Nő, 1975 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1975-02-20 / 8. szám
mindezt ott az ablakmélyedésben, a munkájukat értő, a munkájukért élni tudó emberek szép szenvedélyével. A „legfiatalabb kollegina“ tényleg nagyon fiatal: Éva Valentová doktornő tavaly végezte el Koáicén az orvostudományi egyetemet, s ez az első állása. Miközben folyamatban van „beöltöztetésünk“ (ha a fotós kollégával be akarunk lépni a szülészet valódi szentélyébe, fel kell öltenünk az óriási fehér gumicipőt, a fehér köpenyt, a géz száj- és orrvédőt) a fiatal orvosnő elmondja, hogy a nőgyógyászat pillanatnyilag 8 szobával rendelkezik, összesen 35 ággyal. Ebből a szülészeté 4 szoba 20 ággyal, aztán egy szülőszoba és újszülött osztály 15 ágyacskával. A páciensekről 6 orvos és 11 nővér gondoskodik. — Sajnos, csak ennyi — sóhajt nagyot Valentová doktornő. Borzasztóan kevés, akkor is az volt, amikor a szülések száma évente csak 1000 körül volt. Hát még most, hogy hozzánk csatolták Dobáinát és Pleüivecet (Pelsőcöt) úgy átlag 1300 szülésre számíthatunk évente. Persze, a mostani kapacitás ezt a többletet nem tudná kielégíteni, de az udvar másik oldalán már áll az új épület, ahol mi is kapunk egy egész emeletet. Képzelje, egy egész emeletet,! A jelenlegi körülményekhez képest — csodálatős lesz! A korai januári alkony észrevétlenül feketére festette kívülről az ablaküvegeket, az anyatermészet csodálatosan- pontos, belső, biológiai időmérője félreérthetetlenül jelezte, hogy elérkezett az esti szoptatás ideje: a bébik „hangoskodni“ kezdtek. A követelődző bömböléstől a panaszos, de kitartó nyöszörgésig kis torok, buzgón tátongó szájacska adta tudtul mindenkinek, akit illet: é — é — é — éhesek vagyunk!!! Az inspekciós szobában Volőko főorvos kávéval vár bennünket. Miközben kavargattam az illatos feketét a szememmel végigpásztáztam a könyvszekrényt, s rá is bukkantam valami érdekesre. Barna kötésű könyv: Dr. Ján Voléko: A fehérjék strukturális változásai a terhesség alatt. — ön kutatómunkával is foglalkozott? — Igen, foglalkoztam — válaszolt a főorvos — és foglalkozom vele most is. Most konkrétan a revúcai fonóban végzek felméréseket. Különben a húgyhólyag bizonyos megbetegedése ultrahangos kezelésének a módszerét is kidolgoztuk, — de ezzel most már behatóbban Valentová doktornő foglalkozik. — Ennek a kezelésnek a felfedezése Volckc doktor érdeme, én már csak folytatom az ő munkáját. Igaz, önállóan eddig csak egy beteget kezeltem Voléko doktor módszerével. Egyébként a külföld is felfigyelt már erre ... Éjfél után jár az idő, a hajnal úgy látszik nyugodalmas lesz. Valentová doktornő mégis feláll, nyújtózik egy csöppet, s mondja: „Azért körülnézek“. Vele tartok, hogy négyszemközt kérdezzem meg: — ön tavaly végzett, ez az első helye. így képzelte el a pályakezdést? Nem vágyódik arra, hogy nagy, korszerű, eszményi klinikán dolgozhasson? — Nem! Egy nagy kórházban a kezdő orvosnak először is meg kell tanulnia adminisztrálni, kiismerni magát a papírrengetegben. Viszont egy ilyen kis helyen, hogy úgy mondjam, azonnal a mélyvízbe „dobják“. Az első naptól fogva egyszerűen mindent kell csinálnia. Szerintem ez a legjobb iskola, mindennél többet ér, pótolhatatlan. De ami engem illet, azután is itt szeretnék maradni, ha letettem a szakorvosi vizsgát. Hogy miből? Szülészetből, hiszen kezdéttől fogva ehhez vonzódom. És hogy miért akarok itt maradni? Ez a vidék, ez a táj a szűkebb hazám, s tudom, hogy itt még mindig nagy az orvoshiány. Különösen akkor lesz jóval több orvosra szükség, ha fölépül az új rozsnyói kórház Ha fölépül az új kórház... Addig azonban meg kell elégedniük a már nyáron beköltözhető hézagpótló épülettel. De: a korszerűséget, a haladást nemcsak a berendezések, a műszaki felszerelések tökéletességével, mennyiségével, az épületek nagyságával, hanem egy-egy munkahely embereinek hivatástudatával, szakmai tudásával áldozatkészségével, az újra, a szüntelenül jobbra törekvésükkel is le lehet mérni. Nos, a rozsnyó: szülészet ódon falai között ilyen emberek dolgoznak ... LÄNG ÉVA 5. Helena Moronová nővér ugyan már hat éve dolgozik az újszülött osztályon, de még ő sem fejtette meg a nagy titkot: miért kell valakinek ennyire bömbölni „félórás“ korában? 6. A szülőszobában 7. Anna Srámková, okleveles szülésznő 8. „Szerintünk ez a kórház legmozgalmasabb osztálya — mindig történik valami. . .“ — vélekednek a nővérkék (A fekete Zuzana Simsiková, a szőke Magda Molnárová.) 9. De jó most már megpihenni! De jó ilyen egyszerűen boldognak lenni! (Olga Holomková első gyermeke kisfiú, s most megérkezett hozzá a kislány.)
