Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-26 / 25-26. szám
V y ТНан foghúzás ROSTOCKBAN, а 140 alkalmazottat foglalkoztató Gyermek- és Ifjúsági Fogászati Klinika nemcsak a Német Demokratikus Köztársaság egyik legnagyobb és legkorszerűbb ilyen létesítménye, hanem egyúttal a legvidámabb is. Dehát — kérdezhetné valaki és joggal — hogy lehet a fogorvost egyáltalán együtt emlegetni a jókedvvel, vidámsággal?! A rostockiaknak ez nem is volt olyan nehéz — csak egy kis fantázia kellett hozzá... Ezen a fogászati klinikán 40 000 gyermek, illetve serdülő fogainak épségéről gondoskodnak az első tejfogak megjelenésétől kezdve egészen az állandó fogazat kifejlődéséig, ami kb. 18 éves korban fejeződik be. Az itteni orvosok és nővérek azonban arra is igen nagy gondot fordítanak, hogy a kicsinyek a műszereket és azt a bizonyos félelmetes széket ne áztassák könnyeikkel, s hogy a várószobák ne visszhangozzanak a rémült gyermekja“. ö és három partnere, Kornélia Hübel, Sabine Fisher és Bärbel Heimburger nővérek legalább olyan jól mulatnak, mint a nézőtéren a kezelésre, ellenőrzésre váró kis közönség. Ilyen kellemes percek előzik meg azt a pillanatot, amikor a kis páciens beleül a kezelőszékbe és valóban készségesen nagyra nyitja a száját... A bábszínház műszaki kivitelezője, kezelője, kulisszafestője, fővilágosítója egy személyben Gerd Weber műszerész. A bábuk „ruhatáráról“, esetleg új bábukról is a klinika dolgozói gondoskodnak, vannak, akik a ruhákat varrják, vannak, akik egyéb színpadi kellékeket barkácsolnak. Így az előadás mindig színes és érdekfeszítő. S a szabad idejükből feláldozott félórákért-órákért a legszebb jutalom, ha a rostocki gyermekek közül hűnél több nevethet gondtalanul, hibátlanul ragyogó fogsorral. II Susanne Feli Foto r^A^LUKOWSKI sírástól. S a kollektívának ezt sikerült is megakadályoznia. A nővérek például ún. pionírdélutánokat rendeznek, amelyeken a különböző korú iskolásgyerekek csoportjait kisfilmekkel, diavetítéssel tarkított előadásokkal világosítják fel a helyes fogápolásról, de arról is, hogy a táplálkozás mennyire befolyásolja a fogazat épségét. Rendszeresen kis előadásokat tartanak a város óvodáiban a fogkefe helyes használatáról — amivel a gyermekek valóban sok fölösleges kellemetlenséget, fájdalmas kezelést takaríthatnak meg. A klinika legszebb és legvonzóbb része azonban a nagy bábszínház. Ha fölmegy a függöny, a gyerekeket először is, — tengerparti városról lévén szó, — a délceg Brass kapitány köszönti a kis közönséget, majd közli velük, hogy reméli: egyikük sem olyan oktalan, mint a bonbonfaló és „fogkefetagadó“ Klaus, hanem mindegyikük olyan rendes, és jó, mint az okos Karin és Réparágcsáló Michael, akinek kedvenc csemegéje a barnakenyér. Mert különben olyan borzasztó dolgok történhetnek, mint a múltkor is, amikor Brass kapitány hálójába egy aranyhajú hableány került, akit szeretett volna elhozni a gyerekeknek, de sajna, megszökött vissza a tengerbe, mert Csokis Tomi, aki segített a hálót húzni, hirtelen olyan szörnyű fogfájást kapott, hogy elengedte a hálót... Ennek a vidám, szórakoztató darabnak Dieter Lembke, alias Brass kapitány, a szellemi „aty-
