Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-07-24 / 29-30. szám
A vidéken élő idős emberek, mint általában minden újtól, a közös étkezéstől is vonakodtak eleinte. De csak eleinte. Ma már Bohunicén el sem tudják képzelni másképpen. Jól és ízletesen fődnek az üzemi konyhán. Aki úgy látja jónak, hazaviszi ételhordóban az ebédjét és még vacsorára is jut belőle. A nők szorgalmazására változott meg trnavai Hviezdoslav utca arculata is. öreg, kopott házak, porós raktárok csúfították, míg meg nem született a jó ötlet: átalakítással a raktárok helyén üzleteket lehet létesíteni. Rövid időn belül megvalósult a terv. Ma, ha végig megyünk ezen az utcán, a szépen tatarozott házakban cukrászdát, büfét, leszállított áruk boltját, félkész áru boltot és más üzletet találunk. S ha már a félkész árut említettük, azt is nézzük meg, hogy készül. Majdnem az egész járást ellátja félkész és csemegeáruval az ez év januárjában, szintén a „Jó ötlet" keretében létesült trnavai üzem. Huszonkét dolgozója közül 19 nő. (Egyikük sincs vezető beosztásban!) Hajnali négykor már zakatolnak itt a gépek, hogy mire az üzletek nyitnak, már odaérjen a friss áru. Egy régi portát alakítottak át valóságos kis üzemmé. Tizenhatféle félkészárut készítenek itt. A vásárlók körében különösen nagy az érdeklődés a bundázott fiié, a vesepecsenye, töltött sertésszelet, levelestészta, gombóc és egyéb iránt. A régi falak között korszerű berendezés könnyíti meg a munkát. Az eredményeket felsorakoztatva, szólnunk kell egy helyiségről, amelynek tisztántartását egy fiatal lány végzi. A WC-ről van szó, és a takarítónő neve: Pavlina Slezáková. Megérdemli, hogy név szerint említsük, mert ilyen tiszta helyiség valóban meglepetésnek számít és Pavlina módszere talán jó ötletként mások számára. Ragyogóan tiszták a mosdók, a törülközők, fényesek a tükrök, még a légy is elcsúszna rajtuk, csillog a talajt borító kőkocka (de nem a zsiradéktól, amint az ilyen, hentesárut feldolgozó üzemben mindenütt általános!) és hiába szimatolunk, elmaradt az a jellegzeteg szag is, ami ezeknek a helyiségeknek a velejárója. Pavlinka még csak húsz esztendős, de saját jó példájával nevel. Kezdettől fogva következetesen ügyelt a tisztaságra és munkatársai ezt úgy megszokták, hogy ma, ha belépnek a helyiségbe a lábtörlőben megtörlik a lábukat. A nők igyekezete, jó példája átragad ránk, férfiakra is — mondja a hnb titkára. — Mi is törjük a fejünket, nem szeretnénk lemaradni a nők mögött. Többek között problémánk volt az is, hogy ha virággal akartunk kedveskedni a nőknek — feleségeknek, anyáknak, munkatársaknak — ünnepeik alkalmával, nem volt virágunk, a fővárosból kellett hozatni. De megszületett a jó ötlet: Építsünk üvegházat! Ma már annyi virágot termelünk, hogy a szomszédos járásoknak is jut belőle. örömmel láttuk Trnaván, hogy nőszövetségünk felhívását nemcsak a nők, de a férfiak is magukénak tekintik. Együtt keresik a lehetőségeket a tartalékok feltárására, az ötletek megvalósítására. JANDANÉ H. MAGDA NÉMETH IZABELLA írta történet A menyasszonyi koszorú Emlékszem augusztus elseje vasárnapra esett. Én azóta, hogy megvertek, már nem mentem mulatságba. Hiába is hívtak a barátnőim. De ezen az augusztusi vasárnapon már én könyörögtem édesanyámnak, engedjen el a délutáni mulatságba. Az a íiú, akit első szerelmemnek gondoltam, már leszerelt, de valahogy tudomást szerezhetett a szilveszteri esetről, hisz a férfiak inkább elhiszik a rosszat, mint a valóságot, és mellőzni kezdett. Már nem volt a régi rajongó fiú. Ha találkoztunk hidegebb szavakkal szólt hozzám. Én pedig nem legényeztem senkivel, mindenkihez szépen szóltam, de reményeket nem