Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-10-16 / 41-42. szám

ÜZENET MOLNARÉKNAK Én is onyós vagyok, van menyem és vöm, akiket szeretek, és úgy érzem ők is kedvelnek engem. Éppen ezért merek vé­leményt mondani az „egy fedél alatt" élés kérdésében. Sajnos igaz, hogy sok családban az okozza a nézeteltérést, hogy az édes­­anyók-anyósok nem tudják mogukbon tisztázni megváltozott szerepüket a meg­változott családi helyzetben. Nem mindig az a helyes és hasznos, amit mi, időseb­bek mondunk, teszünk és nem biztos, hogy minden haszontalan és rossz, amit a menyünk vagy vönk mond-cselekszik. Ne akarja az idősebb idomítani a fiata­lokat és ne szóljon bele életvitelükbe még okkor sem, ha sok mindent nem talál helyesnek. Helytálló a régi közmon­dás, hogy „mindenki a saját kárán ta­nul", élettapasztalatot csak a sikerek és buktató után lehet szerezni. Erre pedig szükségük van a fiataloknak is. Segítsé­get is csak annyit kell adni, amennyit igényelnek és csak akkor, amikor kérik. Nem többet, nem mást és nem máskor. Az anya akkor szereti okosan felnőtt gyermekét, ha érzelmeit ésszel irányítja. Nem könnyű dolog ez, de szeretetünkkel és alkalmazkodásunkkal kell segítenünk a fiatalokat, hogy minél hamarább és minél jobban megtalálják helyüket az új fészekben, saját otthonukban. Hogy meg­szokják egymás természetét és megkeres­ik a hangnemet, amellyel minden prob­­.émájukat, örömüket és bánatukat meg­beszéljék. Más a mai élet oz otthonon kívül és belül, más a fiatalok házasélete is. Egész nap házon kívül dolgoznak, egy­más megismerésére, a gyermekek neve­lésére az este marad. Szükségük van arra is, hogy csak kettesben, szülők és gyer­mekek figyelő tekintete nélkül szerethes­sék egymást, ezt zavarni a legnagyobb tapintatlanság. Az elkövetkező évek har­móniájának az alapjait, a közös küzde­lemhez szükséges erőt a házasság első éveiben rakják le a fiatalok .és ehhez egyformán szükséges a nappalok józan és az éjszakák mámoros hangulata. A gyermekek nevelése a szülők joga és kötelessége. A nagyszülők szeressék és becézzék az unokákat, de ne tegye­nek a szülők elgondolása ellenére. Az idősebbeken is múlik, hogy milyen kapcsolat alakult ki a fiatalok és szülők között, itt bizonyosodik be, hogy a sokat hangoztatott élettapasztalatot hogyan tudjuk felhasználni gyermekeink és saját érdekünkben. Ezért üzenem azt az ifjú Molnárnénak, hogy legyen kedves és figyelmes férje szüleihez, de saját életü­ket irányítsák maguknak megfelelően. Üdvözlettel: STEFANIK JÓZSEFNÉ A KÜLÖNÉLÉS HIVE VAGYOK Én is csatlakozom az „Ifjú szemmel" ankét véleménynyilvánítói közé. Érdekes téma és mivel gyakori probléma, helyes­nek találom, hogy a szerkesztőség nyil­vános vitára bocsójtja. Megmondom őszintén, hogy én a kü­lönélés híve vagyok. Igaz, akadnak olyan idős szülők is, akik tudnak a fiatalok nyelvén beszélni és hosszú éveken át za­vartalanul él együtt a két, sőt három nemzedék, de ezek vannak kevesebben. Ilyen esetekben a nagymama áldás a háznál, mert mindenben segít a fiatalok­nak, akik így sok időt és sok energiát meg tudnak takarítani. De itt most m^s eset képezi a vita témáját. Tanácsolni azt szeretném, hogy igye­kezzenek minél előbb lebonyolítani az elköltözést, ha már ennyire elfajult a helyzet. Lehet, hogy egyelőre