Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-01-02 / 1. szám
OKTÓBER Ez év tavaszán megdőlt Portugáliában az európai kontinens legrégibb fasiszta rendszere. A Salazar-diktatúra felszámolását követő hetek és hónapok természetesen igen viharosak, hiszen a régi rendszer urai nemegyszer megkísérelték kudarcba fullasztani az államfordulatot. Októberben szükségessé vált, hogy a fordulat után megválasztott államelnököt, Spinola tábornokot leváltsák, mert képtelen volt megbirkózni a történelmi helyzettel — rendkívül bonyolult, lévén szó olyan országról, amelynek még gyarmatai vannak. A köztársaság élére Costa Gomes tábornokot választották meg, aki hivatala elfoglalása után egyértelműen a haladó erők oldalára állt, biztosítva a hadsereg egységét is. Ebben az új Portugáliában, ahol a demokratizálódás folyamata biztató irányba halad — még mindig nyitott kérdés a gyarmatok ügye. Ugyanis az afrikai portugál gyarmatokon élő tőkés uralkodó réteg nyilvánvalóan nehezen válik meg hatalmától. Guinea-Bissau már felszabadult a gyarmaturalom alól, óm Angola és Mozambique helyzete még tisztázatlan. Márpedig egyes hírmagyarázók szerint a végső portugáliai kibontakozás nagymértékben Afrikában dől el. NOVEMBER Az ENSZ közgyűlésének 29. ülésszakán napirendre került a palesztíniai kérdés is, amelynek megoldása a közel keleti válság megszüntetésének egyik feltétele. A palesztin kérdés lényege egy önálló palesztin állam megalakulása, ugyanis hárommillió Palesztinái él külső és belső száműzetésben, nagyrészt a környező arab országokban, valamint az Izrael által megszállt területeken. Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítást Szervezet végrehajtó bizottságának elnöke beszédében olyan palesztin állam megteremtésére szólította fel az érdekelt feleket, amelyben keresztények, zsidók és mohamedánok testvériségben és igazságosságban élhetnek. DECEMBER Az utolsó hónapban általában mérleget szoktunk készíteni. Nos, az, ami az 1974-es év külpolitikai eseményeiről elmondható — az jó és kedvező. Ezt bizonyítják mind a szocialista, mind a nyugati lapok évvégi kommentárjai, amelyekből az alábbiakban egyegy mondatot idézünk: TRYBUNA LÚDU, Varsó: A szocialista országok békeprogramja megnyitotta a nemzetközi kapcsolatok terén a konstruktív változások útját. FRANCE NOUVELLE, Párizs: Leonyid Brezsnyev röviddel az Egyesült Államok elnökével folytatott beszélgetése után a francia államelnökkel is találkozott, és a francia—szovjet tanácskozások is bebizonyították életképességüket, ami az európai biztonságot és békét illeti. SZOVETSZKAJA ROSSZIJA, Moszkva: Az európai biztonság s a kontinens nemzeteinek előnyös együttműködése mór akkor is célunk volt, amikor ez az üdvös gondolat illuzórikusnak, s csaknem lehetetlennek tűnt... de ma, amikor Genfben az európai biztonságról és együttműködésről szóló tárgyalások második szakasza folyik — olyan reális, mint eddig még soha. összeállította: LÁNG ÉVA g ga nők Тгщт Azt tartják, nem jó, ha nő kíván először boldog új esztendőt. De miért ne cáfolnánk rá erre a múltban gyökerező babonára éppen most, a nők nemzetközi évének küszöbén? Hiszen ez a hiedelem abból a nézetből született, táplálkozott, tarthatta fenn magát napjainkig, amely szerint a nők másodrendű lények, amelynek alapján évezredeken keresztül elnyomták, kizsákmányolták, emberi jogaiktól elzárva tartották a nőket. Szocialista társadalmunk biztosította, a mindennapi élet gyakorlatára váltotta a nők egyenjogúságának lenini elveit. A férfiakkal vállvetve dolgozunk. Munkánk nélkül elképzelhetetlen társadalmunk fejlődése, előrehaladása. Szakmát tanulunk, társadalmi tisztséget vállalunk. Részt veszünk az ország igazgatásában, jövőnk tervezésében. Gyermekeinket hazánk iránti