Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-07-24 / 29-30. szám
HAM AN KATÓ Neve és élete sokak előtt ma is ismeretlen. Nagyon mélyről indűlt és göröngyös életút jutott neki osztályrészül. Életrajza küzdelemről, áldozatvállalásról, nélkülözésről és határtalan önfegyelemről tanúskodik. 1884. december 2-án Kompolton, Heves megyében született. Édesapja, Hámán János, foltozóvarga volt, édesanyja, Stól Erzsébet szegény parasztasszony. A testvérek közül (Mária, András, Antal) Kató volt a legidősebb. Szegények voltak. Tavasztól őszig a Károlyi grófok birtokán dolgoztak, télen pedig a hasonló sorsúak elnyűtt lábbelijét javítgatták. Testvéreire Kató vigyázott, amíg a szülei a mezőn dolgoztak, így már gyerekkorában beléidegződött a gyengébbekről gondoskodás. Később a család Hatvanba költözött. Katónak mégis ezek voltak élete legboldogabb évei. Teljesült a vágya: szülei beleegyeztek továbbtanulásába és beíratták a hatvani leánypolgáriba. Kitüntetéssel végezte el a polgárit, felvették a tanítóképzőbe. Vágya, célja az volt, hogy tanítónő legyen. A sors azonban kegyetlenül közbelépett. Rövid idő alatt, egymást követve meghaltak a szülei. Kató vállalta a gondoskodást testvéreiről. Fájó szívvel mondott búcsút az iskolának. A szülők halála után édesapja barátai és munkatársai közbenjárására sikerült állást kapnia a vasútnál és Hatvanban az állomás személypénztárában elfoglalta első munkahelyét. Tíz évig dolgozott ott. Közben érlelődött benne az elhatározás, hogy változtatni kell a szociális egyenlőtlenségeken. 1912 május 23-án a budapesti vérvörös csütörtökön már Hámán Kató is ott menetelt a tüntetők között, mint a Vasutas Szövetség tagja. A vasutasok országos sztrájkra készülődtek, Hámán Kató részt vállalt a szervezésben, gyűléseken beszélt. Jól ismerte a vasutasok problémáit, volt mondanivalója. Amikor megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, az elsők között lépett tagjai sorába és haláláig hűséges, fáradhatatlan harcosa maradt. A Tanácsköztársaság alatt a IX. kerület Munkás-Katonatanács tagja volt. Megtanult intézkedni, dönteni mások érdekében. Mindig azt kereste, hogyan lehetne javítani a dolgozók nehéz életkörülményein. Ott volt mindenütt, ahol segíteni kellett, fáradhatatlanul és önfeláldozóén. A Tanácsköztársaság leverése után sem hagyta el hazáját. A helyén maradt, pedig tudta, hogy veszélyben van a szabadsága, az élete. Politikai tevékenysége közismert volt, a vasúttól minden végkielégítés nélkül elbocsátották. Tíz évig hiába keresett állást, sehová sem vették fel állandó munkaerőnek, mert — mint államellenes veszélyes felforgató — feketelistára került. Minél nehezebben kereste meg kenyerét, annál öntudatosabban szolgálta a mozgalmat. 1923-ban kétszer tette meg illegálisan az utat Budapest—Bécs között, gyalog ment át a határon, hogy átvegye a Bécsbe emigrált pártvezetőség megbízását; részt kellett vennie az illegális pártszervező munka irányításában. Hámán Kató történelmi feladatot kapott: újjászervezni a nőmozgalmat Magyarországon, 1925-ben részt vett a magyar kommunisták első kongresszusán Bécsben, ahol beválasztották a Központi Bizottságba. Szoros kapcsolatot tartott több kint élő kommunistával, köztük első tanítójával, Landler Jenővel is. Ez a halk szavú, szerény asszony, aki nagyon találón viselte a Fehér Orgona fedőnevet, hihetetlenül bátor és elszánt tudott lenni, ha sokakat érintő társadalmi megmozdulásokon kellett részt vennie. Szervezte a Vörös Segélyt, tagja volt az Alkoholellenes Munkásszövetségnek és a Gyermekbarátok Szövetségének. Mindez rengeteg munkát, áldozatvállalást jelentett. Kilencszer üft börtönben rövidebbhosszabb ideig. Jól ismerte a börtöncellákat, gyakran érezte a vallató detektívek és rendőrök ütlegelt. A sok szenvedés, megalázás sem tudta megtörni a szilárd jellemű harcost, aki soha nem árulta el társait. Amikor szabadlábon volt, a nehéz fizikai munka mellett is mindig tudott időt szakítani a tanulásra és a tanításra. „Hogy bennünket, asszonyokat értékes társadalmi tényezőnek ismerjenek el . . ., azt nekünk, dolgozó asszonyoknak ki kell harcolni! Harcunkat csak szervezetten vívhatjuk meg, a szervezkedéshez pedig tudásra van szükségünk" — tanította. 