Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-02-15 / 7. szám
Ul § Oí 'Ul £ A bronzérem is szépen csillog, kivált olyankor, ha előzőleg nem számolunk vele. Az országos bajnokságon eltörött a mécses, Liana Drahovó, o bajnoknő sírt. — Miért sírsz, Liana? — kérdezték tőle. Nem válaszolt Hát nem borzasztó, hogy nem ment a korcsolyázás? A bajnoki címhez elég volt a teljesítmény, de mi lesz Zágrábban és Münchenben? Mi lesz az Eurápa-bajnoksógon, mi lesz a világbajnokságon? Liana már előre gondolt. — Remélem, nem okozok csalódást — mondta az indulás előtt. Zágráb, Európa-bajnokság. Felforrósodott hangulat a hidegen csillogó jégtükör fölött. Európa nagymenői a jégen. Főképp o szovjet és NDK-beli sztárok. A nők versenye meglepetéssel Indult. Olyan volt, mint egy izgalmas krimi: végig idegtépő, drámai. A zágrábi csatából Liana diadallal tért vissza. Tarsolyában egy kis ezüst és egy nagy bronz. Érmes siker. A kis ezüstöt azért kapta, mert igen jól „rajzolt" a jégen. Kitűnőre sikerültek a kötelező gyakorlatok. Akkor csillant fel először az éremsiker lehetősége. A síkos jégen azonban igen könnyen elcsúsznak a legjobbak 1$, Ez történt Lianával. Talán a nagy igyekezet. Talán a túlságosan nagy tét. Kartávolságra került a győzelmi emelvény egyik foka. Az az ugrása végződött bukással, amit azelőtt csukott szemmel is halálos biztonsággal ugrott: a dupla Axel. Beethoven feledhetetlen melódiája csendült fel és Liana egyszeriben csak zsuppszl — lecsücsült a jégre. A második helyről lecsúszott a negyedikre. Oda az éremesély? Félő volt, hogy igen. Láttuk dolgozni Lianát a stadionban reggelenként. Csűrte-csavarta a figurákat, gyúrta az ugrásokat. S lám egy ilyen Axelugrásl Liana erős, izmos lány. De nő ő is, érzékeny idegrendszerrel. A negyedik helyről nehezebb felkerülni a győzelmi emelvény valamelyik fokára. Már csak azért is nehéz, mivel nagyszerű kürözők vannak Errathon kívül is. Liana óvatosan kezdi szabad kürjét, de azután belelendül. Rámenősen. Lesz, ami lesz! „Ha kell, átugrom a palánkot Is." Szépen, könnyedén kúszik fel a levegőbe. A dupla Axel is sikerül. Most már nem lehetett baj. Eredményhirdetés. A győzelmi emelvényen három kislány. Errath, a holland Dajana de Leuw és Liana Drahová. Liana első érme az Európabajnokságon. Brávó, Liana I — os — FELHÍVÁS A Bratislava! Magyar Tannyelvű Gimnázium Igazgatósága tudatja az alapiskola kilencedik osztályát befejezd tanulókkal, hogy az 1974— 1975. tanévben speciális matematikai-fizikai tagozatú, valamint modern nyelvi tagozatú osztályokat nyit. A matematikai és a fizikai olimpia sikeres résztvevői előnyben részesülnek. Az alapiskolák az érdeklődők jelentkezését a következő címre küldjék el: Gymnázium s vyuc. jaz. mád*. Dunajská 33 886 36 Bratislava Címlapunkon: A nő három szerepben. Huszár Tibor felvételei A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja — Főszerkesztő: Haraszti- Mészáros Erzsébet — Főszerkesztőhelyettes: Jandáné Hegedűs Magda — Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina — Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata, Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 801 00 Bratislava, Prazská 5 — Telefon: főszerkesztő: 468-21, szerkesztőség: 475-00 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy a kézbesítőnél — Előfizetési díj negyedévre 23,40 korona — A külföldi megrendeléseket a Posta Központi Sajtókiviteli Szolgálata — PNS, Ostredná expedícia tlaée, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48,'VII. intézi el — Magyarországon terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., Józsefnádor tér 1.) — Előfizetési díj egyéni: évi 180,— Ft, közületi: 220,- Ft. Csekkszámlaszám: MNB. 215-96162 - A SÜTI 6/28 engedélyével. NÖMOZGALMUNK vélemények tükrében SIMKO SÁNDOR elvtárs nevét sokan ismerik Luéenecen (Losoncon) és a városhoz tartozó Polana-Opatová posztógyárban. De sokfelé elvitték a róla megőrzött emléket szerte az országba azok közül, akik a harmincas években voltak eszmei gyermekei, tanítványai az ifjúmunkás-körben, ahol a marxista filozófia kérdéseit adta elő, vitatta meg velük. Simko elvtárs ma már idős, nyugdíjas ember és csendesen éldegél feleségével, született Vágó Ilonával apátfalusi otthonukban. Az élettel, a világ dolgaival, az emberekkel azonban nem vesztette el a kapcsolatát. Mint a posztógyár pártszervezetének tagja, részt vesz a gyűléseken és felkérésre szívesen tart előadást időszerű társadalompolitikai kérdésekről. Nem ritkaság az sem, hogy fiatalok, iskolások keresik fel és beszéltetik a múltról. — Nemrégiben is járt