szeretetre, társadalmunk iránti hűségre neveljük. Tudatosan vállalunk mindent, ami új, képességeink kiteljesedését segitő életünket erősíti. De bátor és büszke önérzetünk, alkotó lelkesedésünk mellett ott él még ösztöneink mélyén az évszázadok számtalan idejétmúlt, káros gátlása, nézete, félelme. Családi kapcsolatainkban, munkahelyi gyakorlatunkban — észre sem veszszük — még ezek szerint a szokások szerint cselekszünk, átvesszük őket, alkalmazkodunk hozzájuk. Nincs szükség sok példára, min/lÖO'L/ll/t g nemzetközi éve 0 denki megtalálja őket önmagában, otthonában, munkahelyén. Igaz, hogy megérdemli a tiszteletet a munkából hazatérő édesapa, a mozdutat szinte jelképes, ahogy a lóba elé helyezik a papucsot — de miért nem jár ki ugyanez a fáradtan hazatérő édesanyának is? Miért kell országos, vagy hivatalos helyi rendelet ahhoz, hogy egy gyűlésteremben ne lehessen dohányozni? Miért gyújtanak rá inkább a cigarettára a nők is, ahelyett, hogy felszólalnának, kérve, ne dohányozzanak. Miért van még sokhelyütt nagyobb tekintélye a durva hangnak, mint az udvarias határozottságnak? Ahelyett, hogy a férfiaktól az előzőt megtanulnák, miért nem szereznek létjogosultságot a nők az utóbbinak? Az említett jelenségek nem nagy dolgok. Lehet, hogy sokan azt is gondolják, minek erről beszélni, amikor annyi más, sokkal fontosabbal is foglalkozhatnánk. Eredményeinkkel, az épülő óvodákkal, a lakosság életszínvonalával. amely minden eddiginél magasabb már... Ez igaz. De éppen azért beszélhetünk ilyen kis „szépséghibákról“, szokásainkra rakódott régi porszemekről, mert már olyan eredményeink vannak, úgy megnőttek bennünk a szocialista emberré válás igényei — hogy jellemünk, tudatunk alakulásának minden összetevőjével foglalkoznunk kell. Még a jelentéktelennek tűnő hibákat sem szabad megtűrnünk, mint ahogyan kérlelhetetlennek kell lennünk minden hiányossággal szemben is. Elveink, magatartásunk szilárdsága ne tűrjön meg semmiben megalkuvást. Különösen nagy jelentősége van ennek most, amikor — nem túlzás, ha azt mondjuk — a világ asszonyainak szeme a szocialista országok aszszonyai felé fordul. Az idén, a nők nemzetközi évében, amikor már hatvanötödször ünnepeljük a nemzetközi nőnapot — kerül sor az NDNSZ kongresszusának, valamint a nők világkongresszusának összehívására is. Azoknak a földrészeknek, országoknak az asszonyai, ahol az egyenjogúság szükségességének sokan még a tudatára sem ébredtek, ahol elnyomottam jogok nélkül, tudatlanságban élnek a nők, vagy ahol most harcolnak jogaikért, szinte elérhetetlennek tűnő ólom, vágy — hogy úgy élhessenek a nők, úgy nevelhessék gyermekeiket, mint mi, a szocialista országok asszonyai, Vágyakozva, kíváncsian figyelnek minden hírre, beszámolóra, amely a mi életünkről szól. Tudásra szomjasan hallgatják egyenjogúságunk megvalósításának történetét. Jusson eszünkbe ez is, ha ötödik ötéves tervünk sikeres teljesítéséért fáradozunk, hazánk felszabadításának 30. évfordulóját ünnepeljük, ha társadalmi munkánkkal élet- és munkakörülményeink javítását teszszük gyorsabbá, ha eredményeinket összegezzük. Legyünk méltók önmagunkhoz, társadalmunkhoz, helyünkhöz a világban, hogy mi vagyunk a kor öntudatos, egyenjogú asszonya. A békéért, gyermeke jövőjéért tevékenyen küzdő anya, az új társadalom szép erkölcsi eszményeit hordozó ember. Munkahelyünkön, közéleti tevékenységünkben, családunkban vigyük tovább, erősítsük mindazt, ami az elmúlt harminc évben kezünk, eszünk, szívünk — lehetőségeink által született. És a régi, elavult szokások helyett teremtsünk új hagyományokat, ha arra van szükség. Ehhez kívánok erőt, egészséget, sok sikert, alkotó kedvet, lelkes helytállást minden kedves olvasónknak. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET
