Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1976-02-24 / 7-8. szám

ben viheti a kenyeret, nem eszi meg, egy harapós után otthagyja. Viszont ha az egy szeletet kevésnek találja, jöhet a másikért, sőt harmadikért, de ezt el is kell fogyasztania. Nyolc éve dolgozom itt, ismerek minden egyes gyereket, tudom, melyik mennyit eszik, s arra törekszem, hogy mindegyik jóllakva távozzon. A maradék nálunk nagyon kevés. Ennyi étkező után naponta még tíz liternél nem volt több ételmaradékunk. De van olyan nap is, hogy a hulladékvödör teljesen üres marad.

— Mi történik a konyhahulladékkal? — fordulok az iskola igazgatóhelyetteséhez.

— A városi nemzeti bizottság jóváhagyásával pausál árért hordja el egy család sertéshizlaláshoz. De azt mondják, nem érdemes hozzánk járni érte, olyan kevés itt a maradék.

Bár csak ezt lehetne elmondani minden étteremről, üzemi konyháról!... Sajnos Csehszlovákiában a hivatalos megállapítások szerint évente egy millió tonna konyhahulladék keletkezik, s ennek csak a tíz százalékát értékesítik. (Pedig hány hízót lehetne ezen felnevelni!...)

Az iskolában tett látogatás után kíváncsi lettem, vajon milyen a helyzet az üzemi étkezdékben? Érsekújvárott csak két

Ha jó minőségű a kenyér, az üzemi étkezdében is több fogy belőle

üzemi konyha működik, az egyik az Elektrosvitben, a másik pedig a Renakovban, ahol nem csak a saját dolgozóik részére, de az Otex, jnb és más intézetek számára is főznek. Áz utóbbit választottam.

— Naponta 280 ebédet főzünk, ebből 150-et fogyasztanak el a dolgozók helyben, a többit elhordjók az üzemből. Mi tíz órakor adjuk az ebédet, ekkor negyedórára megállnak a gépek, s ennyi idő alatt ki kell adni az ebédet. A konyhahulladék kevés, naponta 4—10 liter — tájékoztat Petrás Mihály, az üzemi étkezde vezetője.

— A kenyérből csak annyi vágunk fel, amennyi elfogy. Ha egészben marad meg a kenyér, eltesszük másnapra. Egy nap alatt nem szárad úgy kis, hogy másnap ne lehetne elfogyasztani. Mi egyik napról a másikra rendeljük az árut, így fölöslegesen nem gyűlik össze a kenyér — mondja Cyűrösi Erzsébet főszakács.

Aztán beszélgetésünk fonala az otthoni kenyérfogyasztás felé göngyölődik. Észre sem vesszük, egy jó kis kerekasztalbeszélgetés alakul ki. Az asszonyok — Horváth Mária, Molnár Mária, Fekete Márta, Asztalik Erzsébet konyhai dolgozók, valamint Jóba Anna az üzemi nőszervezet elnöke és Góbrisová Helena nőszervezeti titkárnő — elmondják, hogy Újvárban bizony „különböző" kenyeret lehet kapni. Van kitűnő szövetkezeti, jó stúrovói (párkányi), és gyakran rossz újvári kenyér. A hulladék mennyisége aztán attól függ, kinek milyen kenyeret sikerült vásárolnia. A finom szövetkezeti kenyérből nem marad egy morzsa sem, a jó kenyeret ha megszárad is, felhasználják pirításnak, vagy morzsának, de bizony о rossz, keletien, sületlen, szalonnás kenyér a szemétbe kerül. Aki sajnálja kidobni, az összegyűjti és az állatokat tartó rokonoknak, ismerősnek adja. Vitánkat végül is itt azzal zártuk; Minél jobb a kenyér minősége, annál kevesebb a hulladék belőle.

Csehszlovákiában évente egy millió konyhahulladék keletkezik.

Ez néhány deka belőle

A «kenyeres“ ételeknél is takarékosan kell bánni minden egyes szelettel

Tény, hogy nem .kicsinyeskedünk“, akár ke- 1 nyérről, akár tejről, vagy más egyébről van szó. Folyni hagyjuk a vízcsapból a vizet, égetjük a villanyt utcán és munkahelyen, túlfűtjük a lakást, majd kiengedjük a nagyvilágba a meleget... Láttunk már ház előtt, bekapcsolt motorral fél napig „parkoló“ traktort, úton-útfélen búzát, lisztet vagy cementet csurgató teherkocsikat, állami, üzemi, társadalmi tulajdonban levő eszközök, használati tárgyak erőszakos rongálását, vasúti kocsik huzatának hasogatását. Láttunk városi, vidéki állomások illemhelyein összetört kagylókat, leszerelt toalettpapírtartót, az üzemek szociális helyiségeiből eltűnt tükröt, szappant stb ... stb.

De miért soroljuk?

Olvasóink nyitott szemmel járnak odahaza és munkahelyükön, falujukban, városukban szintén találkoznak ilyen nem kívánatos, társadalmunk számára káros jelenségekkel, amelyeknek oka az emberek nemtörődömsége, közömbössége, felelőtlensége vagy önzése. Nem falrengető, milliós értékeket jelentő visszaélések ezek. Kis dolgok, többen azt hiszik, szóra sem érdemesek. De — sok kicsi sokra megy. És ha takarékoskodunk majd kenyérrel, gabonával, fűtőanyaggal, energiával, mindennel, amit munkánk hozott létre és társadalmunk adott nekünk, önmagunknak használunk, mi leszünk általa gazdagabbak. És amennyivel jobban becsüljük majd saját értékeinket, munkánk eredményeit — annyival leszünk többek, nemesebbek, igazabb emberek.

Várjuk tehát a témával kapcsolatos leveleiket, javaslataikat, észrevételeiket) Címünk: A Nő szerkesztősége, Bratislava, Prazská 5; A borítékra ne felejtsék el ráírni vitánk címét:

Sok kicsi — sokra megy!

7