Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-09-20 / 38. szám
* о z ■ о . N in О : ^ | К. < I Z О 1 < LO NEM VENDÉG, MUNKATÁRS! A komárnói (komáromi) járásban nem tartják vendégnek az újságírót. A hozzánk érkezett levelek százai tanúskodnak erről. Lavrinec Erzsébet, a Nőszövetség Komárnói Járási Bizottságának titkárnője jó elvtársi, munkatársi, baráti viszonyban van szerkesztőségünkkel. — Hogy is lehetne másképpen, — mondja — hiszen egymás segítsége nélkül kevésbé lenne gyümölcsöző a munkánk. Az emberek örülnek, ha jó eredményeikről mások is értesülnek, szívesen tanulnak, figyelemmel kísérik a szomszédos nőszervezetek tevékenységét, érdekli őket, hogyan élnek és dolgoznak asszonytársaik hazánk más területein is. Várják a családdal, a neveléssel foglalkozó riportokat, a szervezeti élet híreit, válaszokat várnak időszerű társadalmi kérdésekre, tudni szeretnék, milyen az áruellátás, és sok egyéb. Az csak természetes, hogy szívesen veszik kezükbe a lapot, ha időnként maguk is véleményt mondhatnak, s ha olykor-olykor az ő egyéni életük örömei, gondjai is tükröződnek a lapban. A mi járásunk nem panaszkodhat. Nőszervezeteink szép akcióiról több emlékezetes riport, tudósítás jelent meg a Nö hasábjain. Legalább itt, a járás területén mindenki emlékszik és számontartja a Zemianská Oléa-i (nemesócsai) nyugdíjasok napját, a fiatalok ünnepét, amikor megkapták személyazonossági igazolványukat, a chotíni (hetényi) pedagógus házaspár nyári szünidejét, a Schlaár-házaspár szépen fejlődő hármasikreit, a hajógyári asszonyok gondjait, a madari aranylakodalmasokat... És nemcsak a szépet, a jót vetik papírra. Egy-egy elemző, okfejtő írással választ kaptunk már kényesebb, nehezebb kérdésekre is, családok, munkatársak, egyének kisebb-nagyobb problémáira. Most, a sajtónap alkalmából megelégedésünket fejezzük ki az együttműködésért, és a legtömörebben csak annyit mondhatnék: nálunk nem vendég az újságíró, hanem munkatárs, családtag, aki együtt érez a mi örömünkkel, a mi gondunkkal, s aki úgy igyekszik azt megoldani, mintha a magáéról lenne szó. Ugye, valóban csak így érdemes!? TANÁCSADÓNK ÉS BIZALMASUNK Pásztor Györgyné, a Nőszövetség Kosice-vidéki Járási Bizottsága politikainevelői munkabizottságának elnöke, szabad idejéből sok órát fordít asszonytársai nevelésére. — Nagy segítség számunkra az, hogy a Nő anyanyelvűnkön tájékoztat a Szlovákiai Nőszövetség Központi. Bizottsága határozatairól, az új munkafeladatokról. Járásunk lakosainak 45 százaléka magyar nemzetiségű, zöme a falvakban él, s a nőszervezetben 1238 a magyar nemzetiségű asszonyok száma. — Rendkívüli jelentősége van a lapnak asszonyaink között az elavult életszemlélet felszámolásában. Ha összejövünk, sokszor először a lapban megjelent cikkeket tárgyaljuk meg — például a .Családi Kör“-ben bemutatott családok mikrovilágát. Kíváncsian várja mindenki az „Ifjú szemmel“ rovatban a munkatársi viszonnyal foglalkozó hozzászólásokat. SEGÍTŐTÁRSUNK Nagy körültekintéssel készítjük föl asszonyainkat a tudományos világnézet, s az ezzel kapcsolatos ismeretek elsajátítására. Ebben a megértési és m e g é r é s i folyamatban első számú támaszpont az „Utam az igazsághoz" cím alatt megjelenő őszinte vallomások. Bizony sokan bevallották már, hogy hasonló küzdelmet vívnak magukban a gyermekkori ráhatásokkal, a még élő előítéletekkel. Szívesen olvassuk azokat a beszámolókat is, amelyek a nőszövetség szervezeteinek a munkájáról szólnak, sokszor átvesszük az ötleteket is. Beszélgetésünk közben csatlakozik hozzánk Bozena Gerdová elvtársnő, a Nőszövetség Járási Bizottságának elnöke, s egy személyben a jnb alelnöke. — Alelnöki tisztségemből eredő fontos feladatom többek között a szolgáltatások hálózatának bővítése. A dolgozó anyák háziasszonyi teendőinek megkönnyítését célozza a félkész termékek árusítása a boltokban. Az önök lapjának „Szóljon hozzá" rovata nagyban hozzájárul e kérdés