Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1975-01-09 / 2. szám

álmodott költészet Az értelem és báj sugárzik Oalina Ula­­nováról Tyihomírova festményén Minden népnek megvannak a maga nagy­jai, akikre büszke, akiket tisztel, mert valami kimagaslót alkottak, nagyszerű eredményt értek el vagy a művészetben Ismótel­­hetetlent hoztak létre, milliók örömére. A Szovjetunió népei — de az egyetemes kultúrtörténet is — így tartják számon Galina Szergejevna Ulanovát, a kiváló balettművész­nőt, akit már életében, bátran mondhatjuk — a balettművészet klasszikusaként értékelnek. Gondolta volna-e az alig serdült kislány, mikor a hideg Iskolateremben próbálgatta az első kecses lépéseket, mozdulatokat, hogy pá­lyája ilyen szédületes magasba ível? I De már Csendes László és Mák Ildikó akkor is erősen hitt a tánc, a balett kifejező­­es hatóerejében. Annak ellenére, hogy a köz­hangulat és akkor még a hivatalos vélekedés sem jósolt jövőt ennek a művészi ágnak. A pusztító háború utáni nélkülözések kora, az új szovjet állam alapjai lerakásának, egy új társadalmi rendszer kiépítésének, a hősi küz­delmeknek a korszaka volt ez. A fiatal Galina és a csoportjukat tanító ba­lettmesterek hittek a jövőben, abban, hogy más körülmények között, békés időszakban az építő­munkában kifáradt ezrek és ezrek felüdítésére kamatoztathatják majd tánctehetségüket. A nagy balettművésznő a fiatal tehetsé­gek egész sorát nevelte Tamási Áron „Vitéz lélek'1 c. lírai játéka a MATESZ Thália Színpadán Az „Énekes madár“ bemutatója után, egy újabb Tamási-művel, a „Vitéz lélekkel“ lépett közönség elé a MATESZ koáicei Thália Színpa­da az őszi idényben s tegyük mindjárt hozzá, szép sikerrel. Веке Sándor rendező először dramaturgként nyúlt hozzá a székely népi világot ábrázoló da­rabhoz, amelyet eddig egyetlen színház, a buda­pesti Nemzeti tűzött műsorára. Tudatosította, hogy a Tamási-alkotta mű jellegzetes világának ízét és zamatát kell az itteni közönség elé vin­nie. Ehhez szükségesnek talált bizonyos módo­sításokat. Sokáig lehetne vitatkozni azon, vajon helyes-e az ilyen rendezői felfogás? A közönséget való­jában csupán maga az előadás érdekli, azon mé­ri le, gazdagodott-e valamicskével a színházi estén, vagy sem. A „Vitéz lélekről“ elmondha­tó, izgalmas, mindvégig érdekfeszítő előadás volt. Különösen értékes a siker akkor, ha figye­lembe vesszük, hogy a különböző nehézségek (betegségek) miatt sokáig még az is kétséges volt, színpadra kerül-e a darab? A Vitéz lélek tulajdonképpen az emberi hit himnusza. A világháború után is talpra álló és küzdő ember diadala, aki győzedelmeskedik a gonoszokon és elnyeri jutalmát, szerelmét. Az előadás két főszereplője Csendes László (Bállá Péter) és Mák Ildikó (Boróka). Csendes

Next

/
Oldalképek
Tartalom