Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-02-27 / 9. szám
NEMETH IZABELLA Ei HE írta történet Szegényen, de tisztán Nagyon egyszerű ruhákban jártam az iskolába, mert csak az a ruhám volt, amit édesanyám kapott azoktól, ahová eljárt dolgozni, és hozzám hasonló gyermekeik voltak. De ha iskolába mentem, minden reggel édesanyám tiszta ruhát-kötényt adott rám, és megparancsolta, hogy vigyázzak a ruhámra, ne hogy bepiszkoljam nagyon, mert nincsen mindig pénzünk szappanra. Bizony sokszor láttam, hogy a fahamut forrázta le, és abban mosott szappan nélkül. Este szokott mosni, amikor mi már lefeküdtünk, mert nappal nem igen volt rá ideje. Hogy mikor aludt, én nem is tudom, egyszer meg is kérdeztem őt. Édesanyám mikor alszik? Azt felelte, nem jó a sok alvás, mert ellustul tőle az ember. Tanító nénim is ismerte sorsomat. Mindig azt mondta az iskolában az osztálytársnőimnek: — Látjátok ezt a Kis Izabellát, ez mindig milyen szépen vasalt tiszta ruhában jön az iskolába, pedig ő a legszegényebb köztetek, és a ruháit is mástól kapja az édesanyja. Sokszor csúfoltak is ezért, mert hogy nekem sosincs új ruhám. Azt feleltem, majd ha nagy leszek, és dolgozni fogok, nekem is lesz szép új ruhám, és új cipőm is. És ilyenkor elgondolkodtam, hogy ha már megnövök és kijárom az iskolát, elmegyek szolgálni és én is ágyban fogok aludni, mégha cseléd-ágyban is, de nem a földön a szalmazsákon. Sajnos 12 éves koromig ágyban nem aludtam, csak már akkor, amikor mostohaapám meghalt, akkor édes, drága jó anyám maga mellé vett az ő ágyába. Talán akkor aludtam először életemben édesen, nyugodtan, amikor édesanyám melegséggel teli, jó és fájó szívét a közelemben éreztem dobogni. Akkor tudtam igazán érezni, hogy milyen jó is annak, akinek van édesanyja. (folytatjuk) A nók nemzetközi éve FELADATAINK TÜKRÉBEN Mindent, amit az emberek közösen hoznak létre, előbb meg kell vitatni, hogy a közös törekvés, a közös mű — jobb, tökéletesebb, korszerűbb legyen. Csak úgy szolgáljuk valóban a haladást, ha átadjuk egymásnak tapasztalatainkat, azokat az ismereteket, amelyek előbbre viszik az ügyet, mindannyiunk érdekét. Ennek az állításnak az igazáról győződhettünk meg a szocialista női lapok főszerkesztőinek tanácskozásán is, Prágában. A Nők Nemzetközi Évének akcióján nemzetközi jelentőségű dolgokról folyt a szó. Olyan feladatok kerültek napirendre, amelyeket nem kategorizálhattunk csak nőkérdésként, mert mindannyiunkat, egész társadalmunkat érintik. A háromnapos tanácskozás hangsúlyozta azt, hogy a női sajtó nagyhatalom a szocializmusban. Olvasótáborunk több mint száztíz millió asszony, édesanya. Ennyi ember tudatának formálása, jellemének alakítása, nevelése és érdekeinek biztosítása felelősségteljes feladat. Az egyes nőlapoknak vannak sajátos problémáik is, de egyben megegyezett valamennyi felszólaló: — társadalmi feladatokon kívül a népek békés egymás mellett élésének megvalósítását kell sürgetnünk és segítenünk. Mi, a szocialista országokban élő nők nem elégszünk meg a nemzetközi feszültség enyhülésével. Nekünk tartós béke kell I IRINA KOBCSIKOVA, a szovjet Kresztyanka főszerkesztője: — A mezőgazdaságban dolgozó nők munkáját megkönnyítette az új technológia bevezetése, sok időt takarítanak meg a mezőgazdaságban dolgozó nők a közös étkezés bevezetésével, amelynek előnyeivel sokat foglalkoztunk lapunk hasábjain írnunk kell arról is, hogy a műszaki forradalom során alapvetően megváltozik, átminősül a női munka is. A KGST tagállamainak bizottságai a munka hatékonyságának összetevőit vizsgálják, különös tekintettel a női munkára. Olyan lehetőségeket keresnek, amelyek mellett kisebb erőkifejtéssel még jobban ki lehet bontakoztatni a nők képességeit. MARIA COSTACHE, a román nőlap.a Femeia főszerkesztője: — Az egyenjogúságunkat elértük, életünk minden területén súlya van szavunknak, nem vártunk a Nők Nemzetközi Évére, hogy a romániai nő forradalmi átalakulását megvalósítsuk. Abban, hogy hazánkban magasra tudtuk emelni az életszínvonal mércéjét, nagy része van a nőknek is. Hogy a kitűzött feladatokat a jövőben miként tudjuk megvalósítani, az tőlünk, nőktől is függ. Feladataink, beleérve a női sajtó feladatát is, nagyok. Sokat kell foglalkoznunk a szocialista család modelljének megformálásával, egy olyan erkölcsi környezet kialakításával, amelyben szilárd jellemű qeneráció nevelődik. PENKA DUCHTEVA, a bulgáriai Zsenata dnesz képviselője: — A nők részvétele a társadalmi munkában szocialista törvény. Mi teljes mértékben élünk is ezzel a jogunkkal. De a tapasztalat azt mutatja, hogy nem veszszük egyenlő arányban igénybe azokat a társadalmi juttatásokat, amelyek hármas funkciónk megkönnyítését szolgálják. Az értelmiségi nők például sokkal jobban kihasználják a szolgáltatásokat, mint az iparban vagy a mezőgazdaságban dolgozók. Ez a tény nem az anyagiakon, hanem a szokásokon alapszik. Lapjainknak a feladata megértetni a nőkkel, hogy mit jelent, ha a szolgáltatások igénybevételével több szabad időhöz jutnak és ezt önmaguk, csalódjuk javára fordíthatják. VLASTA KOSNAROVA, a Vlasta főszerkesztője: — Minden nap történik valami a világban, ami nyugtalanít, ami aggodalommal tölt el bennünket. Nekünk, a szocialista országokban élő nőknek segítenünk kell szilárdabbá tenni a békét a Földön. Az emberiség döntő többsége megértette, hogy létét, nyugalmát csak a szocialista haladás tudja szavatolni. Jövőnk zálogát az internacionalista szolidaritás és segítségnyújtás egységében látjuk. Jelentős eszmei munkát kíván ez a feladat a női sajtótól is. De mi felkészülten állunk a feladatok elé. Nagy alapossággal és felelősséggel végezzük munkánkat, hogy növeljük a dolgozók kezdeményezését, fejlesszük olvasóink társadalmi felelősségtudatát. Ezek azok a hatóerők, amelyek szocialista társadalmunkat előbbre viszik és megszilárdítják hazánk internacionalista egységét.
