Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-02-06 / 6. szám

ja —, azért is, olyan jó, hogy itt vagy. Hogy élünk és szabadok vagyunk. Mihály kesernyésen felnevetett. — Szabadok? Olyan messze va­gyunk az igazi szabadságtól, akár a boldogságtól. — Egyelőre nem ülünk a Markóban, és nem vallatnak az Andrássy-kaszár­­nyóban! És az is valami — Anna a férfi melléhez koppantottá a fejét, szinte döfködte, pajkosan, mintha azt a jégpáncélt akarná összetörni, amely még a forró nyár csókjától sem olva­­dozott, s mozdulatlan maradt a szep­temberi lángolásban. — Az erdőben szabadok vagyunk, akár a hajdani be­tyárok. — A bujdosók? — mosolygott végre Mihály. — Mit sem változtál, Kicsi, te vagy az egyetlen romantikus kommu­nista. A forradalom szép-asszonya! — oldódott csöppet, enyhe iróniába bur­kolva meghatottságát. — Beszélj mór, hol bujdostál, Rákóczi hosszú hajú hadnagya! Vagy inkább Zrínyi Ilona? — Köszönöm a nagy nevet! Viselni fogom. — Az illegalitásban? — Törvényen kívül. A mozgalomban. Bár a papírjaim egyszerűbb névre szólnak. Hornyák Mária Anna vagyok. Születtem Budapesten — elakadt vi­dám hangja: ennyit sem l?tt volna szabod közölnie. Tiltja a konspiráció. Ugyanakkor Mihály előtt nincsenek tit­kai: ez is valami kisebb drámai ösz­­szeütközés. Annyit azért mondhat: — Még hajadon vagyok, és annak adom a kezemet, akit szeretek, szívből, iga­zán! — Felvett az avarról egy gyer­tyánlevelet, s tépdeste, mint bakfisok az akóclevelet. — Én pedig — Mihály félmosolyba rejtette a folytatást: — Hulyák János neve mögé bújva feleségül kérem Má­ria Annát. Szüret után lesz az esküvőnk? Háború után, Kicsim, ha te is úgy akarod. Valódi nevünkön, amikor már az igazi szabadság lehet a há­zassági tanúnk. — S addig? Jegyesek vagyunk? — Legyen a te regényes hajlamaid szerint. És mondd, te hajadon, szűz Anna Mária, azazhogy Mária Anna, már használod is a nevedet? — Úgy szólt a parancsod — ját­szadozott, ám mégis kiigazította —, az utasításod, hogy csak akkor ve­gyem elő a papírokat, amikor a hely­zet megköveteli. Pécsett erre nem ke­rült sor. — Most elérkezett az ideje, újra megfogyatkoztunk. Eddig hatszáz el­­'enálló hazafit vettek őrizetbe. A köz­onti bizottságból csupán hárman vannak szabadon. Két titkárát: Rózsa Ferencet és Schönherz Zoltánt letar­tóztatták. Rózsa Ferencet a kiszivár­gott hírek szerint halálra kínozták, Zo­lit haditörvényszék elé állítják. A párt e pillanatban tíz-tizenkét elvtárssal tudja tartani a kapcsolatot. Ma hal­lottam, hogy tizenkilencen vigyázzák azt a tüzet. A többiek lebuktak vagy hozzáférhetetlenek. Nincsenek összekö­tőik. A szabadon levőket is körözik. — Értik a mesterségüket — állt meg Anna a szépvölgyi fenyves kisded tisz­tásán. S mint aki egyszerre elfáradt, leült az egyik kidőlt fatörzsre. Mihály melléje telepedett. — Huszonkét év alatt megtanulhat­ták. A politikai rendőrséget voltakép­pen miattunk állították fel. A Tanács­­köztársaság bukása után szervezték az első kommunistaüldöző detektívcsopor­­tot, később önálló politikai főcsoport­tá fejlesztették, és a mi tiszteletünkre alakították át, alig négy éve, külön osztállyá. Félelmük arányában növel­ték a politikai rendőrség létszámát. Most többen vannak, mint ahány sza­badlábon levő kommunista. Sombor- Schweinitzer, akkor még csak Schwei­­nitzer, már ott állt a Horthy-kopók böl­csőjénél, vagyis inkább a verébpecé­­rek óljánál, a fröcskölő nyálú Hetényi oldalán, volt ideje ellesni és tökéle­tesíteni a szakma fogásait. Mire főka­pitányhelyettes lett, tudományos ala­possággal tervezte és szervezte a kom­munisták irtásait. (folytatjuk) KULTURÁLIS ашиншинш ÉVFORDULÓ Kétszáz éve, 1775. február 9-én született Bolyai Farkas Legtöbbször csak úgy emlegetjük, mint az idősebbet a két Bolyai közül, mint a matematika eddigi története egyik legkiválóbb gondolkodójának, Bolyai Jánosnak az édesapját. Az apa hatesztendős, amikor először lép be az iskola, a nagyenyedi kollé­gium kapuján s az első napon azzal lepi meg tanárait, hogy néhány perc alatt százkilencven latin szót tanul meg. Három esztendővel később, ki­lencévesen latin verseket rögtönzött, megtanult görögül és héberül, tizen­négy jegyű számokból fejben vont négyzetgyököt meg köbgyököt. . . Tizenkét évesen már afféle házi­tanárrá, felügyelővé tette a sors és egy gazdag arisztokrata család választása. A Kemény bárói család marosvécsi kastélyába került „ mentor“-nak, azaz házitanítónak. Elkísérte Kemény Simont külföldre is, hogy ott együtt egyetemi tanulmányokat folytassanak. 