Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-07-24 / 29-30. szám

a járási pártbizottság vezető tit­kára is feleségével, a járási ter­melési igazgatóság vezetője, a falu elöljárói, a nőszövetség já­rási funkcionáriusai. Irena Medková, a Szlovákiai Nőszövetség járási bizottságá­nak titkára és Mikié Gabriella, a járási bizottság elnöke való­ban úgy szervezte, állította ösz­­sze ezt a műsort, hogy a nőszö­vetség tagjait, a járás asszo­nyait egymás megismerésében segítse, hogy elmélyítse a nem­zeteink és nemzetiségeink kö­zötti barátságot. És ez a nemes gondolat valóban megérdemli a rendezvény meghatározását: Po­­likai-nevelő akció. Az élményről, a kultúra és a hagyományok összetartó nemes erejéről beszéljenek a felvételek! H. MÉSZÁROS ERZSÉBET z z < 2 1/5 ia О Oí Ü Q£ О Ö ö о U_ óta új házak, iskolák, kultúrhá­­zak épültek. A népek baráti se­gítsége nyomán épültek újjá a falvak ezen a vidéken. Még egy nagy tervem valóraváltását sze­retném megérni és azután én is nyugalomba vonulok. A Blans­­kói járás egyik üzemében szeret­nénk megnyitni az ország első üzemi szaunáját. Ennek az ün­nepélyes átadására meghívjuk a komárnói járás asszonyait is. Dejneka Ljuba a Komáromban élő szovjet asszonyok küldöttsé­gének vezetője: — Többen élünk itt Komárom­ban szovjet asszonyok, mint ka­tonafeleségek. A Nők Nemzetkö­zi Évében mi itt élő szovjet nők is nagy figyelemmel kísérjük a Emilia Rukriglová, a Szlovák Nö­­szövetség titkárnője beszélt az asszonyokhoz Nagy László felvételei világ asszonyainak és lányainak a sorsát és szeretnénk, ha ez az év megnyitná a világ- összes asz­­szonyai számára az érvényesülés, a női egyenjogúság útját. Sze­retjük ezt a várost, becsüljük dolgos asszonyait és örömmel jövünk körükbe, amikor meghív­nak bennünket. A magyarországi komáromi já­rás Tárkány községéből tizenegy asszony érkezett a találkozóra. Vezetőjük Futó Erzsébet a tárká­­nyi helyi Nőtanács elnöke, egy­ben a komáromi járási Nőtanács titkára. Mint a baráti járás kül­dötte harmadszor járt Komárom­ban. A 2300 lakosú Tárkány köz­ségben lakom, és a helybeli me­zőgazdasági termelő szövetkezet dolgozója vagyok. A nők élete az elmúlt évek alatt a mi köz­ségünkben is nagyot változott. A falusi asszonyok mind dolgoz­tak, de munkájuk soha nem ka­pott olyan elismerést mint azóta, hogy a szövetkezetben dolgoz­nak. Mi már boldogan dicseked­hetünk azzal, hogy nálunk az asszonyok a férfiakkal egyenlő munkájukért egyenlő bért is kap­nak. Nekünk ez már sikerült. Re­méljük, hogy a Nők Nemzetközi Éve meghozza ennek lehetőségét minden dolgozó nő számára. Egy kis meglepetést is hoztunk ma­gunkkal. A találkozó tiszteletére rendezett kulturális műsorban mi is fellépünk és falunk népdalai­ból egy csokorravaloval köszön­jük meg az itt töltött szép órá­kat. Nyugovóra készült a Nap, amikor a vendégek és vendég­látók búcsút vettek egymástól. A közösen töltött órák, az egymás­tól kapott ajándékok, a szemé­lyes meghívások, a gazdag ta­pasztalatok olyan köteléket je­lentenek számukra, amelyek át­hidalják a messzeséget és köze­lebb hozzák a nőket egymáshoz. A Nők Nemzetközi Évének ez is egyik fontos feladata. Varga Magda

Next

/
Oldalképek
Tartalom