Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-10-16 / 41-42. szám
NOSZOV REJTVÉNYÜNK: Csaba ezt mesélte: Álmomban három aranyalmafát láttam. Minden fának három vastag ága volt, minden vastag ágnak három vékony ága volt, s minden vékony ágacska végén három aranyalma függött. Hány aranyalmát látott álmában Csaba? Ar folt I A lapunk 31—32 számában közölt rejtvényre sok jó megfejtés érkezett, amelyben ki-ki beszámolt kedvenc gyerekfilmjéről. Levelükért jutalomban részesülnek: Világi Andrea, Dun. Streda (Dunaszerdahely), Varga Viktor, Komárno (Komárom), Jandura Erzsébet, Gabcikovo (Bős). A 33 — 34. számunkban arra kértünk benneteket, írjátok meg, hol, merre jártatok a nyári szünidőben, mit láttatok, milyen élményben volt részetek. A sok szép élménybeszámoló írói közül a következőknek küldünk jutalmat: Popluhár Etelka, Vef. Úrany (Nagyfödémes), Balogh Erzsébet, Nővé Zámky (Érsekújvár), Mátéffy Emőke, ‘Stúrovo (Párkány). Bobkának iwlt egy csodálatos nadrágja. Zöld, de még inkább azt mondhatnám, zöldesbarna. Bobka nagyon büszke i'olt a nadrágjára, s mikor felvette, mindig igazi katonának képzelte magát. Egyszer átmászott a kerítésen, beleakadt egy szögbe, és elszakította. Ez aztán a méreg! Bobka majdhogy sírva nem fakadt bánatában. Hazament, és kérlelni kezdte anyukáját, varrja meg a nadrágját. Édesanya nagyon megharagudott: — Kerítésen mászkálsz, elszaggatod a nadrágot — én meg foltozhatom. — Soha többet nem teszem, csak most az egyszer varrd meg, édesanyám!- Varrd meg magad!- De én nem tudom! — Ha el tudtad szakítani, akkor tudd megvarrni is! — Hát jó, akkor majd így fogok járni — morgott Bobka, és kiment az udvarra. A gyerekek meglátták, hogy lyukas a nadrágja, és kinevették: — Milyen katona az, akinek lyukas a nadrágja? Bobka mentegetőzött: — Megkértem édesanyám, hogy varrja meg, de nem akarta. — A katonának talán bizony a mamája foltozza meg a nadrágját?! — mondták a gyerekek. — A katonának mindenhez kell értenie, a foltozáshoz is, meg a gombfelvarráshoz is. Bobka elszégyellte magát. Hazament, tűt. cérnát kért édesanyjától meg egy darab zöld anyagot. Kivágott az anyagból egy uborka nagyságú foltot, megpróbálta hozzávarrni a nadrágjához. Nagyon sietett, háromszor is megszúrta az ujját, úgy hogy még a vér is kibuggyant, s egyre csak a tűt szidta: — Még szúrsz is, te undok! Végre elkészült a folt. Ügy fityegett a nadrágon, mint egy szárított gomba, körülötte összeráncolódott az anyag. — Hát ez nem munka, — mondta Bobka —, még rosszabb, mint i'olt. Megpróbálom még egyszer. Fogta az ollót, kifejtette a foltot. Majd elsimította a ráncokat, újra rátette a foltot a nadrágra, körös-körül megjelölte tintaceruzával, újra nekikezdett a varrásnak. De most nem sietett. Gondosan öltögetett és vigyázott, nehogy felpúposodjék. Sokáig kínlódott, szuszogott, nyögött, de végül, mikor kész lett, öröm volt ránézni a foltra. Szépen, egyenletesen, simán feküdt a nadrágon s olyan erősen, hogy még a fogával sem tudta volna letépni. Bobka felvette a nadrágot, és kiment az udvarra. A gyerekek körülfogták. — Ez aztán derék — mondták. — Nézzétek csak, még ceruzával is körülrajzolta a foltot. Látszik, hogy maga varrta. Bobka meg csak forgott körbe-körbe, hogy mindenki jól megnézhesse a foltot. — Hej, ha még a gombfelvarrást is megtanulhatnám! De sajnos, egy se szakadt le. No de sebaj! Majd csak leszakad egyszer, s akkor aztán