1796-ban Jénában hallgatták Fichte, az idealista filozófus előadásait, itt ismerkedtek meg Schillerrel is. Még ugyanebben az évben a göttingeni egyetemre men­tek át; ez volt Bolyai Farkas életének fordulópontja. Itt találkozott Bolyai Farkas a nála két évvel fiatalabb Kari Friedrich Gauss-szal, akit később „princeos mathematicorum“-nak, a ma­tematikusok fejedelmének neveztek az egész világon. A nevelői munka közepette ismerke­dik meg Bolyai Farkas Benkő Zsu­zsannával, későbbi feleségével, Bolyai János édesanyjával; 1804-ben az akkor 29 éves Bolyai Farkas a maros vásár­helyi kollégium matematika-, fizika- és kémiatanára lesz. Bolyai Farkas legnagyobb matemati kai műve az 1832 —33-ban megjelent latin nyelvű „Tentamen“ néven ismert kétkötetes könyve. Ebben Bolyai né­hány alapvető, elvi jelentőségű mate matikai kérdésben olyan merész kriti­kai álláspontra helyezkedik, amely az ő korában kivételesnek mondható. Egy kisebb jelentőségű matematikai könyve, az „Aritmetika eleje...“ be­vezetőjében oktatási és nevelési elveit ismerteti: ezek az eszmék is a francia forradalom, az enciklopédisták hatását mutatják. Ebben a szellemben nevelte Bolyai Farkas fiát, Jánost is — a má­sik Bolyait, a matematika egyik leg­eredetibb gondolkodóját. A Nö KÖNYVESPOLCÁRA Fenákel Judit: Májustól májusig Az öngyilkosság, pontosabban az ön­gyilkossági kísérlet kérdését veti fel kisregényében a jól ismert magyar író­nő. Hősnője falusi kislány, aki érett­ségi után a közeli városban hivatal­noknő lesz. A konfliktus, a sajnos jól ismert helyzet: szerelmi viszony az imponáló, fiatalos megjelenésű, csalá­dos főnökkel, majd a kirándulás és a kínos leleplezés, s végül az öngyilkos­­sági kísérlet. Az írónő kitűnően érzé­kelteti e szomorú kislánysors hátterét is. azt a környezetet, amely az anyagi jóléten kívül a gyermeknek jóformán semmilyen szellemi tápanyagot, értéket nem nyújt, és ezért az ilyen közegben­­felnövekvő fiatalok aligha kereshetnek­­más életcélt, mint szintén csak az anyagi jólétet — akár egy család fel­bomlásának árán is. És ha így sem si­kerül, akkor még mindig ott van az öngyilkossági kísérlet. A Kozmosz Könyvkiadó gondozásá­ban megjelent könyvet nemcsak a fia­taloknak, de a szülőknek is ajánljuk. GAZDAG ERZSI A kis ház lakói Erdő szélén kicsi ház. Kicsi házra ki vigyáz? Hold-bakter a csősze, hóscincér az őre. Lakik benne éji lepke, három sovány denevér, keresztespók a gerendán, s mind, aki csak belefér: mezőről jött kisegér, füles bagoly, csigabiga, bundás pele, fürge gyík, itt lakik most, itt lakik. S erdőszéli kis kunyhóban téli álmot álmodik. MIÖTA HARAGSZIK A KUTYA A NYÜLRA (népmese) A kutya meg a nyúl elmen­tek erdőt irtani. Hideg tél volt, csináltak nagy tüzet, odaültek melegedni. A nyúl, ahogy me­legedtek, belelökte a kutyát a tűzbe, leégett a talpáról a szőr. Uccu, a kutya se volt rest, kapja a fejszét: látja, hogy a nyúl szaladásnak indul, utána vágja a fejszét, elvágta a far­kát. Azóta nincs a kutya tal­pán szőr, s azóta nincs a nyúl­nak farka, és azóta haragsza­nak egymásra. Azért kiabálja a kutya a nyúlnak: — Zsák, zsák! Az ember meg azt kiabálja vissza: Tarisznya is jó volna! REJTVÉNYÜNK: Találjátok ki, gyerekek, me­lyik népszerű meséhez való ez a kép? A mese címét küldjé­tek be képeslapon. Címünk: Nő szerkesztősége, 801 00 Bra­tislava, Prazská 5. Gyermekek­nek. члел-A mi házunk. Nagy Lídia rajza, Streda nad Bodrogom (Bodrogszerdahely).

Next

/
Oldalképek
Tartalom