihelné. hogy a munkahelyi lógás ellenszerei ezek a berendezések és hogy mennyire nem az, kiderült a gyár munká­sainak szavaiból. Ha egy gépsor leáll, vagy a munkafolyamatban fennakadás keletkezik, a felelős gazdasági dolgozók azonnali szer­vezési intézkedést hajthatnak vég­re. Egy mondattal: Ezek a beren­dezések a termelés vérnyomásmé­rői. A Procesograf szerves része a gyártást követő rendszernek. A diszpécser központban levő mini­számítógép percnyi pontossággal rögzíti az egyes gépsorok állási idejét aszerint, hogy egy-egy gép­sor milyen okból állt. így lehető­ség nyílik az elemzésre és a ru­galmas beavatkozásra. így kíván­ja ezt a munkások és az üzem ér­deke egyaránt. 4. A gyárban Záieááková Viera, a Szlovákiai Nőszövetség üzemi szervezetének az elnöke kalauzol. Az első pillanatban még a laikus számára is áttekinthető a mun­kafolyamat. Tágas, szellős mun­kacsarnokban a félautomata gép­sorok és szerelőszalagok mellett jónéhány nőt látunk. Vannak kö­zöttük fülekiek, de többségük a környező falvakból jár be. Töb­ben az új gyárban álltak először gépek mellé. Az életmód változá­sán kívül a tudatukban beállt változást is könnyű lemérni. Az üzem 900 dolgozójának több mint a fele nő. Ez a tény hatással volt az üzem szociális programjára is. így került sor arra, hogy az üze­mi büfé jellegét is megváltoztat­ták. A műszakra érkező asszo­nyok leadják a megrendelést és műszak után becsomagolva kéz­hez kapják a legszükségesebb élel­miszereket. így az eddigi sorban­­állássál töltött időt a családra és pihenésre fordíthatják. Másnap pihentebben és nyugodtabb ide­gekkel állhatnak a gépek mellé. A kezdeményezés értékét növeli az is, hogy Füleken az üzleti há­lózat és a szolgáltatások színvo­nala nem éri el a országos átla­got sem. A gyárban dolgozó nők jelentős hányada bekapcsolódott a szocia­lista munkabrigád mozgalomba, számszerint 211-en. Nem egy bri­gádnak, melyben a férfiak száma is jelentős, nő a vezetője. Koósné Mács Katalin, Botos Rudolfné és Varga Éva állják a sarat, ponto­sabban a betont a gépek mellett. Munkájuknak van erkölcsi hitele. 5. Kamilla és Galina — szép lánv­­nevek, de konyhabútor mivoltuk­ban sem megvetendők. Bizonyíték erre a gyár export-képessége. A nyugati országokba Anglia és Ír­ország után az igényességükről ismert svédek is érdeklődnek az itt gyártott konyhabútorok iránt. Természetesen a hazai piacra is kerül belőlük. Ezenkívül székek­kel, konyhaasztalokkal, lakótelepi lakásokba beépíthető konyhabúto­rokkal is bővítik üzleteink válasz­tékát. GYÁRNÉZŐBEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom