Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-12-20 / 51-52. szám
m m m Elégedetten nyugtázta ezt az ENSZ 29. ülésszaka is, amelyen széles körű helyesléssel találkozott a Szovjetunió által előterjesztett nemzetközi környezetvédelmi javaslat, valamint a leszerelési világkonferencia összehívásáról szóló szovjet javaslat. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a fegyverkezési hajsza zavarja az államok közötti jó kapcsolatok kialakulását, a politikai légkör egészségesebbé válását. A Szovjetunió kész mindent megtenni a fegyverkezési hajsza megszüntetése, az enyhülés, a békés együttműködés érdekében. Ennek bizonyítéka a Szojuz—16 sikeres útja is, amely a jövő évi Szojuz—Apolló űrrandevút készítette elő. A szovjet és az amerikai űrhajósok 1975-öt közös űrrepülése, űrrandevúja során, Föld körüli pályán keringő űrállomást próbálnak majd ki nemzetközi legénységgel. Ez a közös kísérlet példaként fog szolgálni, hogyan lehet az emberiség jólétét, tudományos haladását nemzetközi összefogással, békés együttműködéssel elősegíteni. Az 1975-ös év, a fasizmus felett aratott győzelem esztendeje az európai biztonság éve, és a nők nemzetközi éve lesz. A békeharc, a nő — az anya — elválaszthatatlan egymástól. Hiszen béke nélkül nincs élet, nincs öröm — nincs a gyermek számára biztos jövő. A béke, a haladás, a nők egyenjogúságának lenini megoldása összefüggő, egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Ennek szellemében készülünk 1975-re. A következő év legyen számunkra arra is alkalom, hogy a Szovjetunió békeharcát, békepolitikáját érdemében méltassuk — minden erőnkkel, tudásunkkal támogassuk. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Wm . .. ' ,■ ■ ■ - , . - r .• & . • ■: ■ -1■ ■ .V I*- Mr •• í -lyezése, a gyermekek ingyenes étkeztetése — így gondoskodott a fiatal, még meg, sem szilárdult szocialista állam az anyák és a gyermekek érdekeiről. A kommunista párt és a szocialista állam nagy figyelmet fordított arra is, hogy a nőket mind a közéleti tevékenységbe, mind az államhatalom gyakorlásába bevonja, azonban ezt a szándékot a gyakorlatban erősen gátolta a munkásnők és a parasztasszonyok tömeges írástudatlansága, s természetesen politikai tájékozatlanságuk is. Az 1919-es évben, amikor még dúlt a polgárháború, a szovjet kormány kiadta az írástudatlanság felszámolásáról szóló dekrétumot. Nemzeti mozgalom jött létre, megalakult a dolgozók tömegszervezete az írástudatlanság felszámolására — a „Le az írástudatlansággal!“ társaság. Az egész országban valóságos iskolahálózat alakult ki, melynek célja az írástudatlanság megszüntetése volt, s ezekben az iskolákban a tanulók jelentős többsége nő volt. A Szovjetorosz Szövetségi Szocialista Köztársaságban a 17 millió iskolalátogatásra kötelezett közül 14 millió volt nő. Hogy a munkás és paraszt származású férfiaknak és nőknek lehetővé tegyék az egyetemi tanulmányokat is, ún. munkásfakultásokat létesítettek — ezek a főiskolákra felkészítő rövid előkészítő tanfolyamok voltak. A munkásfakultások idővel a nők körében végzett nevelő munka egyik fontos formájává váltak. Tekintettel a nők elszigeteltségére a közéleti tevékenységtől és kulturális elmaradottságára, a közeli múlt örökségeként, a párt szükségesnek tartotta, hogy a nők körében különleges, sajátos jellegű munkát fejtsen ki. 1919 novemberében hívták össze a Munkásnők I. össz-orosz Kongresszusát. Mind a kongresszust előkészítő kampány, mind a kongreszszusi küldöttek megválasztása hatékony eszközévé vált a munkásnők nevelésének és osztályöntudata felébresztésének. A kongresszus felhívta a nőket arra, hogy cselekvőén vegyenek részt az ország életében, a szocializmus építésében, s külön foglalkozott a nők körében végzett sajátos munkafeladatokkal. Amikor a kongreszszus elfogadta az erre vonatkozó határozatot, reális tényekből indult ki, különös tekintettel az évszázados elnyomás következtében kialakult életkörülményekre és a nők politikai elmaradottságára. A párt Központi Bizottságának utasítására 1919 őszén a pártszervek mellett megalakultak a nők körében végzett munkát irányító bizottságok. A nők politikai és munkaaktivitásának fokozása érdekében a bizottságok mellett állandó tanfolyamok létesüllek, amelyekben a nőket közéleti tevékenységre képezték ki. Ezeket a tanfolyamokat a „küldöttek gyűlésének“ nevezték. A szovjethatalom első éveiben ezek a küldött-gyűlések voltak a nők között végzett munka tömegeket leginkább megmozgató és legrugalmasabb formái, a párt és szovjethatalom ezeknek a közvetítésével teremtett kapcsolatot a nők legszélesebb tömegeivel. A nők küldött-gyűlései a munkásnők, a parasztasszonyok, a hivatalnoknők és a háziasszonyok küldötteiből tevődtek össze. Ezeket a küldötteket városban négy hónapra, falun hat hónapra választották meg. Azok a nők, akik a közös munkás-, vagy különösen a parasztgyűléseken nem mertek felszólalni, hiszen hozzászólásuk az államügyekhez még teljesen új ^és szokatlan dolog volt, ezeken a küldöttgyűléseken bátran hallatták a hangjukat. Itt olyan határozatokat fogadtak el, amelyeket aztán részletesen megvitattak a pártszervezetek mellett működő, nőkkel foglalkozó bizottságokban. Számos határozatot a gyakorlatban is megvalósítottak. így például ezeknek a küldötteknek a kezdeményezésére 1921—1922-ben öt hónap leforgása alatt száz gyermekotthont nyitottak meg az éhínséggel küzdő vidékeken. (folytatjuk) ~W
