Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-02-24 / 7-8. szám
láshoz hasonló mozdulatokat végezték. Ehhez mondták még hozzá a jókívánságokat: Ahány ürgeluk, pocikluk, annyi verem búzájuk legyen kenteknek! Kigyújom belőle konkolyt, üszögöt, mindenféle gajzut. A kentek lova hízzon, a királlyá dögöljön! A fent leírt zirany (zsérei) változat mellett 8 km-rel távolabb a Nitra-vidék néprajzilag szintén markáns falujában Jelenecen (Gímesen) hallottuk az alábbi változatot: Sardó, sardó, hozzá meleget! Micsodái meleget? Nyári meleget. A menyhelyi lyányok mind a vízbe fútták, lapu alatt lapognak, csovány alatt cicognak. Amennyi pocikluk, ürgeluk, annyi verem búzájuk legyen kenteknek. A két változat között az első olvasásra nem látni különösebb eltérést. Azonban, míg a gímesi szöveg általánosabb, s az idő folyamán elhagyódott belőle (v. elfelejtődött) a varázslást idéző rész, addig a zsérei változatban csúfolják a szomszéd falut Koliftanyt (Kolonyt) és megmaradt a varázslásra emlékeztető rész is („Kigyújom belőle konkolyt, üszögöt, mindenféle gajzut“). A sardózó leányok, legények énekében már benne van a meleg kérés, a tavaszvárás óhaja is. Farsang idejére elcsendesedtek az addig lány sikongatásoktól, legények nótázásától hangos fonók. A fonalat, ha elkészült szapulták — forró vízben hamuval fehérítették. A farsang kezdetén megtartották az első bált, majd a lányok, asszonyok elkezdték a szövést. A legények ide is eljártak, majd a kialakult szerelmi kapcsolatok jeleként a lányoktól feldíszített rozmaringszálat kaptak ajándékba, amit a kalapjuk mellé tűztek. Farsangvasárnap így jártak „sardózni“. Kosarat vittek magukkal, amelybe tojást gyűjtöttek. De nem csak a lányokhoz jártak. Az ügyesebb legények öregasszonyok küszöbét is „megsardózták“. A gazdagabb lányok a legényeknek szalonnát, kolbászt, sőt pénzt is adtak. Farsangvasárnap után három napig vigadtak. — Mesélte Vanyó Mónika néni Zséréből. A farsang nemcsak a népszokásokban, népi mondókákban, rigmusokban él. A köztudatban szólásmondások, közmondások is kapcsolóidnak ehhez a népi ünnepkörhöz. A hosszú ideig szomorkodó ember hirtelen felvidulására mondják: Hagy legyen egyszer neki is farsangja! Ha valaki sokat vígadt, nevetgélt így intette a népnyelv: Lesz még ennek a farsangnak böjtje is! Végül, ki ne ismerné Csokonai híres farsangi komédiáját a Dorottyát, melyben így szól a költő: „Kongatják a harangot: űzik már a forsangot.“ DUSZA ISTVÁN gosít fel senkit arra, hogy valaki a bal oldalon haladjon, menedéket keresve az eső elől, s arra kényszerítve a szembejövőket, hogy neki, a fegyelmezetlennek, kitérjenek. Minden egyenjogúság ellenére a tapintat, a figyelmesség azt parancsolja, hogy legyünk tekintettel a kisgyermekekre, a gyermekes anyákra, az öregekre és a rokkantakra (s nem egyszer a betegre is, noha az első pillanatban állapotuk esetleg nem látszik rajtuk), mert a leghatározottabban igényt tarthatnak arra, hogy az egészségesek, a mozgásukban semmiképpen sem korlátozottak, különös tekintettel legyenek rájuk. Vannak fiatalok, akik nincsenek megértéssel az öregek, betegek gondjai-bajai iránt, mert még képtelenek arra, hogy beleéljék magukat az ő helyzetükbe. És nyilván arra sem gondolnak, hogy mások esetleg az ő szüleikkel, az ő feleségükkel viselkedhetnek tapintatlanul. Arról meg kivált megfeledkeznek, hogy egyszer ők is rászorulnak majd mások előzékenységére. Mindenesetre jó, ha szem előtt tartjuk, hogy viselkedésünkkel, magatartásunkkal hatással vagyunk mind közvetlen, mind pedig tágabb értelemben vett környezetünkben az udvarias légkör kialakításához. A közlekedési rendszabályok betartása egyébként sem puszta udvariaskodás, hanem a magunk és mások testi épségének védelmére szolgál. Persze, a legjobb akarat mellett is megtörténik, hogy véletlenül meglökünk valakit a lábára lépünk és hasonlók A rendes ember ilyenkor bocsánatot kér. Az is megesik, hogy mi vagyunk a „kárvallottak“, azonban ez sem jogosít fel arra, hogy valakire durván rátámadjunk. Az udvarias ember azonban tudja, hogy hogyan kell valakit udvariasan figyelmeztetni a figyelmetlenségére. Az udvarias tapintat Íratlan törvényei a gyermekkocsit toló anyukákra vagy nagymamákra is vonatkozik: ök vigyáznak, nehogy a gyermekkocsival „elgázoljanak“ egy mit sem sejtő gyalogost. A kulturált, fegyelmezett viselkedésre az utcán manapság sokkal nagyobb szükségünk van, mint a múltban. Városokban, falvakban egyre többen vagyunk, egyre forgalmasabbak a közutaink, utcáink. Rajtunk múlik, illemtudásunkon, tapintatunkon, hogy elkerüljük a konfliktushelyzeteket. I. ORLlK TORDON ÁKOS: Az aranyszarvü ökrök Volt egyszer egy szekerem. Ha akartam: elfért a tenyeremen. Ha másként akartam: fél falu is elfért a szekeremen. Volt hozzá egy pár aranyszarvú ökröm. Ha akartam: akkora csak, akár a körmöm, ha másként akartam: mozgó hegy volt a pár ökröm. Ha aranyszarvukból letörtem egy darabot: kétszer annyi nőtt a helyébe. Ezzel az ökrös szekeremmel ballagtam egyszer az esti országúton. Kétfelől hullámzott a búzatenger az alföldi nagy rónaságon. Hát amint javában ringott, hullámzott, icipici színezüst hajót láttam a kalászok tetejében közeledni, s ahogy egyre jobban közeledett, egyre nagyobb lett. A végén épp akkora lett, mint egy kettévágott ötkilós görögdinnye. Szemem-szám elállt a csodálkozástól. Csak ámultam-bámultam jó darabig. Éppen ki akartam nyújtani a kezem a színezüst hajó után, amikor láttam, hogy nem hajó az. hanem a hold tréfált meg. Amíg elbámészkodtam, ökrös szekerem messze járt, el is hagyta az országutat, s rákanyarodott a Tejútra. Kiabáltam utána torkomszakadtából, de hiába. Azóta is ott fenn járnak aranyszarvú ökreim, aranyszarvuk csillogásától olyan fényes a Tejút. Kerekítsétek csak nagyra a szemeteket csillagos este, hátha megpillantjátok őket, amint odafent ballagnak. REJTVÉNYÜNK: Folytasd a verset... Ki írta, és mi a címe? A megfejtést küldjétek be címünkre: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Prazská 5. Gyermekeknek. Téli képek. Kázmér Márta rajzai, Dőlné Saliby (Alsószeli). -ujboru -Kxx/txxJjlIji 21
