Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-02-24 / 7-8. szám

о

*

Z

<

<

—I

о

5

I ^0*1»®** I

б А ;

К TÜZH£L YEH '

IV.

így ilyen hosszan, rátettük a lapatra, és betettük a kemencébe. Karácsonykor is az vöt mindig. Beledobtuk forró vízbe, vagy leöntöttük, utánna túróval, mákkal, vagy pedig dióval meghintettük.

Kenyérsütésnél az asszony korábban kelt, mikorra a gyerekek fökeltek, má kísz vöt a lángoslepiny. Áztat aggyig, míg nem vöt a kenyér, mer ugye a tűz előtt kellett. A tüzet odábbtóták és úgy. Minden két hétbe sütöttünk kenyérkét. Krumplit? Hellel nagyon. Nálunk vöt egy gazda, annak a felesége úgy sütött kenyeret, hogy egy víka lisztbe adott egy hegyig szakajtó krumplit. Nyersibe. Esszereszelte és úgy sütötte a kenyeret. Az nem vöt jó kinyér, ügyi, még ha főtt krumplit tettek bele, még az jobb vöt, de nyers! Az olyan fösvíny asszony vöt, nyugodjon má békibe, meghalt régen. Mink nem is szoktunk bele tenni. Az én anyám, nyugodjon békibe, hogy megemlítem őt, nyócéves kortú szógát huszonnégy éves korig. Eccer vöt idehaza csak! Eccer! Az úgy tudott kenyeret sütni ... Én nagyon beteg vótam lánykoromba, másfél évet feküdtem. Vér és velőszegénységbe. Csak tejet ittam, vagy csibét főzött anyám, javára húsleveskét, direkt nekem egy kévés levest, de javára csak tejet ittam. Szűrnyi nem szabad vöt, hogy benne maraggyon a ereje.

Aztán mikor má asszony vótam, — itt Szelezsénybe szógátam, ott az úr nagyon szerette a keserűtúrát, annak mingyig csinálni kellett. Meg keserűtúrás haluskát is. Tehéntejbő is, de juhtejbő jobb vöt. Mikor megalutt a tej, odatettük a sporhéttra, hogy lassan melegeggyen. Aztán mikor má elég meleg vöt, má jó forró, akkor leszűrtük és eltettük elcsurogni. Mikor má egy két-három nap jó elcsurgott, akkor besóztuk és betörtük edénybe. Tettünk rá egy kis deszkát, a deszkára követ, hogy jó lenyomja, úgy mind a káposztát. Az még egy évig is eltartott. Menné tovább vöt, anná jobb íze vöt. Faedénybe vöt a legjobb. Vótak olyan kis hordikák, mink abba tartottuk. De finom vöt, jobb mint a friss túró. Én magam is szerettem, abba jobban jóllaktam, mint a húsba.

Böjtbe hús nélkül babot, krumplit, szlovenkát főztünk. A szlovenka? Az olyan mint a bab, olyan ágas, aztán olyan sárga a termése. Nagyon jó

A

'O

N

•s

»I

Ы

a

г

levese van, édes, mint a húsos leves. Má most ügyi nincs nagyon. Sárga, de nem borsó, ennek van olyan csücse, a borsónak nincs."

Egy másik portán, Teréz néninél a laska receptjét jegyeztem fel: „Krumplit megfőznek, és aztán mikor megvan megreszelik és beléteszik a lisztet, sót, esszegyútják, aztán eldöröngölik olyan kicsikre. Jppen tegnap sütöttem. Savanyúlevesvel eszik, vagy meg lehet kenni libazsírral, foghagymával egy kicsit felül meggörgölik, és úgy is megeszik. Vagy úgy is szoktak csinálni, tuggya, hogy essze-H

szaggatják olyan apróra, bedobják forró vízbe, aztán törnek rá diót, vagy mákot, ki hogyan szereti."

