Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-11-29 / 48. szám
Kint hűvös аг idő, de Ligórtéknál a kellemes meleget árasztó cserépkályha mellett, a sok könyv és folyóirat között jólesik elbeszélgetni. Ez a szoba -tulajdonképpen a „mindenki" dolgozószobája, ahol kora délutántól késő éjjelig nem alszik ki a fény. Itt írják a fiúk a leckét, Itt készül a két pedagógus-szülő a másnapi tanításra. Itt dolgozik a családfő, a párt alapszervezetének elnöke a beszámolókkal, és ide költözik Olga is, a felesége, ha a hnb pénzügyi bizottságának jelentésein dolgozik. Ez a csendes fészek a lakás legtávolibb részében van, ahová nem hallatszik az autózaj, a televízió és rádió, magnetofon, vagy a zongora és a hegedű hangja. A ház első részében szinte pezseg az élet. A három fiú körme szakadtáig szurkol a televízió előtt. Élénken vitatkoznak, miért nem kerül a korong a hálóba. A középső fiú, a komoly tekintetű, nyúlánk, tizenhét éves Iván csak az imént jött haza. Safárlkovóba (Tornaijára) jár autóbusszal a gimnáziumba. Jövőre érettségizik, de már régen eldöntötte: tanár szeretne lenni. Kedvenc hobbyja — mert hobbyja minden Ligárt-gyereknek van — a hegedűiét. A huszonegy éves Julko a zongorázást választotta. Édesanyjától kedvelte meg, sikeresen elvégezte a zeneiskolát. Csak véletlenül találtuk odahaza. Másodéves orvostanhallgató Koiicén, s az mindig ünnepnap, ha váratlanul betoppan és együtt lehet a csalód. Gyakran hazalátogat. Gondos édesanyja Ilyenkor azt süti-főzl, amit a legjobban szeret. Ma például túrás lepénnyel kedveskedett neki. Jankó még csak tizenhárom éves. Egy szurokfekete kiscica ugrál a válláról az ölébe, megmegcibálja a pulóverét, de hiába, ő most nem ér rá incselkedni vele. Nagy kérdés foglalkoztatja: Melyik csapat lesz a győztes? Ö is szorgalmas, jó tanuló, akárcsak a bátyja!. A fiúk hol szlovákul, hol magyarul vitatkoznak. Aszerint, mikor hogy jut az eszükbe. Kicsi koruk óta mind a két nyelvet egyformán beszélik. Az apa magyarul, az édesanya szlovákul tanította őket. Huszonkét évvel ezelőtt tanítókollégákként ismerkedtek meg. Olga Ratkovo mellől, egy szlovák faluból származik, a férje Cíz (Csíz) fürdőn született egy kis életükben a munkájukkal is bizonyították, hogy tanítónak lenni szép és nemes, de nagyon felelősségteljes munka. Úgy tanították, hogy a tanító munkája távolról sem fejeződik be akkor, amikor az utolsó diák elhagyja a tantermet, hanem tovább folytatódik a népnevelői tevékenységgel. „A tanító a kultúra és haladás agitátora." Ezt mondogatta apám, s úgy érzem, 6z ma is éppen olyan időszerű, mint harminc-ötven évvel ezelőtt, noha ma sok diplomás ember, jól képzett és hivatásos népnevelő él és dolgozik a falvakon. Ligárt Olga, a Gemerská Ves-i (gömörújfalusi) alapiskola igazgató-helyettese, nagy lelkesedéssel és- szeretettel beszél az iskoparaszthózban. Szép, harmonikus családi életet élnek, nemzeti kérdés miatt soha sem volt nézeteltérés közöttük. Kölcsönösen tiszteletben tartják egymást. Szerintük nem az a lényeg, ki milyen nyelven beszél, hanem az, hogy ki milyen ember. Meg az, hogy kölcsönösen megértsék, megbecsüljék egymást, s ami a legfontosabb: az azonos eszmei meggyőződés. Mindketten ateisták, a tudományos világnézet szerint nevelték gyermekeiket is. Ligártné édesapja partizán volt. Haladó szellemű tanító, hazáját szerető ember, Ilyennek nevelte a lányát is. — Miért lettem tanítónő? Mert nincs ennél szebb hivatás a világon. így nevelt, tanított apám, őt meg a nagyapám. Mindketten tanítók voltak. Nővérem is, én Is a pedagógusi pályát választottuk. Odahaza kicsiny gyermekkorunktól kezdve belénk oltották a szeretetet, megbecsülést a tanítói hivatás iránt. S nemcsak oltogatták, hanem szüléink egész Iájáról, a gyerekekről, a szlovák és a magyar tanítók jó kapcsolatáról. De beszélt az emberekről Is, akikkel nap mint nap találkozik, és arról, hogy milyen jó otthonra talált ebben a faluban, amely