Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-06-19 / 23-24. szám
tífc MüyatpG Még egy pillantás a tükörbe, kritikus szemmel tetőtől talpig végignézek magamon. Ebből a kis szobából, amely a dolgozószobám, mindjárt átmegyek a virággal díszített nagyterembe. Szeretem azt a pillanatot, amikor kinyílik a szárnyas ajtó és belép az ifjú pár. S bár a menyasszonyok arca ragyog, a vőlegények ünnepélyesek, mindketten kicsit zavarban vannak nyilvános boldogságuktól. Én velük együtt örülök, amikor a városi anyakönyvi hivatal vezetőjeként üdvözlöm őket az új élet küszöbén. Ezekben a pillanatokban magam is szinte megfiatalodom. Húszéves korban az ember minden napnak örül. Emlékszem, hogyan szaladtam fáradtságot nem ismerve esténként táncolni, másnap kora- reggel pedig ugyanolyan vidáman siettem a kórházba dolgozni. Segédápolónő voltam, és ha a főnővér megdicsért, a hetedik mennyországban éreztem magam. A főnővér ugyanis sokat tudó, tapasztalt ember volt, részt vett a polgárháborúban. A háború... Lám, belefonódik az emlékezéseimbe. Az én nemzedékem alaposan megismerte, átélte minden keservét. Kisvároskánkba, a Perekop melletti Voinkába nem sokkal a háború kitörése után már hozták a vonatok a sebesülteket, s hamarosan megjelentek fölöttünk a horogkeresztes bombázók is. Akkor, alig húszévesen megértettem, * Dl. jOlANA |ANC0VlCOVA, CSc. MUNKANÉLKÜLISÉG Feléhez érünk annak az évnek, amelyet az ENSZ a Nők Nemzetközi Évének hirdetett meg. Közismertek az alapvető célkitűzések: a nők tényleges egyenjogúságának szorgalmazása a világ minden országában, értékelni és ugyancsak szorgalmazni minden államban a nők hozzájárulását a gazdasági, kulturális és társadalmi haladáshoz, végül megerősíteni, megszilárdítani a nők szerepét a 'nemzetek közötti együttműködés továbbfejlesztésében, de főleg a tartós békéért vívott küzdelemben.. Tulajdonképpen ezt fejezi ki a jelszó: „Egyenjogúság, haladás, béke!“ Ez a jelszó nemcsak a nőké kellene hogy legyen, hanem az egész emberiségé, mert végső fokon minden egyes társadalom fejlődésének e három tényező dialektikus egységének a legfontosabbika. Más szóval aligha képzelhető el haladás az emberiség több mint a felének egyenjogúsága nélkül. Hogy az ilyen irányú haladás vagy egyáltalán az emberiség haladása lehetővé váljék — ahhoz bolygónknak tartós békére van szüksége. Végső fokon a békevágy az, ami a világ asszonyait a legjobban egybekovácsolja. Ennek az évnek számos akciója közül rendkívül figyelemreméltó az említett kérdésekkel foglalkozó, európai méretű szeminárium, amelyet Brüsszel-Az olasz nők munkát, kenyeret követelnek ben tartottak meg áprilisban, „A nők gazdasági függetlensége a 21. század küszöbén“ címmel. A Nők Nemzetközi Évének belgiumi nemzeti bizottsága rendezte, s 23 európai ország nőszervezetének küldöttsége vett rajta részt. Már a szeminárium címe is mutatja, hogy a nők egyenjogúsága egyik leglényegesebb kérdésével foglalkozott. Ugyanis a nők társadalmi helyzetének megváltoztatásában éppen olyan döntő szerepet játszanak a gazdasági kérdések, mint „nagyban“ a társadalmak életében Ezt bizonyítja meggyőzően végső soron a törtér. lem is, hogy az egyenjogúságot nélkülöző nők helyzete a társadalomban és a családban nem eltérő biológiai adottságaikból következik, hanem a férfiakétól eltérő gazdasági helyzetükből. Azzal, hogy a nők részt vesznek a termelő társadalmi munkában — ami a mai világban általános jelenség — megkezdődött az a megállíthatatlan folyamat, amelyben megváltozik a nőknek, éppen gazdasági függetlenségük megszerzése révén a társadalomban és a családban elfoglalt helyzete. Ezzel az értelmezéssel lényegében valamennyi küldött egyetértett, tekintet nélkül nemzetiségi és politikai hovatartozására. Ott azonban már megoszlottak a nézetek, amikor a gazdasági függetlenség gyakorlati kérdéseire került sor, és a teljes mértékű függetlenség konkrét lehetőségeire az egyes országokban. Például a szocialista államok küldöttei konkrét statisztikai adatokkal támasztották alá. hogy a nők egyenjogúságának alkotmányos biztosítása kétféle úton történik. Elsősorban a nők teljes mérvű és állandó foglalkoztatása, valamint eddig példátlan művelődési- és szakképesítés szerzési lehetőségeik révén. A második világháború befejezése után a nők képezik a szocialista országokban a munkaerő-állomány növelésének döntő mennyiségét, annál is inkább, mivel szakképesítésük és művelődésük révén többé már nem szerepelnek úgy, mint időleges, átmeneti és periférikus jellegű munkaerőtartalékok. Ezt tükrözi az is, hogy a bértarifák egyformán ' vonatkoznak rájuk is, s hogy egyre növekszik állampolgári és politikai ak-