kicsit meg­sértődnek a szülők, de az unokájuk irán­ti szeretet erősebb lesz, mint a haragjuk. Arra azonban nagyon vigyázzanak, hogy kedvesen, nyugodtan magyarázzák meg a szülőknek, hogy miért tartják szüksé­gesnek a különélést. Ezt megérdemlik, hiszen eddig csak szépet és jót kaptak tőlük. Arra nem gondolhat komolyon a fiatal Molnárné sem, hogy az öregek a nyári konyhába költözzenek. Ez ember­hez nem méltó megoldás lenne. Ugye sok-sok év múlva ő sem menne szívesen őszülő fejjel, hajlott háttal, esetleg reu­más togokkol egy nyári konyhába lakni?! Gondolom, hogy házasságuk harmó­niája még nincsen veszélyben, így ha külön fognak lakni, az apró félreértése­ket egy komoly, nyugodt beszélgetéssel tisztázni tudják egymással. Akkor kell megbeszélni azt is, amire eddig nem volt szükség, hogy ezután a férjnek is el kell majd végeznie_ egyet s mást a háztartásban. Azt hiszem, ezt egészen természetesnek is tartja majd, hiszen ma már szinte minden ifjú férj ezt teszi. Azonban szeretném arra figyelmeztetni, hogy az elköltözés után is járjanak el rendszeresen a szülőket meglátogatni, néha hagyják ott az unokákat is, hadd legyen örömük. így aztán lassan ők is megnyugodnak és belátják, hogy a fia­talok helyesen cselekedtek. Ha mindkét részről a szeretet és meg­fontolás lesz a rugója mindennek, amit tenni akarnak, megmarad a békesség a fiatalok és öregek között és mindenki a saját kedve szerint élheti az életét. Kiegyensúlyozott és nagyon boldog életet kívánok fiataloknak és időseknek egyaránt. BAKA MAGDOLNA meglepte a nagy érdeklődés a vetélkedő iránt, a népviseletek eredetisége, a generációk együttmű­ködése. A díjazott munkákat értékes néprajzi doku­mentációnak minősítette. Dr. Erna Marková, az ÚLUV alapító tagja a gyerekek által készített vert csipkét csodálta meg. Szerinte igen hasznos lenne a helybeli csipkeverő asszonyok segítségével az egyes alapiskolákban csipkeverő tanfolyamot ren­dezni, hogy ez a szép kézimunka ne menjen fele­désbe. Slávka Grófovát, a galantai múzeum dolgozóját örömmel töltötte el az a nagy érdeklődés, alkotó­­készség, amelyet a fiatalok, az iskolás fiúk és lányok Méryné T. Margit átnyújtja az első díjjal járó tárgyi ajándékot Tóth Júlia néninek tanúsítottak a népviseletek elkészítése iránt. Hang­súlyozta, hogy ezt a szikrát kell tovább éleszteni és fáklyaként elvinni olyan vidékre, ahol még nem ébredtek fel, ahol még nem tettek semmit a népi hagyományok felkutatása érdekében. Dodek Istvánné és Lipcsey Gyula a CSEMADOK Központi Bizottsága mellett működő Néprajzi Tár­saság tagjai jóleső érzéssel fogadták a vetélkedő meghirdetését, hiszen hosszú évek óta minden igye­kezetükkel azon fáradoznak, hogy minél többet fel­kutassanak és megmentsenek népműv.észeíi hagyo­mányainkból. Méry Józsefnénak, a CSEMADOK KB néprajzi előadójának megérdemelt ajándék volt az eredményekben gazdag vetélkedő, mert ügyszeretet­tel, fáradhatatlanul irányította az akciót a meghir­detéstől egészen a kiértékelésig. A versenyzők a kiértékelés előtt öltöztették a ba­bákat népviseletbe, elrendezték a szoknyán a ránco­kat, megigazították a fodrokat, szép masnit kötöttek a kötényre, a hajfonatba, elrendezték a gyöngy­sorokat, felvarrták a hiányzó gombot, a leszakadt csipkét. Jó volt látni az iskolás lányok és fiúk