Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-02-08 / 6. szám
SZOLGALAT CSAK JÓ BIZONYÍTVÁNNYAL Tegye fel a kezét az a kedves olvasó, aki gyerekfejjel nem akart vasutas lenni. Köszönöm, látatlanban is megállapítom, hogy legtöbbje szívesen ült volna a pénztárablakba, vagy lyukasztott volna jegyet vagy állított volna váltót. És azt is tudom, hogy csak keveseknek sikerült. De lehet-e valaki rövid nadrágban, vagy kurta szoknyában vasutas? Lehet, mégpedig Budapesten, ahol a közelmúltban jubilált Európa leghosszabb keskeny távú gyermekvasútja, amelyet az Államvasutak és a Magyar Úttörők Szövetsége tart fenn. Minden 10—14 éves korú gyermek felajánlhatja szolgálatait, ha bizonyítványa jó és szülei beleegyeznek, nincs akadálya, hogy ő is forgalmista, vagy kalauz legyen. Aki megváltja jegyét, bizony, furcsának találja, hogy bilétáját takaros egyenruhába öltöztetett kalauzkisasszony kezeli, vagy olyan fiatalember, akinek még évekig nem serked az állán serte. De meg lehet szokni, mert az indításkor kiderül, hogy a vonatszemélyzet egytől-egyig mind ilyen apró emberkékből áll. Piros nyakkendős úttörő itt nemcsak a forgalmista, meg a jegyvizsgáló, hanem a pénztáros, a váltókezelő, a postás, sőt még a fővizsgáló is. Van jócskán munkájuk. Szinte alig fér az ember fejébe, hogy ezen a tizenkét kilométeres vonalon évente hét-nyolcszázezren utaznak. Az eddig szómon tartott legnagyobb bevétellel egy tizennégy esztendős kispajtás számolt el két esztendeje, november hetedikén, mégpedig tizenhatezer forinttal. Bárki megtudhatja, mekkora teljesítmény ez, ha elárulom, hogy a felnőttek viteldíja két forint, oda-vissza útra három forint. (A gyerekek a felét fizetik.) Komolyra fordítva o szót, az ötszáz gyerek keze munkájával működtetett úttörővasút az igazinak pontos mása és az a feladata, hogy Buda hegyes-dombos, erdő fedte, madárlátta pontjait télen-nyáron, ha fúj, ha esik, menetrendszerűen összekösse. Állomásainak névsora, vonatjainak indulási ideje megtalálható a MÁV hivatalos menetrendjének 809-903. oldalán. A kis kalauzok sok híres ember jegyét kezelték. Utazott rajta nem kis élvezettel Ho Si Minh, a vietnami nép nagy vezére, Pietro Nenni, az Olasz Szocialista Párt főtitkára, Paul Robeson, Emil Zátopek, Lucienne Boyer, aki nem akart hinni a szemének, amikor egy apróka legény, nyakában menetrendes táskával, kezében szolgálati lyukasztóval, kissé szigorúan kérte a jegyét. A dologból nem lett sem konfliktus, sem diplomáciai bonyodalom, viszont a világhírű énekesnő elragadtatott emléksorait bárki megtekintheti a Hűvösvölgyi végállomáson. A többi felsoroltét is persze. Évente tehát félezer kis vasutas tanul itt rendet, pontosságot és mesterséget. És ami a legnehezebb, itt mindent kell tudni. Aki egyik szolgálati napján váltókezelő volt, lehet, hogy tizenöt nap múlva postás, vagy jegyvizsgóló lesz. És kötelező a jó átlagosztályzat. Ha netán valakinek a fejébe szállna a vasutasdicsőség és tanulmányi eredménye romlana — amitől isten óvjon minden kisdiákot —, a csoporttanács dönt, hogy a rossz jegyet „szerző" pajtás hányszor nem jöhet szolgálatba. Tudom, hogy a csehszlovákiai tanítók, tanárok kíváncsiak, ezért