Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-01-16 / 3. szám
No-Á*s a SZŐTTES — а Csemodok népművészeti együttesének műsorát, amellyel a múlt év végén mutatkozott be a bratislavai Nova scéna színpadán. Az együttes fiatal — mindössze négyéves. A főváros közönsége előtt csak harmadizben szelepeit, ám annál jobban ismerik falvainkon. Nemcsak Dél-Szlovákiában, .de nyugodtan mondhatjuk: már országszerte. Négy év alatt ugyanis a csoport 450 alkalommal lépett fel, ami magában véve is óriási teljesítmény. A decemberi bemutató új műsora összeállítás és kivitel szempontjából is határozottan előrelépést jelent az együttes pályáján. Nemcsak azért, mert az SZNP és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére elkötelezett témájú tánckompozícióval indították. Egyébként is meg kell dicsérni a tehetséges szólótáncosokat, az általában erős dinamikájú csoportos táncokat, a koreográfusok, elsősorban Quittner János elképzeléseit és rendezését, Pereszlényi Irén, Barkói Mária és Oros Gyula szólóénekesek időnként hármasban járultak hozzá a műsor sikeréhez Ág Tibor zenéjére, Quittner János koreográfiájával adta elő az együttes a változatos, szép ritmusú erdélyi táncokat Ü Ä •« _> 5 < э > о az < i— Z О * különösen a műsor második felében látott Három erdélyi tánc-ban és a Gömöri hangulatok-ban. Nagyon szépen kidolgozták Rábai Miklósnak, a Magyar Népköztársaság nemrég elhunyt Kossuth-dijas népművészének a SZŐTTES számára koreografált és felajánlott Györgyfalvai legénytánc-ot is. A sikerhez nagy mértékben hozzájárultak a stilszerű, szinpompás, ugyanakkor ízléses ruhák, amelyek Bocsekné Gesztes Zsuzsa, a Szlovák Nemzeti Színház kosztümtervezöjének szakértelmét tanúsítják. Túlzás lenne azt mondani, hogy a SZŐTTES teljesítménye hibátlan volt. De hiba lenne az is, ha nem vennénk figyelembe, hogy nem hivatásos együttestől van szó, amelynek tagjai — többségükben főiskolás diákok — csak a legnagyobb erőfeszítéssel és nemegyszer áldozatok árán képesek vállalni a gyakorlással és a fellépésekkel járó kötelességeket. Nyilvánvaló, hogy a hivatásos jelleg és az ezzel járó anyagi juttatások tennék lehetővé az állandó művészgárda, a megfelelő utánpótlás, valamint saját zenekar szerződtetéséi is. Ezen a bemutatón világosan láthattuk: mit tesz a szép kiállítás, meg hogy mi a különbség az élő zenére, vagy a gyengén reprodukáll gépi-zenére előadott számok között. Reméljük, hogy a sok jószóndék és akarás meghozza a pozitív megoldást, ami annál üdvösebb lenne, mivel a SZŐTTES a vidéki műkedvelő csoportok előtt példaadó szerepel tölt be. „Ugrik a legény L. GALY OLGA