1925 szeptemberében a bíróságon az utolsó szó jogán ezeket mondotta; „Én ismerem a gyufagyárak mérges levegőjét. A műtrágyagyárak poklát és о festékgyárak egészségroncsoló munkaviszonyait. Ezeknek a gyáraknak a munkásnői hoznak a világra már születésüknél halálra szánt gyermekeket.” Ez a nagyszerű ember öntudatosan vállalta osztálya, a munkásosztály küzdelmeit. Egész életében melegszívű, szeretetet adó és váró asszony volt. A sok nyomorúság, börtön szomorúságát beragyogta fényével az a tiszta, önzetlen szerelem, amely férjéhez fűzte. Hámán Kató és Tóth György 1919-ben ismerkedtek meg. Mindketten túl voltak már a fiatalság első lobogásán. Két komoly, becsületes, közös célokért küzdő ember mély vonzalma találkozott. Szerelmi házasság volt és az is maradt. Hórhán Kató utolsó letartóztatása 1934. június 4-én történt. Megkínozták, veséjét összeroncsolták a sok veréssel, ez okozta későbbi halálát is. A detektívek még a kórházban is zaklatták. A főorvos határozott fellépésével biztosította a beteg asszony utolsó heteinek viszonylagos nyugalmát. Elvtársai, asszonyismerősei közül mindennap meglátogatta valaki, a ragaszkodó szeretet jeléül egy-egy szál virágot, gyümölcsöt, süteményt vittek az élettől búcsúzó elvtársnőjüknek. 1936. augusztus 31-én halt meg, szeptember 3-án temették a rákoskeresztúri temető halottasházából. ötvenkét évet élt, melyet osztályának, népének jobb holnapjáért áldozott. AZ EGYETLEN ÚT Nők az egyenjogúságért, a fejlődésért, a békéért A Nők Nemzetközi Évének tiszteletére a Csehszlovák Rádió Magyar adásával közösen indított vetélkedőnk hetedik kérdéscsoportjában a következő két kérdésre kérünk választ olvasóinktól: 1. Ki volt az a közelmúltban Párizsban elhunyt, humanitásáról ismert, néger származású revüsztár, aki tizenkét különböző nemzetiségű és fajú árva gyermeket nevelt? 2. Értékes, sokoldalú ember, korunk asszonya, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának tagja, 1968 óta a Bolgár Nőszervezet elnöke. Mi a neve? Kérjük Olvasóinkat, hogy a válaszokat a lap kézhezvétele után levelezőlapra írva mielőbb adják postára szerkesztőségünk címére: NÖ szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Prazská 5. A levelezőlapra ne felejtsék el felragasztani vetélkedőnk jelvényét, amely az egyes kérdéscsoportok számát is jelöli. Dr. Günther Weissbach és dr. Kari Emmrich ШШ AZ Ezer, különben teljesen egészséges gyermek közül nyolcat az a szerencsétlenség ér, hogy szívbajjal jön a világra. Legtöbbször szivbillen tyűzavarral, rosszul elhelyezkedő véredényekkel, de a leggyakrabban a bal és a jobb kamrát elválasztó fal sérülésével, az ún. septum defektussal. A született szívbaj miatt, sokszor már néhány hónap múlva, egyéb beteges elváltozások is mutatkoznak, elsősorban a tüdőn, de sokszor a májon, a vesén, az agyon, a vérkeringésben. Ezeknek a kicsinyeknek az életben maradása csaknem minden esetben kétséges. A Statisztika szerint hét közülük meg sem éri első születésnapját. Műtét a szíven még nem is olyan régen lehetetlen volt. 1953-ban az Egyesült Államokban készítettek először olyan orvosi gépezetet, amely az operáció alatt ellátja a szív funkcióját, azaz fenntartja a vérkeringést. Azóta ennek a műszívnek a segítségével a világ valamennyi szívklinikáján rendszeresen végeznek szívműtéteket. A Német Demokratikus Köztársaságban az első ilyen szívműtétet 1962-ben hajtották végre. Ez a műsziv azonban csak a felnőtteket mentette meg. A legkisebb betegek helyzetén nem sokat segített. Ugyanis ezt a műszivet nem lehet felhasználni a csecsemők vérkeringésének fenntartására. Egy felnőtt szervezete minden további nélkül elbírja a vérmennyiség kisebbnagyobb ingadozásait, de egy csecsemőnél már 50 ml (egy fél liter tizedrésze) is túl sok, vagy túl kevés lehet. S a műsziv éppen ezt a döntő túl keveset, vagy túl sokat nem tudta ellenőrizni. Az orvosok nem tehettek mást, mint hogy megvárják, amíg a gyerek eléri legalább a 14 kilogrammos súlyt. Mivel azonban a szívbajjal született gyermekek a többieknél jóval lassabban fejlődnek, ezt a súlyt körülbelül csak 5—7 éves korukban érik el, de akkor már kétséges, hogy a beteg szervezet kibírja-e egyáltalán az operációt... A világ sok országában szívós küzdelmet vívtak a szívspecialisták a szívbajjal született gyér-
