Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-20 / 51-52. szám
»J HJ AZ ÖREG MOZDONY karácsonya Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szórakozott utas. Ez a szórakozott utas rengeteg csomaggal utazott, mégsem tűnt fel senkinek, éspedig azért nem, mert karácsony lévén, mindenki sok csomaggal utazott. Ha a karácsonyi csomagokat egy kupacba rakták volna, bizony, égig érő hegy kerekedett volna a tenger sok ajándékból. Szerencsére senkinek sem támadt ilyen bolondos ötlete, így nem gyarapodott eggyel a hegyek száma, viszont az ajándékok rendre, idejében eljutottak a megajándékozottakhoz. Csupán egyetlenegy doboz maradt a vonaton, egy, a szórakozottságból rossz vonatra szállt, Piripócs helyett Pócspirosra, s így aztán Sárgarépaváralján át kellett szállnia a piripócsi gyorsra, s idegességében a vonaton felejtette. Hogy ki volt ez az ideges, szórakozott utas? Nem titok, elárulom: Kal-A-May-ka, a világ legbalszerencsésebb, két balkezes varázslója, akitől ezennel búcsút is veszünk, mert ez a mese a továbbiakban már nem róla szól. A karácsonyi vasúti csúcsforgalomban bizony könnyen megeshetett volna, hogy a varázspapírba csomagolt gyönyörű dobozt tévedésből valaki más veszi magához, de szerencsére senki sem vitte el, senki sem vette észre, senki sem nyúlt hozzá. így a doboz ott maradt a hosszúságos hosszú karácsonyi mentesítő vonaton. Tyű, de hosszú vonat volt! Amikor a végállomásra befutott, egyszeriben kiderült, hogy ez a világ leghosszabb karácsonyi mentesítő vonata. Legalábbis ezt állította Csipucska bácsi, — aki utolsó utasként szállt le a vonat utolsó kocsijából, — tavaly. Micsuka úr, az állomásfőnök is hosszú percekig robogott sínautóján, hogy üdvözölhesse az öreg gőzmozdonyt. Amikor odaért, gyönyörűen szalutált és a mozdonyvezető, valamint a fűtő füle hallatára így dicsérte az öreg mozdonyt: — Barátocskám, gratulálok, ragyogó teljesítmény volt! Százegy vagont vontattál, fél percet sem késtél! Bár a villanymozdonyok is ilyen pontosan járnának villamosított szárnyvonalunkon! Az öreg mozdony vidáman pislogott sárga lámpásszemével. — Köszönöm, állomásfőnök úr, akkor hát remélhetem, hogy mégsem selejteznek ki? — kérdezte reménykedve. Az állomásfőnök megrázta a fejét. — Sajnálom barátom, — sóhajtotta — karácsony után végérvényesen kivonunk a forgalomból. A szegény öreg gőzmozdonynak erre hullani kezdett a könnye. De hol az a mozdony, amelyik örülne a hírnek, hogy ócskavas lesz belőle? így hát sírt, sírt, s egyremásra ontotta füstös-kormos könnyeit. Az állomásfőnök, a mozdonyvezető és a fűtő gyorsan elrobogtak a sínautón, mert nincs szomorúbb látvány egy síró mozdonynál, legalábbis vasutas-szemnek, s kivált karácsony estéjén. — Mi lesz velem? Jaj, mire jutottam? Ki segít énrajtam? — sírta, jajgatta az öreg mozdony a vakvágányon. A sírást hallották a kerekek, a fékek, a talpfák, de nem tudtak segíteni. Hallották, a vagonok, az ülések, a csomagtartók is, és segíteni, persze ők sem tudtak. De hallotta a sírást a vonaton felejtett, varázspapírba csomagolt doboz is. Hipphopp! lehullt róla a papír, felpattant a doboz-fedél, és libasorban, egymás után, akár a labda, kiugrott belőle a világ tizenkét legszebb, legcsillogóbb karácsonyfadísze. A tizenkét törhetetlen gömb gurulni kezdett, kigurult a fülkéből, kigurult a vagonból, gurult, gurult a sín mellett, s odagurult a mozdonyhoz. Csakhogy gurulós közben folyton-folyvást sokasodott, szaporodott, így aztán mire a könnyét ontó öreg mozdonyhoz ért, annyi lett belőle, akár a csillag az égen. Nos, az élen guruló tizenkét karácsonyfagömbből kiugrott tizenkét kis manógyerek és sebesen, ügyesen kerekétől a kéményéig csillogó karácsonyi díszbe öltöztette a régimódi gőzmozdonyt. Nem sírt most már az öreg mozdony, tudta, megsegítik, örömében nagyot fütyült. Az állomásfőnök a nagy mozdonyfüttyre feleségestől, gyerekestől az ablakhoz szaladt. Közben egyik szeme az órán, másik a menetrenden, s azon töprengett, vajon miféle menetrenden kívüli különvonat érkezhet, hiszen hajnalig még csak egy tehervonatot sem jeleztek. Hát amint kihajolnak az ablakon, mit látnak? A világ legszebb mozdonya suhan el a szemük előtt, csillogóbb, ragyogóbb a legszebb karácsonyfánál! A masiniszta tizenkét manógyerek, mind felinteget és egy torokból kiáltja: — Megyünk a Mozdonymúzeumba, kellemes ünnepeket! S hogy még jobban csodálkozzanak, egy karácsonyfadísz belibeqett hozzájuk a nyitott ablakon. Azóta is évről évre ez a leaszebb dísz Mikucska állomásfőnökék karácsonyfáján. Aki nem hiszi, kérdezze meg a Mikucska gyerekeket. TORDON ÁKOS KÉSZÍTSÜNK A testvérkének: Bongó Két egyforma, filcből kivágott kört férceljetek össze. 1. A pamutot csavarjátok a kezetekre. 2. Középen varrjátok el. 3. Félbehajtva csavarjátok körül a végét, és többször öltsétek át. A kis bojtokat varrjátok egyenként a fejhez. Szeme cérnagomb és gyöngy, szájat filcből ragaszszatok. Dísze 3 — 3 rézkarika. DÉNES GYÖRGY Ott áll az udvaron zordonan, kövéren, kobakján vasfazék, seprű a kezében. A szeme széndarab, az orra répa, lám, félve nézegeti egy kis veréb a fán. Töri a kis fejét: Ki lehet, mi lehet? Nem látott soha még ilyen félelmeset. ö az, biztos ö az: havas tél királya, seprű a jogara, fazék koronája. Lám még a kakas sem köszörüli torkát, nehogy megzavarja a király nyugalmát. Nagymamának: Kefetartó és tűpárna Édesanyának: Lábasmenyecske Kis fehér lábas belső oldalára piros zománcfestékkel menyecske arcot fessetek. Füleire kötözött spárgánál fogva lehet felakasztani. A különböző kanalak lesznek a menyecske „fülbevalói“. Szabjatok két egyforma kört, és kis nyílás hagyásával varrjátok össze. Kifordítás után tömjétek ki vattával. Díszük és akasztójuk a körül rávarrott fehér zsinór. Jó szórakozást és ne felejtsétek: Nagy öröm ajándékot kapni, de még nagyobb adni! 1. Kemény kartonból vágjátok ki az alapot. '2. A két, nagyobbra szabott anyag közé férceljétek a már felül beszegett és alul méretre behúzott tasakrészt. Mindhárom részt varrjátok össze, kifordítás után dugjátok bele a kartont. /•• V 1 2 i
