Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-12-04 / 49-50. szám
túlzó és visszataszító példa is akadt persze a körülöttem nyüzsgő fiatalok életében, de mondom, ebből a szempontból az otthonom befolyása alatt álltam, szexualitásom sokáig szunynyadozott. Bálint érintése ébresztett fel. Pedig nem volt követelődző és nem volt mohó. Inkább tartózkodása miatt éreztem bizonytalanságot, kétségeim voltak, szeret-e valóban, menynyit is jelentek neki. Nagyobb társaság vonult be, es elfoglalta a szomszédos asztalokat. Hangosak voltak és jókedvűek, a pincérnők sürögtek-forogtak az asztalok körül. — Jöjjön, sétálunk egyet, úgyis akartam javasolni. Ügy negyven percnyire van egy kilátó. Oda érdemes felmenni, és az út is csodaszép. Itt már túl nagy a zajongás. Vagy inkább vigyem fel kocsival? Judit tagadólag intett, jólesett a séta. Elindultak az úton. amely alig száz lépés után az erdőbe torkollt. Nem hallatszott az erdő halk, meghitt neszein és a madarak csivitelésén kívül más zaj, csak ha néha egy autó szaladt el mellettük. Elhagyatott sem volt az út, mert a kellemes nyárutói nap sokakat vonzott ki a városból fel ide a hegyre, s egy-egy fordulónál rárábukkantak magányos sétálókra, vagy csoportokra. — Bálint egyszer, nem sokkal karácsony után elvitt engem a műtermébe. Judit szívét összeszorította a viszszaemlékezés erre a délutánra. Bálint azóta, hogy együtt voltak a színházban, és hazakísérte őt, nem jelentkezett. Elmúlt a karácsony, el az Üjév is, és ő az állandó, nyugtalan várakozás idegfeszítő légkörében élt. Be kellett ismernie, hogy nem mindegy neki, folytatódik-e az ismeretségük vagy sem. Ez az ember, akivel mindössze három ízben volt együtt, hiányzott neki úgy, mint még senki más. Ha nem jelentkezik, akkor vereséget szenvedett. Dühös volt magára, hogy így elvesztette kiegyensúlyozott nyugalmát. Próbálta fölényesen leszidni magát, az öngúny fegyverétől sem kímélte érzékenységét, és erősen feltette, hogy Bálintot kiveri a fejéből. Aztán úgy január közepe táján, mikor vá-' ratlanul benyitott a patikába, a lába megrogyott, alig bírta megtartani, a hang is a torkán akadt. — Újra itt vagyok, Judit — nem örömmel, inkább szórakozottan mondta. — Szeretnék magával beszélni. Ráér ma kicsit? — Csak hat után — sajnálkozott, pedig tulajdonképpen azt szerette volna felelni, hogy nagyon fájlalja, de ma nincs ideje. És holnap sem, már programot csinált, esetleg a jövő héten, ha Bálintnak ez megfelel. — Jó, akkor várni fogom. — És már fordult is kifelé. Meg volt sértve, hogy csak így, egy szó sem arról, miért nem jelentkezett eddig, őt pedig akármilyen dühös is, majd szétveti a boldogság. Egész idő alatt terveket szőtt, hogy egy szóval sem kérdi majd, merre járt, és hűvös lesz... Az izgalma azonban az óramutató járásával párhuzamosan nőtt. Idegesen dolgozott, és bár elhatározta, hogy néhány percet késni fog — ma nagyon kell sietnem, mondta elnézést kérve a főnöknőnek —, már hat előtt öt perccel ott álít a tükör előtt, rakta fel a divatos, fésülhető szőrű kucsmáját, és nézte, hogy fest benne. Ma éppen rondán nézek ki —. és kétségbeesve ismerte be, hogy nagyon szerelmes és nagyon kiszolgáltatott. Az ajtó előtt körülnézett, néhány járókelő siető alakjára vetődött az utcai lámpák fénye. Ott távolabb toporgott valaki, de az nem hasonlított Bálintra. Arra az autóra nem is hederített, amely szemben a patikával parkolt, s amelynek ajtaja most kinyílt, és Bálint lépett ki belőle. — Jöjjön, Juditka — karolt bele gyengéden, átvezette a másik oldalra és