Jelenecen (Gímesen) örzsi mányit kerestük, a minden rendbéli folkloristák kedves, jól ismert örzsi mányiját, annyi szép szőttes és kézimunka szerzőjét, és annyi népdal, és mondóka készséges tolmácsolójót, de nem találtuk otthon. Így aztán tovább mentünk egy házzal s mivel a szemünket igen vonzotta a szomszéd telek lábjábah álló „kicés" pajta, a rozsszalmából rakott magas süvegével, betértünk Molnárékhoz. Magának a lakóháznak teteje már nem kice, de a belső elrendezése még a hagyományos. Csak a siskó, a búbos kemence hiányzik a szobából. A szoba és a kamora között található a nyitott kéményű „hidegkonyha" két oldalán két agyagpadkával. A szoba felőli oldalra nyílt a siskó szája, innen fűtötték. A padló döngölt anyag, a padkák is agyaggal vannak simára tapasztva. Megtaláltuk itt az idős Molnár János bácsi maga faragta gyufatartóját és lyukaskanalát, a kamorából előkerült két rozsszalmából fonott üvegtartó kosár is. A ház asszonyai Ilon néni és Verőn a hajdani vajküpülő mondóka szövegét próbálják közös erővel összeállítani :

„Hej hasailyán, hasaslyán, írás vajat kivan.

Ha ez idegyönne, vagy az odamenne, mingyá esszemenne.

Valamit montak a vígire, hugyan vöt csak? Abból bizony nem eszik, míg essze nem viszi."

Itt hallottam először a töpörtyűs rétesről is:

„A ritestísztát elnyújtottuk jó vikonra, meghintettük tepertővel, esszetekertük és megsütöttük. A vakaríkot is tepertővel sütyik. Valamikor a öregmama kivakarta a teknyőt sütís után, a vakaríkot esszegyúrta tepertővel, az ollyan vöt, mint a pogácsa. Ahhoz asztént savanyó levest ettünk, vagy babmarzsóttat.

A babmarzsótt? Hát megfőzik a babot, aszten tojásos tisztát gyúrnak. A marzsóttat azt reszelyik. Belereszelyik a levesbe."

2itany (Zsére) környékének erdeiben bőven terem gomba s ez sok jellegzetes recepttel gazdagítja a zséreiek étrendjét. Vanyó Ferencéknél Mónika nénivel beszélgettünk;

„Van itt aszalógomba, galambgomba, vargagomba, meg más is, csak nem jut eszembe. A friss gombát megsütyik tojással, vagy rizsával főzik. Aprítanak zsírra vöröshagymát, és a gomba, ha megvan mosva, aztat rádobálják, ugye ké annak egy óra főzés, mert az úgy jó, ha jó meg van főzve. A rizsának nem sok ké, azt utoljára dobják bfele. Vagy paprikáson csínállyák haluskával, úgy is nagyon jó. A gombát, amióta én tudom, hatvanegy éves vagyok, de itten mingyig is szerették a gombát. Aki tudott gombázni. Mer mindenki meg se tolállya azt a gombát. Aki meg tudott, az elvitte a piacra, jó pénzeket kapott érte.

Vagypedig krumplival főzték, úgy, mint a paprikáskrumplit. Mikor így megdinsztőkögyik a gomba, belefőzzük a krumplit.

A galamb? valamikor nekünk is vótak galambjaink, annak nagyon finom levese vöt. A főtt galambot osztén megsütötték tojással. Egészbe megfőtt, akkor szétvágták kétfelé, vagy még be is tőtötték, utanna bemórtották tojásba és serpenyőbe, zsírba kisütötték.

A nyálat csak paprikáson ügyi, meg oszténgot levest is főznek belőile, utánna meg kisütyik tojással. Van, aki szeretyi, mink ugyan nem. A kappany az finom vöt. Valamikor azt is tartottunk. Jobb vót a húsa, mer ugye ez nem herét, mint a kakas. Kövérebb vót, ha kikappanyozták. Azt is csak ippen úgy, mint a tyúkot. Megfőzték levesnek, utanna megsütötték tojással. Azért hogy sajnálták a tojást, hogy sok ne fogyjon, vagy miért, elkeverték liszttel, meg prézlivel is, egy kicsinké sört, vagy szódaport is bele tettek, abba megmártották a főtt húst és darabokra megsütötték."

(folytatjuk1

Kérem az olvasókat segítsenek nekem a lassan feledésbe vesző tájételek felkutatásában. Legalább címszavakban sorolják fel falujuk jellegzetesebb ételeit, főzéssel kapcsolatos babonáit, vagy a mondókákat, ha még fellelhetők. Ez az előzetes tájékoztatás nagyon megkönnyítené további munkámat

A szerző

19