ideírom, hogy a legszigorúbb büntetés negyed évszázad alatt háromszori eltiltás volt. A nyolcadik osztály évzáróján az „öreg" diákból „nyugdíjas" lesz. A „nyugdíjas" úttörővasutasból pedig majd mamák vagy papák, akik gyermekeiknek sokat mesélnek egykori élményeikről. Am az öröm mégiscsak akkor a legnagyobb, ha a régi úttörővasutasból lett mamák és papák csemetéikkel együtt utazzák majd be a háromnegyed órás távolságot. Irta és fényképezte: SZOTS ISTVÁN „KÉTSZER VOLT GRETA GARBO“ Valójában rég készülök ezt megírni róla, mert ez a „mozzanat" nálunk, Kolozsváron is feledésbe merült az elmúlt évtizedek során. S valahányszor a nemzetközi sajtóban fel-felröppent a hajdan világhírű svéd filmszínésznő neve, úgy éreztem: itt az alkalom. De ugyanezt éreztem valahányszor ő maga jelentkezett egy-egy tiszteletreméltóan nagy alakítással a város Nemzeti Színházának színpadán, vagy — később — aprólékos gonddal kidolgozott kisebb szerepeiben láthattam ugyanott; amikor művésznő címmel tüntették ki; amikor nyugdíjba vonult; amikor . . . Szóval, lett volna alkalom. Legutóbb „hivatalosan", elég rég, egy évadnyitás készülő eseménye vitt el hozzá: interjút kértem tőle. Emlékszem, a színház zárt kapui mögött még nyári álmát aludta a nézőtér; a függöny leeresztve, a széksorok fölött porvédő ponyva. Ám fönt, az emeleti próbateremben a román irodalom egyik klasszikusa, Delavrancea: Napnyugtakor című történelmi drámájának súlyos szavait visszhangozták a falak: a levegő a tizenötödik-tizenhatodik század fordulója Moldovájának leheletével volt telítve. Meg kellett várnom, míg a rendező szünetet rendelt el. A varázslat szétoszlott; a múltból visszatértünk a mába . . . Kerestem, hol van? Egy csöndes sarokban ült magányosan és töprengve. Kezében a szerepkönyv; az arcán az alakítás gondja . . . Az interjú elkészült, meg is jelent, s az évadnyitás eseménye is lezajlott, amikor megint találkoztunk. Gratuláltam. Meghívott, látogassam meg otthonában. Nem mint újságíró. Mint földi. Merthogy mindketten sziíágyságiak lennénk. Ott folytattuk a beszélgetést, ahol — az interjú végén — abbahagytuk. Azt mondta: már csak azért is szereti a Napnyugtakor-t, mert — sok évtizeddel ezelőtt — ebben lépett először színpadra . . . mint statiszta. Most! — döntöttem el magamban — Vagy most hozom fel előtte a dolgot vagy soha! — Ez akkor volt — kérdeztem —, amikor Greta Garbóvá választották? Nevetett. — Ö, hát maga erre emlékszik? — Persze. De nem mint újságíró. Mint földi. Nagyon kölyök voltam még, de igazán csodálni valakit, csak egy kölyök képes . . . Mondja, hogy is volt az? A kolozsvári konzervatórium utolsó éves növendéke volt a zongoraszakon, és éppen készült átiratkozni a színészi szakra, amikor világszerte folyt a verseny: ki hasonlít jobban Greta Garbóhoz? Egy kolozsvári fényképész gondolt egyet, és felküldte a portréját a bukaresti Magazinul című lap-Figyelem! Mór sokan bekapcsolódtak Testvéri egységben című Olvasóink Olimpiájába, amit a beérkező válaszok tanúsítanak. De még nem késő! Ha helyes választ adnak következő kérdéseinkre, önök is nyerhetnek. A fő nyeremények: Bolgár tengerparti, balatoni üdülés, turistaút az NDK-ba. További nyeremények:
