Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-12-13 / 50. szám

sónak korlátozását. A szociális biztosításról szóló rendelkezés megadta a nőknek a fize­tett anyaszabadságot, nyolc héttel a szülés előtt és nyolc héttel utána. A bérekről szóló dekrétum kimondotta, hogy a munkáért járó bér, fizetség egyforma, tekintet nélkül a dol­gozó nemére. 1917 decemberében hirdették ki a házasság felbonthatóságáról szóló dek­rétumot, s mindjárt utána következett a polgári házasságkötést rögzítő dekrétum. A szovjetek államában ezzel a házasság­­kötés két egyenjogú és szabad ember ön­kéntes, szabad akaratból megkötött kötésévé vált. Mindenfajta olyan előnyt és kedvez­ményt megszüntettek, amely a férfit feljogo­sította bármely nemű birtoklásra. Rendkívüli figyelemmel fordultak az anya- és gyermekvédelem felé. 1918 januárjában írták alá a gyermekvédelemmel foglalkozó különleges bizottság' megalakításáról szóló határozatot. A szovjethatalom törvényei, amelyek rög­zítették a férfiak és a nők egyenlő jogait, egyformán vonatkozik az Oroszország terü­letén élő nemzetiségek valamennyi asszo­nyára is. A szovjethatalom uralomra jutá­sával Kazahsztánban és Turkesztánban az általános törvények adalékaként olyan tör­vényeket is kiadtak, amelyek megszüntették a váltságdíjat, megállapították a házasság­­kötéshez szükséges életkort (a lányok 16., a fiúk 18. életévük betöltése után köthettek házasságot), a törvény által megállapított életkor előtt kötött házasság, valamint a többnejűség büntetését. Közép-Ázsia min­den egyes köztársaságában, tekintettel e he­lyi szokásjogra, olyan törvényeket hoztak ki, amelyek voltaképpen meghirdették a harcot a nőket sújtó feudális csökevények ellen. A Szovjetunióban azonban a férfi és a nő " teljes egyenjogúságát rögzítő törvények, amelyek kétségkívül a szovjet rendszer nagy­szerű eredményei sorába tartoztak, még csupán az első lépéseket jelentették a nő­kérdés megoldásában. „A nő teljes felszabadításához és a férfi­vel való tényleges egyenjogúsításához szük­séges — írta Lenin — hogy közös, társadal­mi gazdálkodás folyjék és hogy a nő részt vegyen az össztársadalmi tevékenységben. A nő helyzete csak ekkor lesz egyenlő a férfi helyzetével,." Másrészt viszont, mint ahogy Vlagyimir lljics Lenin hangsúlyozta, a szocializmus épí­tése csakis abban az esetben lesz eredmé­nyes, ha a nők tömegei aktívan is részt vesznek benne. A kommunista párt kitűzte a feladatot: a lehető legszélesebb tömegalapon bevonni a nőket a termelésbe, valamint a társadalmi és politikai tevékenységbe, és megvalósítani egész sor olyan gyakorlati intézkedést, ame­lyek a nőknek biztosítják a munkához való joguk gyakorlását. így fogadták el azt a különleges kormányrendeletet, amely a nők jogait védte olyan körülmények között is, ha a termelésben dolgozók létszámát csökken­teni is kellene. Ez a rendelet a polgár­­háború befejezése után bizonyos ideig volt érvényben. A nőknek az össztársadalmi termelésbe való bevonásáról szóló párt- és kormány­rendeletek, intézkedések elválaszthatatlanok voltak a női munka mindenre kiterjedő vé­delmével a termelésben, valamint az állami anya- és gyermekvédelemmel. A szovjet állam az anyaságot mindig is a nő szociális funkciójának tekintette, s ezzel kapcsolat­ban az anyaság védelmét közvetlen köteles­ségének. (folytatjuk) ÍMT ég sohasem létezett olyan ABC mint ez. Mert ez az ABC, eb­ben az esetben, aforizmák, egy félszázados, sikerekben, hábo­rús és emberi megpróbáltatá­sokban, helytállásokban gaz­dag művészpálya tanulságai­nak, következtetéseinek rende­ző elve. Az aforizmák egy része, több mint egy évtized­del ezelőtt, könyvalakban is megjelent a Doubleday-kiadó­­nál. Maga Marlene Dietrich hívta fel figyelmemet a kötet­re Varsóban, 1963-ban, amikor életében másodszor látogatott egy szocialista országba, kon­­cert-útra. Interjú közben azt mondta: — Az ABC-ből jobban meg­ismerhet, mintha heteken át beszélgetnénk. Hónapokkal később kezembe került a könyv: „Marlene Dietrich ABC-je“. Belekezd­tem és nem tudtam letenni. Fanyar, szellemes, cinikus,, bölcs, de még a legkegyetle­nebb pillanataiban is mindig emberi műnek találtam. Tü­körbe pillanthattam, mely hűen tükrözte sok-sok év, or­szág és rendszer megpróbálta­tásait. Marlene Dietrich