igazán én varrom föl! Közmondások Amit Jancsi meg nem tanult, János lakói érte. Tanulj, Pista, hogy István ne szégyenkezzék! Amit Erzsi megszokott, Erzsébet sem felejti. Ú j# ‘пел-BESZÉLGETÉS ORDÖDY KATALINNAL DÍJNYERTES REGÉNYÉRŐL Az írónő legújabb műve, Kiküldetés című regénye, könyvalakban eddig még nem jelent meg. Szerkesztőségünk most elkezdi folytatásos közlését. Az érdekesen bonyolított cselekményű regény a Szlovák Irodalmi Alap irodalmi pályázatán, — amelyet hazánk felszabadításának 30. évfordulója alkalmából hirdetett meg — а III. díjat nyerte. Úgy érezzük, hogy méltán, mert mondanivalójából pozitívan kicseng a hazaszeretet, az eltéphetetlen kötődés a szülőföldhöz, a szocialista társadalmi rendszerhez, amely a főhőst teljes értékű,emberré formálja. — Mi adta az ötletet a témaválasztáshoz? — Meg kellett szólalni és irodalmilag feldolgozni ezt a kérdést, amely a 68-as események kapcsán vetődött fel. Így a felszabadulás évfordulója alkalmával szinte önként kínálkozott a téma. Úgy éreztem, hogy nem szalaszthatom el. Hiszen mindenkinek állást kell foglalnia, hogyan viszonyul a hazához, társadalmi rendszerünkhöz. Mint írót, izgatott a téma, hogy megírjam, boncolgassam, milyen mély gyökerekkel kapaszkodik életünk ehhez a közeghez, amelybe beletartozunk, hazánkhoz, szocialista rendszerünkhöz. — Judit, a főhős rokonszenves ember. Az olvasó vele izgul, hogyan kerekedik felül önmagán, hogyan meri vállalni, bizonyos lemondás árán is legbensőbb énjét, hogyan jut el a felismeréshez, hogy helyesen cselekszik. — Judit nem a pillanat hatása alatt döntött, hat év választotta el a szerelmétől, habár az érzékeit még fogva tartotta. De 6 beletartozott egy közösségbe, szervesen beleilleszkedett, mint egy fogaskerék, és tudatában volt annak, hogy az ő munkájára, reá is szükség van. Rájött, hogy ez a felismerés számára mindennél lényegesebb. Az érzelem persze nem nyomható el és van időszak, amikor ez ural mindent. — Miben jelöli meg a nők gondolkodásának, mentalitásának megváltozását, melyek azok a legmarkánsabb, legszembeötlőbb vonások, amelyeket szocialista rendszerünk nevelt ki? — A nők ma nem csak azért dolgoznak, hogy megkapják az érte járó fizetést. Sokkal öntudatosabbak, sokkal többre becsülik képességeiket és a munkájukat, azt, hogy mit jelent a hivatásuk, személyiségük kialakításában. A munkájuk révén alakul ki bennük a közösségi tudat is. És ez biztonságot ad nekik. Judit is ilyen nő. Persze, az érzelmi élethez visszatérve, az emberek élettapasztalatuknak megfelelően másképp reagálnak bizonyos helyzetekre. A fiatalok hajlamosabbak a hirtelen elhatározásokra, az idősebbek jobban mérlegelnek. — Bálintot, Judit szerelmét hogyan jellemezné röviden? — Bálint sok értékes tulajdonsággal rendelkezik, de az önzése felülkerekedik. — Az olvasó teljesen egyetért Judittal, értelmes döntésével. Hiszen a hazaszeretet, amelyben benne van anyánk óvó keze, apánk törődése, gondoskodása, iskolánk életre nevelése, barátok és munkatársak, egy nagy közösség, amelyhez tartozunk, olyan erőteljes, éltető elem, olyan fogva tartó kötelék, amelyből, ha valaki erőszakosan kitépi magát, nem lehet más, csak talajfe vesztett. Ezért örül az olvasó a regény végső kicsengésének. Visszatérve a témaválasztáshoz, engem az érdekel, ami velünk történik és most. Ezi tartom a legizgalmasabb feladatnak egy író számára Beszélgetett: BERTHANÉ S. ILONA 21