egyre jobban szépül, fejlődik. Viczén Béla, a hnb elnöke elismeréssel beszélt a tanító-házaspárról: „Mindketten számos közéleti tisztséget töltenek be a tömegszervezetekben. Sok jó akció, elgondolás kezdeményezői, szervezői. Ligártné hosszú évekig a falu krónikása volt, szép, ízléses illusztrációi maradandó emlék a falu lakosainak ... Olyan emberek, akik nemcsak tanítók, hanem igazi népnevelők is." Hadd tegyem még hozzá, hogy magánéletük és közösségi munkájuk összhangja jó hatással van azokra, akik ismerik és megbecsülik őket. De mindezt érezni a családi körben is, a családtagok egymáshoz való г agaszkodásában és segítőkészségében. GÄL ETA t > О itfA A az igazsághoz „Tulajdonképpen nem is a/ én utamról akarok vallani, hiszen ezt az utat én már rég megjártam. Hanem olyan kérdésről, ami ezzel szorosan összefügg, s ami nemcsak engem, hanem rajtam kívül bizonyára sok fiatal édesanyát érint“ — írja levelében egy Dedina Mládeíe-i (ifjúságfalvai) „Fiatal édesanya“. Panaszlevél, mert soraiból a kétkedés érződik. Es nem is Jogtalanul... A levél írója elpanaszolja, hogy két kislányát (három- és négyévesek) gyakran elvlezl a nagymama, aki tudomása szerint nagy igyekezettel oltja beléjük a vallás alapjait, aki esti mese helyett imádkozni tanitja unokáit, a jó és rossz cselekedetek értékelése helyett az Istentől való félelmet akarja beléjük oltani. Pedig a családban, — ahogy a fiatal édesanya írja — egyetértés van. mindkét szülő materialista világnézetben neveli gyermekét, Családon belül a gyerekek nevelése nem is okoz gondot, de annál inkább a nagyszülőket illetően. „Nem lehetek rosszban a nagyszülőkkel, hiszen a gyerekek gondozásában, nevelésében sokszor rájuk szorulunk. Talán meg kellene alkudnom a családi béke érdekében?“ — teszi fel a töprengő kérdést. Ez az, amire elsősorban válaszolni szeretnék. Csakhogy a választ ő maga is megfogalmazta további soraiban: „Ha megteszem, önmagámmal fordulok szembe..." Elsősorban erről van szó. Ha meggyőződésből neveli gyermekeit materialista szellemben, ha már megtalálta az igazság útját és szakított a vallásos világnézettel, vajon meg tudná-e tenni, hogy megalkuszik? S hogy magyarázná meg majd később a gyermekeinek? Nagyon olcsó az ára annak a „családi békének“, amelyet ilyen megalkuvással lehet megvásárolni! Ahol nem a kölcsönös tiszteletadás, megbecsülés az összekötő kapocs. Minden családnak a legbensőbb magánügye, hogy hogyan nevelik a gyermekeiket. Ebbe senki sem szólhat bele. Ezt a tényt a nagymamáknak is tudatosítaniuk kellene, akik a legjobb szándékuk mellett is előidézőik néha a családi bonyodalmaknak. Ebben az esetben a szülőknek, nagyszülőknek kell a nézeteiket tisztázniuk. S ha nem megy megértéssel, a szülő mindig a gyermek érdekét vegye figyelembe. Azt, hogy gyermeke semmilyen esetben sem állhat a világnézeti harc csataterén. Egyenes jellemű, erkölcsös, elvhű emberré csakis az nevelheti gyermekét, aki maga sem képes a megalkuvásra, képmutatásra. Persze, a materialista világnézétre való nevelés nem zárja ki, hogy a gyermek megismerkedjen a vallás keletkezésével, fejlődésével és szerepével az egyes társadalmi rendszerekben. Sőt, csakis a gondolkodás, a megismerés útján Juthat el az igazság felismeréséig és válhat benne ez a világnézet meggyőződéssé. De ennek is megvan a maga formája, ami más. mint a nagymamától kapott vallásos nevelés. ön tehát, ha tisztában van azzal, milyenek akarja látni, nevelni gyermekét, nem szabad a fékező, gátló befolyásnak utat engednie. Még a „családi béke“ érdekében sem. Egyébként meggyőződésem, hogy ez a családi béke hamarosan helyre fog állni, ha egy időre meg is rendült. Szeretettel, tisztelettel és tapintattal kell a nagymamával megértetnie, hogy a gyermek egészséges, harmonikus fejlődését önök, a szülők csak úgy tudják biztosítani, ha a gyermek értelmi képességeinek megfelelően, mindig őszintén beszélnek meg mindent. MEGYERI ANDREA