beültette, aztán került megint és beült melléje. Nem tudta, hová mennek, csak mikor az alagúton áthajtottak, sejtette, hogy a műtermébe viszi. Akkor még mindig egy szó sem esett köztük. Csak mikor a Pihenés Parkjánál jártak, akkor kérdezte meg: Magához megyünk? Ühüm. Kinyitották a kertajtót, és a hold fényében eléjük tárult a kert havas világa, a fák oly elegánsan viselték a rájuk telepedett fehér takarót, mintha hermelinköpeny borította volna testüket. Keskeny, ellapátolt ösvény vezetett az ajtóig. Parányi előszoba, ahol Bálint lehántotta róla a kabátot. A szobában kellemes, illatos meleg fogadta őket, az egyik sarokból ontotta egy zöld-fehér kandalló. — Az én munkám — mutatott rá Bálint. Odaszaladt, megtapogatta kezével a nagy, domború mintás kerámia lapokat. — Mesésen szép! — ragyogott a szeme. — Minden olyan gyönyörű itt. — És milyen olcsón úsztam meg. Jóformán mindenben benne van a kezem munkája. Nem akartam jelentkezni, amíg össze nem hoztam ezt az egészet, így, ahogy van. Maga az első vendég, Judit. — Ó, minden megbocsátva! A boldogság, úgy érezte, alig lehet már nagyobb. — Ez a héttőnké lesz, Judit, csak a kettőnké. Kétségkívül szerelmi vallomás volt, ezt nem lehetett félreérteni. — Ha kíváncsi a műtermemre, azt is megmutatom. Hogyne lett volna kíváncsi! Égett a vágytól, hogy mindent megismerjen Bálint körül. — De ott hűvösebb van ám, nem égnek a kemencék. (folytatjuk) kulturális ÉVFORDULÓK December havi kerek születési évfordulójuk alkalmából az UNESCO, az ENSZ kulturális ügyekkel foglalkozó világszervezete felhívja a figyelmet néhány nemzetközileg és világviszonylatban is jelentős személyiségre: X 100 éve született Toldy Ferenc, a neves magyar irodalomtörténész és kritikus. írói pályáját szépirodalmi kísérletekkel kezdte, de az 1820-as évek második felében már az Auróra Kör hivatalos kritikusa volt. Elég merev politikai elvei esztétikai ítéletére is rányomták bélyegüket, ennek ellenére hatalmas arányú irodalmi és nyelvészeti kutatómunkát végzett és az irodalomtörténet nála általános művelődéstörténetté szélesült. X 100 éve született Rainer Maria Rilke Csehországból elszármazott osztrák költő, a polgári társadalom hanyatlását tükröző líra egyik legnagyobb képviselője. Sokat élt külföldön, Párizsban Rodin, a világhírű szobrász titkára volt. Rilkére jellemző formai tökéletessége és olykor hangulati misztikussága. Prózai költeményei és prózája is a nyelvi művészet magas fokán álltak. X 300 éve született Giovanni Boccaccio, az olasz széppróza és a modern európai novella megteremtője és mestere, Petrarca barátja, Dante első életrajzírója és magyarázója, kiváló humanista költő és tudós. 1348—56 között Firenzében írta élete fő művét, a Dekameront, a reneszánsz kori humanizmus legkiemelkedőbb alkotását, amely száz, többnyire erotikus tárgyú novellát tartalmaz. SZÍNHÁZ Ostravában a közelmúltban megrendezték a legújabb cseh és szlovák drámai termés IV. seregszemléjét. A Zdenék Nejedly Színházban sorjában bemutatkoztak: a prágai E. F. Burian Színház, az olomouci O. Stibor Színház, a Hradec Králové-i Győzelmes Február Színház, a brnoi Állami Színház, a libereci F. X. Salda Színház, a zvoleni J. G. Tajovsky Színház, a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház és vendéglátó Ostrava város Állami Színháza. Az egyes előadások fölött Ostrava különböző vállalatainak, üzemeinek és intézményeinek szervezetei vállaltak védnökséget. (Felvételünkön egy jelenet R. Losfák Kövön járás c. drámájából, amelyet az olomouci művészek mutattak be.) 23