min­dig is híres volt szellemes megjegyzéseiről, csípős aforiz­máiról. Valóban hitelesnek te­kinthető nyilatkozatai is tele vannak találóbbnál-találóbb megfigyelésekkel. Elhatároz­tam, kiegészítem a könyvalak­ban napvilágot látott anyagot a később kezembe került nyi­latkozatok szellemességeivel, így Marlene Dietrichnek az az ABC-je, melybe most kezdhet a Kedves Olvasó, több is, ke­vesebb is, mint a Doubleday­­kiadónál megjelent mű. Abból csak a leghíresebb, legjellegze­tesebb megállapítások kerültek gyűjteményünkbe, és az anyag fele, vagy talán nagyobb része is, az 1962 után megjelent Dietrich-nyilatkozatokból való. Ebben az aforizma-gyűjte­ményben a világpolitikától, a szerelmen át, a nagymamasá­­gig mindenféléről szó esik. Iro­dalmi, társadalmi, művészeti, gazdasági, emberi kérdésekről is. Dietrichnek mindenről ön­álló, eredeti és határozott vé­leménye van. Sokszor gyilkos szavakkal -ostorozza pályatár­sait, de csak a tehetségtelene­ket, a pályára nem illőket. Olykor, a „Végzet Cinikus Asszonyának“ tűnik, aki a tri­vialitás határáig is elmegy, hogy azután nyomban az Anya, vagy az unokáira eskü­dő Nagymama gondolatvilágá­ba kalauzoljon, ahol olykor még szentimentális is. Fogadják el ezt a néhány oldalt úgy, mint egy nagy, sőt talán klasszikus színésznő monológját, amellyel gondo­lat- és lelkivilágának belső titkaiba avat bennünket. Az ABC első kritikusainak egyike, John Meany, bírálatá­ban azt írta: „Ahhoz, hogy valaki egy ilyen könyvet tud­jon írni és azt egy kiadónál közreadja, színésznőnek kell lennie. Marlene Dietrich ABC- jében világosan benne van a színésznő magamutogatásának vágya (enélkül meg sem szü­lethetett volna), de ugyan­akkor érdekes és lényeges dol­gokat vet fel. Ügy érezzük, hogy amit dicsér, azt dicsérni kell. Amit ostoroz, lehet, sőt kell is ostorozni.“ Számomra úgy tűnik: „Mar­lene Dietrich ABC-“ je korta­lan. Nem azért, mert nincs benne saját kora (mert benne van), hanem azért, mert meg­figyeléseinek, megállapításai­nak többsége annyira általá­nos érvényű, hogy nemcsak ma, holnap is elfogadhatjuk őket. Még sohasem létezett olyan ABC, mint ez. De most már ez is megszületett. És hogy mindannyiuk szórakozására, örömére, azt őszintén reméli az ABC válogatója, fordítója és a bevezető szerzője: FENYVES GYÖRGY MARLENE < DIETRICH Agglegény: A nőtlenség boldog állapot — míg középkorú, vagy öreg nem leszel. Agy: „Ha jó dolog — vagy ha rossz dolog — mindenképpen gyö­nyörű dolog.“ (Johnny Burke egyik dalszövegéből) Ájulás: A társasági életben ez a nő végső kiútja a teljesen lehetetlen helyzetekből. Alvás: Nem sok szent dolog van a Földön, de ez feltétlenül a keve­sek egyike. Moziban, televíziózás­kor, színházban az alvás kritikai jelentőséget is kap. Ez az ún. „kri­tikus alvás“ a legriasztóbb. Ez ma­ga a gyökereiben megsemmisítő ítélet, mert meg nem történtté teszi a művet. Amerikai Vöröskereszt: Világhá­borús éveimben, amikor művész­társaimmal a frontvonalakat jártam, hogy szórakoztassuk a hitleri fasiz­mus ellen küzdő katonákat, ha luxuscikkre volt szükségünk, egy­szerűen megkerestük az Amerikai Vöröskereszt képviselőjét. Bármit is óhajtottunk volt, nála mindig rá­találtunk ...1 ' Antagonizmus: Az emberek mindig azt szerették és keresték alakítá­saimban, amit nem reklámoznak. Anyai szeretet: A szerelem leg­tisztább, legszenvedélyesebb, leg­erősebb formája. Ardennek (belga erdőség): Szeret­ném, de nem tudom elfelejteni. Legsúlyosabb, legelőnytelenebb há­borús sebeimet itt szereztem. 1944 telén, az Ardennekben, alig néhány méterre az első vonalak mögött egy hitlerista ellentámadás heté­ben, a hideg éjszakákon megfagyott a kezem és a lábam. Arrogancia: Azért mert néhány ember sikereket ér el veie, és azért, mert néhány emberrel szemben olykor igen hasznos, még nem tekinthető általános „Ccsodafegyver“­­nek. Autóverseny: Hosszú művészpályák, művészéletek tökéletes pillanatképe. A köznapi és normális emberek nagy társadalmának, elenyésző, nem fontos része, eszeveszetten száguldozni kezd. Szédelegve köröz valami után, ami csak elméletben létezik, vagy talán nincs is. Végül a győztesek jutalma is elenyésző a kockázat nagyságához képest. Rá­adásul nem is mindenki győz . . . (A befejezés következő számunkban)

Next

/
Oldalképek
Tartalom