Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-02-06 / 6. szám
„Apáink mindig robotoltak hogy lenne enni kevés kenyerünk A proletárköltő József Attila verse ma már csak emlékeztető dokumentum, amelynek elszánt izzása a kegyelet tüzévé szelídül, ha azokra gondolunk, akiknek vére árán megváltozott a proletársors, örömmel teljessé vált a „fiatal életek indulója". Szép hagyományt teremtenek azok a fiatalok, akiknek útja az anyakönyvvezetőtől — a házasságkötő teremből — a hősök emlékművéhez vezet, hogy megváltozott, békés, boldog életünkért, derűs ifjúságukért, gyermekeik szép holnapjáért jelképesen köszönetét mondjanak azoknak, akik életüket áldozták szabadságunkért. Bratislavában, a BEZ üzem két dolgozója — a Varga házaspár az SZNF emlékművét kereste fel a házasságkötésen megjelent vendégek kíséretében, ahol Vargáné Nagy Emília vörös szegfű menyasszonyi csokrával rótták le kegyeletüket, köszönetüket mindazoknak, akik harminc évvel ezelőtt elhozták számunkra a szabadságot. Fényképezte E. Juhásová INDULÓJA