tápláltam. Édesanyám azt mondotta, elmúltál 20 éves, te tudod mit akarsz. Elmentem a mulatságba. Az egyik tánc kezdetén fölkért egy derék, szép legény táncolni. Én nem ismertem, nálam úgy 5 évvel öregebbnek látszott. A tánc végén az egyik lánytól megkérdeztem, hogy ismeri-e őt. Ismerte és megmagyarázta, hogy kicsoda. Estefelé a legény azt kérdezte, nem készúlök-e még haza, mert hogy ő el akar kísérni. A nevét -már tudtam, de nem mertem őt biztatni. Elkísért. Csak hagytam, hogy ő, beszéljen;- bár igen szűkszavú volt. Amikor hazáig együtt mentünk, azt mondta : bemegyek hozzátok. Azt feleltem: Hisz mi nem is ismerjük magát. De azért bejött, és köszönt, édesanyám csak nézett, hogy ki ez, és mit akar. Ö megmondta kinek a fia, és hogy ő engem régen ismer, 25 éves elmúlt, és nősülni szeretne, és tudja hogyha nincs is vagyonom, de szorgalmas vagyok, és ez elég, majd csak lesz valahogy. Amikor elment, azt mondta édesanyám. Én nem bánom, már fölnőtt nagylány vagy, és ha a sors úgy akarja, hogy ehhez menj feleségül, én nem ellenkezem. De én úgy látom édes lányom, te e mellett a legény mellett nagyon sokat fogsz dolgozni az életben. És édesanyám bölcs mondása a mai napig beteljesedett. Pista eleljárogatott hozzánk, de csak vasárnap este, mert 6 is dolgozott, én is, és tekintettel volt arra, hogy reggel korán kell kelni. így telt el az ősz, a tél, a tavasz. Ö is aratást vállalt egy közeli rokonná], aki igen módos gazda volt. Én akkor voltam abban a majorban marokszedő lány, ahol két napig sztrájkoltunk. Egyik nap szombat este eljö'tt. Én mondtam, hogy nincs itthon édesanyám, üljünk ide le a fákra. ami az udvaron volt összerakva. beültünk és elkezdte mondani, hogy miért jött. Szombaton nak, hogy most már őszre megmeg akarja mondani édesanyámnősül. Jól van mondtam, de én úgy tudom, hogy szülei és testvérei hallani sem akarnak arról, hogy maga engem elvegyen, mert hogy maguknak van földjük. Azt mondta, igaz hogy van, de nincsenek lovaik és a gazdagabb rokonok adják oda a fogatukat, és ő a legidősebb fiú, sokat dolgozik nekik érte. Meg azt is mondta még, úgyis ide jönnék hozzátok, mert itt nincsen férfi. És házunk sincsen mert apám háborúba volt, anyám 8 évig beteg volt, így elment a ház az orvosokra, no meg az öt gyereknek is enni kellett. Gondoltam, mit is várhatnék én az élettől. Már szerettem őt, talán mert őszinte volt hozzám és megismertem az ő életsorsát is. Azt gondoltam, az élet útjai kifürkészhetetlenek. Megjött édesanyám és meglepődött, hogy ott találta. De ő rátért arra, mi a szándéka, és hogy mit szól hozzá édesanyám, ha szeptemberben meglenne a lakodalom. Én csak hallgattam és azt gondoltam: Talán így lesz jó, mert hisz nem várhattam egy királyfit hófehér paripán. Kedves jó anyám azt mondta a vőlegényjelöltnek: Jó én nem bánom, ha össze is házasodtok. de ennek a lánynak olyan nagy szája van, hogy ez az igazságtalanságot nem tűri el, ezen még velem is mer vitatkozni, sokat szeret beszélni. Az István azt mondta: Amelyik ember sokat beszél, az dolgozni is tud Másnap édesanyám azt mondta nekem, jól van te lány, de gondold meg, egész télen nincs munka a férfiaknak, igaz mi még a gazdáknál úgy január végéig fogunk a dohányban dolgozni, de ő, ez a fiatal ember egész nap mit fog csinálni hónapokig. Télen pedig enni kell, nem lehet végig aludni a telet, mint a medvének. Gondoltam, majd csak hoz 6 is gabonát kenyérnek, hisz ő is részért aratott, és ha már kenyér van, nem halunk éhen. Ilyen volt az én menyasszonyi megkérésem. Vége KEDVES OLVASÓINK! Továbbra is várjuk és közöljük életrajzi írásaikat, amelyeket kötetbe gyűjtve a Nők Nemzetközi Éve emlékkönyvébe adunk át. 15
