Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-02-20 / 8. szám
szecsukhotó tábori ágy bérlőjével. A részeges Fábiánnal, akitől eleinte húzódozott, de aztán megbarátkozott vele. Okosan vitatkozott, meglátszott, hogy tanult ember, érettségizett, csak az italnak nem tudott ellenállni. Amíg maga itthon volt, Annuska, rendesen viselkedett, valósággal megnevelte. Még mosakodott isi Olvasott, és vasárnaponként úgy beszélgettek, hogy élvezett volt hallgatni. De alighogy mago elutazott, egy este jövünk haza, hát a fickónak hűlt helye. Meglépett, de nem egyedül, elvitte a családi öltönyünket, hogy a rosszbaj jöjjön rá! — Rá is jött! — szólt közbe Mariska. — Lefülelték. Itt jártak a detektívek, érdeklődtek felőle meg a lakóink iránt. Faggattak, kikkel érintkezett? Majdhogynem házkutatást tartottak, felforgatták a szekrényt: hátha itthagyott valami lopott holmit. Mutattom a vállfát, azon lógott az ünneplő — s azzal kitárta Anna előtt is a szekrényajtót, tanúbizonyságul. — ül az ipse, de rajtunk ez nem segít. Lőttek a ruhának! Ilyen emberrel barátkozik Jóska! — Barátkozott a rossebl — indulatoskodott Kocsis, felpattanva a konyhaszékről. A házaspár csaknem összekapott, Mariska tért észre, csitítgatta az urát: — Csak nem östörködünk egy ilyen rongyember miatt. Nem elég, hogy meglopott, még a rendőrséget !s a nyakunkra hozta! Annában megállt az ütő: ha akkor itt találják! És történetesen von nála valami röpcédula vagy akár fogalmazvány. Bár ekkora vigyázatlanságot nem követne el. Meg aztán: nem a politikai rendőrség nyomoz efféle közönséges lopásügyben, ám a politikai álmoskönyv szerint detektívvel találkozni akkor sem lakodalom. Arra gondolt, hogy a Kocsis család a híd Sudár Anna és Hornyák Mária Anna között, afféle háborús, szükség-ponton, ám úgy látszik, ezen a vékony pallón egyszer, akár véletlenül is, rátalálhat az ellenség Vagyis odébb kell állnia, ha nem is azonnal, ám még idejekorán. Elköltözni a város másik negyedébe, esetleg igazítgatva a bejelentőlapon, mondjuk, átírva a házszámot, hogy eltűnjön a híd egyik pillére. S az elveszett barna Bencsáthné helyett a hamvasszőke Hornyák Mária Anna partra érjen. Mindenesetre szemüveget is csináltat, hogy tökéletesebb legyen az átalakulás. Persze, a szemkdökét is szőkére pingáltatja, ken->zi az arcát, hogy még az édesanyja se ismerjen rá! Se apu, se Misu, se Péter. — Péter se? — nyúlt a rémület nyirkos keze a szívéhez. — Pétert nem szabad becsapni. Csak már próbál tehetne! És aput sem! Misunak pedig amúgy is tudnia kell az átváltozásról, hiszen nemsokára újra találkoznak. Dél felé elkészült a figaró remeke: Anna hamvasszőkén lépett ki a Velencei Palota árkádjai alól. Haja csigákban hullott arcába, majd vállára omlott, átszabva jellegzetes vonásait. — Nem is tudtam, hogy ilyen csinos vagyok! — mosolygott a Váci utca egyik kirakatüvegébe. Az egyszerre kacér és ironikus mosolyból jutott a szembejövő katonatisztnek is, mire a főhadnagy megfordult, s nyomába szegődött, felcsapva monokliját. Anna a mozdulatról ráismert Csávossy főhadnagyra, s meggyorsította lépteit. — Vajon a tüzértiszt azért üget utána, mert ismerősnek tart, vagy csak most akar ismerkedni? — találgatta zaklatottan. Már majdnem egymás mellett vágtattak. A Vörösmarty téren az asszony félrefordította a fejét: a főhadnagy szeme bűvölten tapadt a nemes vadra, ám meg se mukkant. Eszerint nem tudja, kit követ ilyen elszántan? Csupán szeretne kikezdeni a vélt biztatásra. (folytatjuk) KULTURÁLIS ЕЕШ13ШЕШШ13 HÍRADÓ Lermontov születésének 160. évfordulóját a szovjet könyvkiadás a nagy orosz költő műveinek jubileumi kiadásával ünnepelte meg. Ebből az alkalomból a moszkvai „Knyizsnoje Obozrenyije“ megállapítja, hogy a Szovjetunióban Lermontov művei eddig 67 nyelven, 821 kiadásban és összesen 53 millió 709 ezer példányban láttak napvilágot. Július Fuéík Múzeum nyílt Frunzéban, Kirgizia fővárosában. ]. Fuéik két ízben is járt Kirgiziában. Élményeiről -Ahol a jövő már a múlté“ és -Egy szeretett országban“ című könyveiben számolt be. A frunzei Fuéík Múzeum — amelynek anyagát a Csehszlovákiából küldött számos emléktárgy és könyv is