Nő, 1976 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1976-02-24 / 7-8. szám
IGORUNK I sei és a hűtéstechnikai berendezésekkel foglalkozott. Nagy élmény volt számomra. Már a kiutazáskor tudtam, hogy orosz nyelven kell beszámolót tartanom kutatásaim eredményeiről. Rettenetesen izgultam. No, nem a beszámoló miatt, ugyanis az ember a mindennapi munkájáról bátran beszél, mert ismeri. Alacsony termetem okozta az izgalmakat. Az ülés alatt — miközben vártam, hogy sorra kerüljek — szememmel mindegyre a szónoki emelvény magasságát méregettem. Jaj, milyen nevetségesen fog hatni, ha nem látszom majd ki az emelvény mögül? — Szörnyülködtem. Végül minden rendben folyt le. Sikerült elérnem az emelvényre rögzített mikrofonerdőt is. Az utána következett vitában két szakember kérdéseit kellett megválaszolnom, akik a kutatásaim iránt érdeklődtek. A kongresszuson 40 ország 2000 küldötte vett részt. A moszkvai kongreszszus volt a legmagasabb fórum, ahol személyesen részt vettem. Tudományos dolgozatomat felolvasták már az Új-Delhi-i Élelmiszeripari Kongresszuson és a madridi XIV. Nemzetközi Tejipari kongresszuson is. ШШ1 ELKÖTELEZETTSÉG. irányítóként is részt vállalt ebből a munkából. Két éve ő a kutatóintézet pártszervezetének az elnöke. 25 éves volt, amikor belépett a kommunista pártba. — A CSISZ tagjaként és az iskolában olyan nevelést kaptam, aminek hatására megerősödött bennem a kommunista meggyőződés. Természetes számomra, hogy aki párttag, nem előnyöket kap, hanem feladatokat vállal. Kezdetben a szakszervezetben tevékenykedtem, majd beválasztottak a pártszervezet vezetőségébe, ahol az ideológiai munkát irányítottam. Századunkban az idő is értékké vált. Egyebek között a tudás is olyan fogalom, melyet az idő avulttá tehet, vagy a tudás hordozójának — az embernek — segítségével folytonosan megújíthat. A tudományos kutatás, megismerés alapos tudást, felkészültséget .igényel. A szakmai felkészültség szoros kapcsolatban áll a világnézettel, s egy marxista tudós esetében a kettő elválaszthatatlan egymástól. A kutatóintézetben a feladatokat önállóan kell megoldani, A tudomány rohamos fejlődése és az egyes tudományágak között létre jövő új határtudományok — a mi esetünkben a biokémia — napról napra magasabbra emelik a részterületek kutatásaihoz szükséges tudás mércéjét. A fejlődés üteme olyan gyors, hogy tíz évenként minden szakember újra beiratkozhatna az egyetemre, mivel a tananyag ennyi idő alatt megváltozik, modernizálódik. Természetesen a gyakorlatban ez lehetetlen. A folyamatos önművelés a kutatómunka velejárója és egy nő esetében ennek különleges sajátosságai vannak. 1969-ben, tehát hét évvel a főiskola befejezése után foghattam hozzá a kandidátusi disszertáció megírásához. Akkor már nagyobbak voltak a gyerekeim, kicsit kevesebb volt velük a gond. Lányom kilencéves, fiam tizenegy. Mindketten bővített oktatású alapiskolába járnak, ahol angolt tanulnak. Rendszeresen úsznak. Férjem szakmabeli, vegyészmérnök és a Szlovák Műszaki Főiskola vegyészeti karán dolgozik. A gyereknevelést mindvégig megosztottuk, mivel velünk nem lakik nagymamo, aki olyan sok családban segít. Kétségtelen, hogy a családban közvetlen, őszinte légkört kellett kialakítanunk ahhoz, hogy mindketten tudományos munkát tudjunk végezni és a gyermekeket se rövidítsük meg. Bizonyos vagyok abban, hogy a mi gyermekeinkhez hasonlóan a többi gyerek is segít bevásárolni, takarítani. Nem hiszem azt sem, hogy férjem többet segítene a háztartásban, mint a többi, mai férj. Csupán egy dolognak lehet befolyásoló szerepe: Csak tanulmányaim befejezése után mentem férjhez, aminek fontosságát a mai egyetemisták, főiskolások elfelejtik. Krkosková mérnöknő szerénységével, szorgalmával, jellembeli tulajdonságaival példaként állhat minden nálánál fiatalabb nő és férfi előtt. S ez nem pusztán az én véleményem. A Trencianska utcai Élelmiszeripari Kutatóintézetben mindenki ezt mondaná. Példaként említenék optimizmusát, szakmai biztonságát, tudományos munkásságát is, amelyről ő így beszélt: — Intézetünk kutatómunkája is alkotóeleme a KGST országok ebben az ágazatban létrehozott kooperációjának. Többször ülésezünk Moszkvában, Ogyesszában, Budapesten, Lodzsban, Magdeburgban, Bukarestben és természetesen Bratislavában is. A KGST országain kívül vannak nemzetközi kapcsolataink a kapitalista államokkal is. 1975 nyarán részt vettem a Moszkvában megtartott XIX. HF (Institut International du Froid) kongresszuson, amely a hűtés-Utazásaim alkalmával igyekszem megismerni az ott élő embereket, kultúrájukat. Érthető tehát, amikor azt mondom, hogy az utazások minden alkalommal nagy élményt jelentenek számomra. Szabadidőmben sportolok. Hetente egy alkalommal járok о TJ Vinohrady sportegyesületbe tornázni. A szellemi munka után szükséges a kikapcsolódás. Alkalomadtán úszom és sízem. Szeretek olvasni, kézimunkázni. Hetente járok komoly zenei hangversenyre. Az embert az első perctől kezdve az anya táplálja. Nem véletlen tehát, ha a felnőtt társadalom táplálkozását — a tudomány szintjén is — nők irányítják. Merész kijelentés? Nem. Ugyanis az Élelmiszeripari Kutatóintézet igazgatói székében is nő ül. Olvasmányaimban akadtam az alábbi gondolatokra: „Ha a világ sorsát az anyára és a tudósokra bíznák, soha nem lenne háború“. Ezt az állítást támasztja alá Krkosková mérnök példája is, ami a tudós elkötelezettségéből és az anya tisztaságából fakad. DUSZA ISTVÁN 5
