Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-09-27 / 39. szám

KÜLDETÉSÜNKHÖZ

АСг&г/

„A tömegek szervezett és kommunisták irányításával végzett tevékenysége nélkül nem érhető el sem a kapitalizmus fölötti győzelem, sem a kommunizmus felépítése. Ezért végre mozgásba kell hozni a női tömegek Acheronját is...”

Lenin szavai voltak ezek Clara Zetkinhez, aki feljegyzései szerint 1920 őszén több ízben folytatott hosszú, mélyen szántó beszélgetést a nőkérdésről V.l.Leninnel, annak Kreml-beli dolgozószobájában.

Ezt a lenini üzenetet tartották és tartják szem előtt ma is a szocialista országokban már fejlettebb fokon szervezett és tevékenykedő nőszervezetek, amikor minden eszközzel nevelni, aktivizálni igyekeznek a nők tömegeit a tökéletesebb, szocialista társadalom megvalósitása érdekében.

A rendelkezésünkre álló eszközök egyike a sajtó, amelynek mozgósító erejét valamennyien jól ismerjük, mégis - időnként hasznos személyes tapasztalatok alapján meggyőződni arról, vajon az olvasók kezébe kerülő sajtótermék megfelel-e annak a célnak, amit magunk elé tűztünk Lenin igazának tudatában.

Erre a felmérésre, summázásra kétszeresen jó alkalmat nyújt az idei sajtónap, mert szeptemberben kerül sor a nőszövetség alapszervezete-, inek évzáró taggyűlésére, a járási konferenciák előkészítésére. Hazánk nőmozgalma a kongresszus előtti időszakban új, igényes feladatokra készül. A nők eszmei-politikai nevelésével, felkészítésükkel a szocialista ifjúság nevelésére még nagyobb felelősséget vállal magára.

Ebben a felelősségteljes munkában segitenek a női lapok-köztük küldetésünkhöz híven mi is - a Nű szerkesztősége.

Щ

SZERETNÉK

NEKTEK

GRATULÁLNI

l»o

LEGYEN MINDIG A MIÉNK

Minden év szeptemberében megünnepeljük a sajtónapot. Ilyenkor elgondolkozunk afelett is, hogy mit jelent számunkra kedvenc újságunk, amely már huszonegy esztendeje segíti munkánkat. A könyv jó barát, mondják az emberek. Számomra a Nű is ilyen. Okos, higgadt, az élet problémáit jól ismerő, őszinte jó barát, akiben nem csalódunk és akinek segítségére mindig bizalommal támaszkodhatunk.

Is

KÖLCSÖNÖSEN

Amit szeretünk vagy amire szükségünk van, azt nem nélkülözhetjük, —mondta Dorota Kuéarová, a Nőszövetség Nővé Zámky-i (érsekújvári) járási bizottságának titkárnője, a legutóbbi plénum vitájában. így aztán szaporán róttam a sorokat jegyzetfüzetemben, hiszen lapunkról, a Nőről volt szó: „Asszonyaink kedvelt lapja, a Nő, több mint két évtizede kerül hétről hétre a kezünkbe. Mindannyiunknak segít. Hogy mivel? Mindenkinek máshogy: nőszervezeti elnöknők nevét említhetném, akik a szervezeti életről szóló írásokat olvassák, tapasztalatot merítenek belőle, óvónők nevét, akik a gyermekrovatot felhasználják mindennapi munkájukban; tanítónőket, akik a nevelési rovatot és riportokat keresik a lapban. Háziasszonyokat, akik kinyírják a kötési, horgolási mintákat, főzési recepteket. Mindannyian szeretjük olvasni a riportokat, jó tudni, hogy mi történik, vagy milyen kérdés foglalkoztatja a szomszédos kerületben, vagy akár az ország másik végén élő, dolgozó asszonytársainkat. Hiszen az életünk, a munkánk egy, olyan mint a vérkeringés, csak úgy tartozhatunk bele, ha valahol mi is belekapcsolódunk ebbe a körforgásba ,, ."

Amit szeretünk vagy amire szükségünk van, azt nem nélkülözhetjük, — hangsúlyozza mégegyszer a titkár elvtársnő.

—- S ha nem nélkülözhetjük, akkor igényeinket, követelményeinket is kifejezésre juttathatjuk vele szemben. Főleg most, a kongresszus előtti időszakban kellene alaposan megfogalmaznunk, mi az, amit szervezetünk lapjától várunkI Jegyzetfüzetembe tovább rovom a sorokat, „távirati stílusban" ugyan, de hűen jegyzetelem a kéréseket:

őszi Irma, a nőszövetség járási bizottságának tagja összegezi a kívánságokat:

„örülnének, ha a Szervezeti élet rovatban továbbra is rendszeresen hírt adnának rólunk és a többi járásban élő asszonytársaink, nőszövetségi tagjaink munkájáról, életéről. Szeretnénk mások tapasztalataiból tanulni és amit mi jól csinálunk, azt szívesen továbbadjuk másoknak ... jó lenne az is, ha a lap továbbra is nagy figyelmet szentelne a családi nevelés kérdéseinek, részben a fiatalok nevelésének, részben pedig a nők nevelésének. Hogy segítenénk az iskola és a család nevelési céljának egységes kialakulását, egységes eredményét. Talán fölösleges is arról beszélni, hány falu, és falunként hány csalód- és édesanyo van, aki gyermekét még nem a materialista világszemléletben nevelni, és ezzel bizonytalanságot, kétkedést kelt saját gyermekében. A fiatal mamáknak nemcsak a „gyermekgondozást" kell megtanulniuk, hanem a nevelést is, ami sokkal bonyolultabb, igényesebb feladat ... Azt Is tudjuk, hogy sok háztartásbeli asszonyhoz a szép szó művészete, az irodalom csak az újságokon keresztül jut el. Jó lenne tehát, ha az irodalom továbbra is olyan lenne, ami a művészet emberformáló erejével pozitívan hatna minden olvasójára. S ami még ezzel összefügg: Szeretnénk, ha néha olyan asszonyokat is bemutatnának a lap hasábjain, akik hírnév és dicsőség nélkül is a kultúra ápolói, akik csupán helyi viszonylatban segítik népnevelői munkánkat. Sokan vannak ilyenek is.

Elismerő szavak, kérések, kívánságok ... Ilyenkor sajtónap előtt különösen jólesik átlapozni, feltölteni az újságírói jegyzetfüzetet. Úgy hiszem: A szükségesség érzése kölcsönös. Hogy mindannyian abba a közös vérkeringésbe tartozzunk.-ma-