gazdagítja — máris nagy látogatottságnak örvend. A korábbi spanyol és a legutóbbi kubai vállakózás után most Peruban jelentek meg Petőfi Sándor művei, a költő halálának 125. évfordulójára. A .Libériád, amor“ (Szabadság, szerelem) című kötet — amelyet a Corvina Kiadó gondozott, a költemények mellett Petőfi prózáját, mindenekelőtt útinaplóját,' levelezését és publicisztikáját is tartalmazza. A fordítások a kortárs perui költészet legjobb képviselőinek munkái. SZLOVÁKIÁI MAGYAR SZÍNÉSZNŐ VOLT A kosicei Rásky utca 22. számú házából indult utolsó útjára 90 esztendős korában E. Varró Böske — a szlovákiai magyar színjátszás egykori lelkes, tehetséges képviselője. Nem volt nagy csillag: a művészet becsületes, szorgalmas közkatonájaként dolgozott, de még kis szerepeiben is átérezte hivatása jelentőségét. Most már hosszú évek óta kis nyugdíjából élt, de soha nem panaszkodott Ügy érezte, mindent megkapott az élettől: örömöt is, boldogságot is, bánatot is, keserűséget is. Megbékélve távozott — szíve fölött azzal a kis ezüst plakettel, amellyel éppen a kosicei színházban tüntették ki ifjú színésznő korában. Ungváryné Újházy Nusi A Nö KÖNYVESPOLCÁRA ajánljuk Szabó Magda „A szemlélők“ című regényét, amely a budapesti Magvető Könyvkiadó Zsebkönyvtár Sorozatában jelent meg, már a második kiadásban. „A szemlélők — nyilatkozott maga az írónő is — ha úgy tetszik — voltaképpen szerelmesregény, ám egymásba szerető, ezúttal nem fiatal hősei nyugati és kelet-európai szemléletük következtében nemcsak hogy végleges, de még huzamosabb ideig sem járhatnak egy úton. Emlékanyaguk, múltjuk háttere, hajdani örömük vagy tragédiájuk és mindaz, amit kölcsönösen elvárnak az élettől, olyan homlokegyenest más, hogy a jelenkori Montague és Capulel (Rómeó és Júlia családja, a szerk.) — csak olyan kurta időre állapodhatik meg egymás mellett, amennyire egy madár költözőútján pihenni ereszkedik alá a lomb közé. Persze nemcsak szerelmesregény . . . minden mindennel összefügg. Ebben a könyben is.* KI A IEGELÉBBVALÚ 1 (népmese) Volt a világon egy öregember, az egyszer kinn járt a mezőn. Mikor jött hazafelé, fogott egy egeret. Mikor hazaért, látta, hogy kislány lett az egérből. Nőtt a kislány, nagylány lett belőle, azt mondta, — Én csak akkor megyek férjhez, ha olyan férjet találok, aki a legelébbvaló. Az öregember elment keresni olyan férjet, ki a legelébbvaló. Elment a Naphoz. A Napnak a szolgája azt mondta, hogy várakozzon estig, mert a Nap úr most éppen oda van a földet megvilágítani. Estefelé hazajött a Nap úr lovakon. Azt mondta neki az öreg ember, hogy vegye el az ő lányát, mert ő a legelébbvaló. Azt mondta a Nap: — Én nem vagyok a legelébbvaló, nálam erősebb a felhő, mert az engem eltakar. Elment az öregember a felhőhöz, kérte, hogy vegye el az ő lányát, mert ő a legelébbvaló. Azt mondta a felhő: — Én nem vagyok a legelébbvaló, nálam előbbre való a szél, mert az engem ide s tova hajkurász. Elment az öreg a szélhez. Azt mondta a szél: — Én nem vagyok a legelébbvaló, nálam elébbvaló a vén Mátra hegye, mert azt én nem bírom megmozdítani. Elment az öreg a Mátra hegyhez, s kérte, vegye el a lányát, mert ő a legelébbvaló. Azt mondta a Mátra hegy: — Én nem vagyok a legelébbvaló, énnálam erősebbek azok a kis egerek itt a tövemben, mert én még azokat nem bírtam összenyomni. Az öreg elment az egerek királyához, hogy vegye el az ő lányát feleségül, mert ő a legelébbvaló. Az egerek királya befogott sok egeret egy hintóba, elment a lányért. A lány visszaváltozott egérnek, öszeházasodtak, ma is élnek, ha meg nem haltak. REJTVÉNYÜNK: Minden mondáshoz egy rajz tartozik. A rajzok segítségével fejezzétek be a megkezdett mondatot, és a megfejtéseket küldjétek el címünkre: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Prazská 5. Gyermekeknek. A lapunk 4. számában közölt rejtvény megfejtése: Hópehely. Nyertesek: Molnár Zsuzsanna, Svodín (Szógyén), Balya Zoltán, Тек. Hrádok (Várad), Angyal Kornél (Radzovce). Séta. Fedorka Magda, Streda riad Bodrogom-/ (bodrogszerdahelyi) óvódás rajza cr\ ir\j. n Lt-n^i rru.rdL a. ____£l 1A rru.nL CL __mjLrJb ад RLn 1 нздь, mLrcb IZIOA