itt egy kislány azzal, hogy dolgozatot kell írniuk a múltról. A sztrájkokról meséltem neki, meg az én fiatalságom idején a forradalmi munkásmozgalomban a férfiakkal egy vonalban harcoló nőkről: Madarász Bözsiről, Tamási Máriáról és.Bözsiről, Kókayné Pévara Bözsiről, Gyifko Bözsiről, Neufeld Iloná-Simko Sándor elvtárs mosolya már a mának — nem a gondterhes múltnak szól... ról, Szegecs Máriáról és a többiekről. A férfiak is áldozatkészek voltak, de a nőknél ezt kétszeresen értékeltük, hiszen nekik más kötelességeik is voltak. — Hogyan látja a nőmozgalmat Simko elvtárs ma? — Van némi áttekintésem — feleli. — Az apátfalusi posztógyár alkalmazottainak mintegy kétharmada nő. Azt gondolhatnánk, hogy sokan vannak közülük vezető funkcióban. Hát nem egészen ez a helyzet. Jártam a Szovjetunióban és ott valóban sok nőt láttam vezető beosztásban. Nálunk azonban — akár az üzemi pártszervezetbe, akár a szakszervezetbe keresünk tisztségviselőt — húzódoznak a nők. ,— Mit gondol, mi okozza az egykor oly harcos nötípusok számának megcsappanását? — Talán az — szól közbe Ilonka néni, Simko elvtárs felesége —, hogy ma a megvalósuló szocializmus könnyebb életet, sőt jólétet biztosít számunkra, míg valamikor munkanélküliség volt, a családok, a gyermekek éheztek, hiszen a családos embereknek 20 koronás, a nőtleneknek 10 koronás bevásárló utalványt, az ún. „zsobracsenkát“ adták, amivel a fűszerüzletben bevásárolhattak és ebből kellett hetekig élni. A családok csak egyszer ettek naponta, a gyerekek télen egész nap az ágyon feküdtek, mert nem volt cipőjük. A nagylányok közül sokan az utcára kényszerültek, hogy éhen ne haljanak, vagy hogy a családjukat segíthessék. Természetes, hogy mindez a régi rendszer ellen lázította és forradalmárokká, harciassá tette őket. — Ma a nőszervezetnek persze már a funkciója — egészíti ki az elmondottakat Simko elvtárs. — Főleg a nők öntudatosodását és politikaikulturális nevelését, művelését szorgalmazza, hogy pártunk határozata értelmében a szocialista társadalom építésének minden szakaszán helyt tudjanak állni. KÖKAYNÉ PÉVARA BOZSI nénit Simko elvtárs említette. Bözsi néni is Opatován (Losoncapátfalván) lakik — mi sem természetesebb, mint hogy kihasználjuk az alkalmat és őt is megkérdezzük emlékeiről, tapasztalatairól. A 77 éves Bözsi néni — kérdésemre, hogy milyennek látta a nőmozgalmat az ő fiatalsága idején, és hogyan értékeli ma — így válaszolt: — Valamikor nekünk, munkásnőknek az alapvető jogokért kellett harcolnunk: hogy egyenlő munkáért egyenlő bért kapjunk és főleg a gyerekes anyáknak biztosítsák a létminimumot. Bennem harcos indulatok dolgoztak legfiatalabb koromtól, mert egyike voltam a kétszeresen kizsákmányoltaknak. Eleinte szolgáltam, majd 1916-ban munkásnőnek mentem a posztógyárba. 1918-ban szakszervezeti tag, munkásbizalmi és az üzemi tanács tagja lettem, 1921-ben már bírótag voltam. Erősen szervezkedtünk és igyekeztünk a munkásnők sorsán is segíteni. 1930-ban Bratislavába mentem dolgozni a Klinger-féle szövőgyárba, ahol 2ENODIEL (Nőcsapat) néven megalakítottuk az üzemi nőszervezetet, amelynek én lettem az első elnöke. Ilyen minőségemben Prágában is voltam a textiliparban és más üzemekben dolgozó nők konferenciáján. — Milyen emlékei vannak Bözsi néninek a bratislavai pártéletről? — Ismertem Steiner Gábor, Major István, Smidke, Siroky elvtársakat. Steiner elvtárs eljárt a nőszervezet üléseire, hogy mint képviselő a parlamentben tudjon a nők problémáiról beszélni. — Van kapcsolata Bözsi néninek a mai nőmozgalommal? — Persze, hogy van! Engem a mozgalom sorsa érdekelni fog, amíg élek. Nemrégiben is ott voltam a luéeneci (losonci) járási konferencián (hol aranyéremmel tüntették ki Bözsi nénit, azt nem tőle, hanem Margita Gajdárová járási nőbizottsági titkárnőtől tudjuk). Nagyon nagy fejlődésnek tartom, hogy ma már nem a jogokért kell harcolni, hanem a nők fő problémája is az; hogyan végezhetik még jobban a munkájukat és hogyan távolítsák el a hibákat, amelyek jó ered Kókay Pévara Bözsi nini: „Valamikor a legalapvetőbb jogainkért kellett harcolnunk ..." ményeik elérésében akadályozzák őket. Örülök, hogy ezt a nagy, pozitív változást megértem. OMASZTA ERZSÉBET — Figyelemmel kísérem a nőszövetség keretében működő helyi- és üzemi nőszervezetek munkáját, sokszínű tevékenységét. Szerintem a nőszövetségnek főleg a falvakban van nagy szerepe, mely abban rejlik, hogy az asszonyokat, lányokat szervezetbe tömöríti és segíti ideológiai fejlődésüket, kulturális felemelkedésüket. Főleg a háztartásbeli falusi asszonyok vesznek részt szívesen