önállóságát. A legtöbbjüknek felnőtt kísérője is volt, de bármit kellett igazítani, varrni, vasalni, azt mind maguk végezték el. A nagy igyekezet közben néhá­­nyukat sikerült szóra bírni. Szovics Judit Cetínből (Cétényből) elmondta, hogy az idősebbek szívesen emlékeztek vissza a múltra, jótanácsaikkal segítet­ték, Baka Szilárd és Arnold Muzsláról arra voltak büszkék, hogy nemcsak a népviseleti forma eredeti, amit készítettek, de maguk az anyagok is. Tulajdon­képpen csak a cérna mai, amivel a ruhákat varr­ták. Gál Jusztinkának Chotínból (Hetényból) a nagy­mamája adott útbaigazítást, Fülöp Mónikának Badi­­céről (Bédről) egy alig látó idős néni magyarázta és mutatta meg, hogyan készül a vert csipke. Mag Róbert Studenáról (Hidegkútról) ötször nekikezdett a munkának, míg elkészítette falujuk nagyon szép, hagyományos férfiviseletét. Így nyilatkoztak a töb­biek is, a munka mellett mindegyiknek élmény is volt a vetélkedő. A bírálóbizottság harmincegy versenyző munkáját értékelte. Külön csoportot képeztek a felnőttek és a gyerekek. Az értékelésnél sok mindent figyelembe vettek, például a szabásvonalak, a hajviselet, a dí­szítőelemek hitelességét, az anyag eredetiségét, az öltések pontosságát, a munka alkalmasságát a do­kumentációra és hasonlókat. A vetélkedő kiértékelése a következőképpen zá­rult: A FELNŐTTEK CSOPORTJÁBAN ELSŐ DÍJAT NYERTEK: Jókai Mária, Ladice (Lédec) Fülöp Mónika, Badice (Béd) Tóth Júlia, Martovce (Martos) Szegi Istvánné, Vojnice (Bátorkeszi) MÁSODIK DÍJAT NYERTEK: Gyurcsek Ilona, Milanovce (Nagykér) Balogh Lujza, Iza (Izsa) HARMADIK DÍJAT NYERTEK: Béres Mária és Bányácsky Erzsébet, Óbora (Abara) Margita Lieskovská, Bratislava Hajtman Béláné, Stúrovo-Nána-i (párkánynánai) csoportja. Az iskolások között a díjak a következőképpen oszlottak meg: ELSŐ DÍJAS LETT: Visehradszky Ildikó, IpeTsky Sokolec (Ipoly­­szakállas) Baka Szilárd, Muzla (Muzsla) Mag Róbert, Studená (Hidegkút) Antal Mária, PláStovce (Palást) MÁSODIK DÍJAS LETT: Lencsés Mónika, Horná KráTová (Felsőkirálvi) Szilva Róbert, Muzla (Muzsla) Gál Jusztina, Chotín (Hetény) Szoyics Judit, Velky Cetín (Nagycétény) Istókovics Jolán, Bleho Mária és Szikora Éva, Horná Králová (Felsőkirályi) HARMADIK DÍJASOK LETTEK: Sztranyák Jarmila, Ondráska Gabriela, Rábek Erika, Szabó István, Révay Tibor, Horná Králová (Felsőkirályi) Kurcsa Mária, Velky Cetín (Nagycétény) Vaskó Júlia, Streda nad Bodrogom (Bodrogszerda­­hely) Mag Vera, Studená (Hidegkút) Baka Arnold, Muzla (Muzsla). Az eredmény kihirdetése és a díjak átadása után Varga János, .a CSEMADOK KB titkára kijelentette, hogy a díjazott, népviseletbe öltöztetett babák a CSEMADOK gondozásába kerülnek. Kiállítás kere­tében mutatják majd be az anyagot az érdeklődők­nek, az iskolásoknak, a népi éneklő és tánccsopor­tok tagjainak, akik az eredeti népviseletek alapján készíthetik el színpadi ruháikat. Eízunk abban, hogy ez a vetélkedő a kiértékelés­sel nem zárult le, hanem tovább folytatódik, a jó példa követőkre talál hazánk minden területén, ahol hagyományai vannak a népi kultúrának. Mag Róbert, Studenáról (Hidegkútról) az utolsó pillanatban vette észre, hogy a mellény­ről hiányzik a zseb. Még a zsűrizés előtt sike­rült felvarrnia. D. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom