Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-26 / 25-26. szám
„Szojuz—3" repülése soron Georgij Tyimofejevics Beregovoj kipróbálta az űrpilóta nélküli űrhajó megközelítésének módszereit. Először mindjárt az orbitális pályára érés után közelítette meg célját. Majd több órás repülés során végrehajtotta a távolról való megközelítést. Ha figyelembe vesszük, hogy a távolról való megközelítést 1967-ben és 1968-ban automatikusan, „Kozmosz" űrhajókkal is végrehajtották, úgy ez a módszer eléggé kidolgozottnak tekinthető. Beregovoj útja után’ hozzá lehetett fogni az összekapcsolás további szakaszainak kidolgozásához, egészen az utolsó szakaszig. Ezt a feladatot 1969 januárjában a „Szojuz—4" és a „Szojuz—5" űrhajóknak kellett megoldaniuk. A koordinációs számítóközpont munkatársai pontos számításokat végeztek a „Szojuz—4" űrhajó pályamódosításához. A 32. fordulóban az űrhajót betájolták, és Satalov kézi vezérlőrendszer segítségével bekapcsolta a hajtóművet. A „Szojuz—4" új pályára tért, amelyben a számítások szerint a megadott időben meg kellett közelítenie a másik űrhajót. 1969 októberében több napos csoportos repülést hajtott végre három űrhajó: A „Szojuz—6“, a „Szojuz—7", és a „Szojuz—8". A három űrhajó kabinjában helyet foglaló hét szovjet űrhajósnak a bonyolult feladatok egész sorát kellett megoldania. Mindegyik űrhajó útját öt napra tervezték. A feladat teljesítése után Karaganda környékén az előre megadott körzetben kellett leszóllniuk, indulási sorrendjüknek megfelelően október 16-án, 17-én, illetve 18-ón. E csoportos repülés során a személyzeteknek a tudományos-technikai feladatok gazdag programját kellett végrehajtaniuk. A többi között komplex tudományos kutatásokat kellett folytatniuk a Föld körüli kozmikus térségben, módszereket kellett kidolgozniuk egyidejűleg három űrhajó orbitális pályán való csoportos repülésének az irányítására, meg kellett oldaniuk számos kérdést a manóverezőképes kozmikus rendszerek alkalmazásával kapcsolatban stb. Fiziológusok, biológusok, és más tudományok képviselői is megbízták őket különféle feladatokkal. A Szovjetunió területén elhelyezett földi állomások, valamint a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának kutatóhajói állandó figyelemmel kísérték az űrhajókat, sőt kapcsolatot tartottak velük, s feldolgozták a kapott információkat. A „Szojuz—6“ űrhajón orvosi kísérleteket folytattak. A „Szojuz—7" személyzete az űrhajó fedélzeti berendezéseinek munkáját ellenőrizte, rögzítette a tájolási és vezérlési rendszerek munkájának jellemzőit, fényképezte a csillagos eget'napfénnyel szemben. Hasonló feladatokat teljesített a „Szojuz—8" személyzete is. A „Szojuz—9“ űrhajósainak egyik feladata éppen az volt, hogy kipróbálják a súlytalanság állapotában való hoszszabb tartózkodás hatását. Nem kevésbé fontos feladata volt az űrhajósoknak az is, hogy kipróbálják az űrhajó tájolásának és vezérlésének egyes új elemeit és egész rendszereit. „Űrfényképeket” kellett készíteniük, s egész feladatsort végrehajtaniuk a kozmoszban végbemenő jelenségek és folyamatok fizikai jellemzőinek kutatása terén. A Szovjetunió űrprogramja észszerűen összekapcsolja az óriási méretű problémák összes aspektusait és megoldásuk legésszerűbb irányait. Az automata és az ember... Az ember és a technika . . . A Föld körüli kozmikus térség és a Naprendszerhez tartozó bolygók ... A bolygóközi űrhajók és az orbitális űrállomások . . . Mindezekben az irányokban tervszerűen, összehangoltan folyik a munka, úgy, hogy közben egyik problémakör sem szorul háttérbe, és egyik sem kerül túlságos előtérbe. A szovjet emberek égnek a vágytól, hogy a kozmoszban az emberiség javára munkálkodjanak. Találkozás OLVASÓINKKAL Ab______ W rátnak, segítőtársnak bizonyult a fiatal olvasók körében. Pusztai Gézáné a háztartásbeli asszonyok nevében szólt, akik szeretik a szórakoztató olvasmányokat, a rejtvényeket, hagyományos nyári vetélkedőinket, és szívesen bekapcsolódnak a játékainkba, versenyeinkbe. Szőlősi Juliannát, Géczy Krisztinát gyakorlati kérdések érdeklik: törődjünk többet a falusi nagymamákkal, közöljünk számukra divatot, kézimunka-leírásokat, ötleteket a lakás átalakításához, tanácsokat, tájékoztatókat az újdonságokról, kérdezzük meg az illetékesektől, gondolnak-e cipőtervezőink a nagymamákra is. Mondhatnánk úgy is, ahány ház, annyi szokás. Vagyis ahány olvasó, annyi kérdés, probléma. És mindenki úgy veszi kézbe (k lapot, hogy a kérdésére választ keres, ott vonzzák szemét a betűk, képek, ami 17 ■ ■ zúttal Zem. Olcára (Nemes- Л-J ócsára) szólt a meghívónk. Lapunk olvasótábora csaknem félszáz előfizetővel bővült, akik a napi munka után szívesen jöttek össze, hogy szerkesztőségünk munkatársaival közelebbről is felvegyék a kapcsolatot. Üj előfizetők — de többen már lapunk régi olvasói, barátai, akik eddig a kézbesítőnél, vagy újságos bódékban vásárolták meg a „Nő“-t. Így aztán tárgyilagosan bíráltak, kértek, és adtak jó ötleteket, témákat. Őszintén szóltak problémáikról, amelyeknek megoldásában segítséget, tanácsot várnak. Веке Károly, a helyi nemzeti bizottság titkára büszkeséggel szólt a falu fejlődéséről, arculatának folyamatos változásáról, de azt is hozzátette, hogy ebben az építésben nagy szerep jut a tájékoztató eszközöknek is, többek között lapunknak, amelynek szép számmal vannak olvasói Nemesócsán. Döme Erzsébet a fiatal anyák érdekében szólt, akiknek óvoda hiányában nagy gondjaik vannak. A fáradt kezű nagymamák segítsége unokáik nevelésében nem mindig problémamentes, inkább csak szükségmegoldásnak fogadható el... Lehet, hogy egy jó ötlettel, másoktól Nagy L. felvételei U*' ellesett tapasztalattal Nemesócsán is felépülhet egy óvoda? Földes Violát a fiatalok kérdései foglalkoztatják. Legfőképpen olyanok, amelyekről nehéz nyilvánosan beszélni még szülők, barátok előtt is. Mert melyik fiatalnak ne lennének ilyen „kényes“ kérdései. Néhány rovatunk, és leginkább Katalin hű baérdeklődését megragadja. Biztosra vehetjük hát, hogy olvasóinkkal való találkozásaink mindannyiunk számára hasznosak, és szükségesek, mert csak jó együttműködésünk teheti eredményesebbé a mi munkánkat is. MEGYERI ANDREA 3