progresszív megoldásához. — К — KUNOSAK KLARA, a Szlovákiai Nőszövetség Roznavai (rozsnyói) Járási Bizottságának titkára. — Hét éve töltöm be tisztségemet. A munkámhoz tartozik az üzemi és helyi nőszervezetek látogatása és alkalmam van elbeszélgetni az asszonyokkal. Egyetlen találkozás sem múlik el anélkül, hogy szó ne essen a sajtóról, amely nélkül ma már el sem tudnánk képzelni a munkánkat. Kilencvenhat alapszervezetünk van. Harminc községnek magyar nyelvre fordítva adjuk az utasításokat, s a központi anyagoknál, határozatoknál mérhetetlen segítséget jelent számunkra a NÖ hasábjain közölt anyag, amely közvetlenül a plenáris ülések után jelenik meg. De ez csupán egy része annak, amit segédanyagként említhetek. A nőket általában nagyon érdekli, hogyan élnek más országok asszonyai. Az ilyen anyagokat jól hasznosítják funkcionáriusaink. Jó visszhangja van a „Tollal — mikrofonnal" cím alatt megjelent riportoknak, mert társadalmi problémákra keres megoldást. A lapban szót kapnak a fiatalok, az ankétokon, olvasó-levelező találkozókon kivül számos versenyt, játékot szerveztek, amelyekbe a mi járásunkból is szívesen bekapcsolódnak a fiatalok. Az óvónők dicsérik a gyermekrovat anyagát, az ott közölt verseket, kis játékokat, rajzokat, meséket. A riport az a műfaj, amelyet a legszívesebben olvasnak az emberek. Az már csak természetes, hogy minden funkcionárius azt szeretné, ha minél több anyag jelenne meg a járásból. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de ha átlapozom kedvenc lapunkat, magunkról kevesebb anyagot találunk benne, mit általában a többi járásból. Azt hiszem, sok asszony óhaját tolmácsolom, ha arra kérem önöket, gyakrabban látogassanak el hozzánk. 9 — MÉG NAGYOBB AKTIVITÁSRA ÖSZTÖNÖZ MARGITA GAJDAROVA, a Szlovákiai Nőszövetség Luceneci (losonci) Járási Bizottságának titkára régi és nagyon figyelmes olvasója lapunknak. Minden írásunkat a nőmozgalmi munka szempontjából ítél meg és értékel. 102 alapszervezet tartozik a hatáskörébe, amely összesen 8200 tagot számlál. Ahhoz, hogy egy ekkora munkakörről átfogó képet tudjon alkotni, ahhoz, hogy minden egyes alapszervezet ügyes-bajos dolgát, igényeit és eredményeit jól ismerhesse, állandó kapcsolatban kell lennie velük. Gajdárová elvtórsnőt csak halaszthatatlan teendői szólítják be az irodába, egyébként állandóan úton van. S éppen ez, a munkájával való szoros kapcsolata teszi indokolttá és nyomássá érveit, amelyeket a Nő munkájának értékelése során felhozott: — A nőszövetségi sajtó, tehát a Nö, a Slovenka és a Funkcionárka nélkül nem tudnánk eredményes munkát végezni. A Nö-re különösen a magyarlakta vidékeken és a vegyes lakosságú falvakban, nélkülözhetetlen szüksége van a helyi szervezetek vezetőségének. A lap irányít, útmutatást ad, megkönynyíti munkájukat. Egy-egy ünnepi beszédhez nagy segítség a vezércikk, a politikai tájékoztatókhoz a második oldal híranyaga és kommentárjai. Én személyesen, — s azt hiszem sokunk nevében beszélek — nagyon szeretem azokat a riportokat, amelyek a dolgozó nők életét, hétköznapjait villantják fel. Igen tanulságos olvasmány a Családi kör is. A Nő egyaránt értékes munkát végez a fiatalok politikai nevelésében, a dolgozó nők és a háztartásban dolgozó asszonyok öntudatának fejlesztésében és eszmei képzettségük emelésében. Megfigyeltem már, milyen buzdítólag hat egy-egy alapszervezet munkájára, ha a sajtó foglalkozik vele. Nagyon jó volna, ha a NŐ rendszeresen, minden számban bemutatna egyet, vagy akár többet is az alapszervezetekből. Ha pozitív és negatív példákat hozna tanulságul, okulásul és serkentőül a többi számára. — mi — — ina VALLOMÁS Már nem emlékszem az első szó jelentésére, amelyet újságban olvastam. Csupán édesapám szelíd mozdulatait látom és a telenyomtatott papiros — számomra azóta is kellemes — szagát érzem. Ó adta kezembe' az ÚJSÁGOT. Akkor talán még alig ismertem az ábécét, s keservesen kínlódva, ellenállhatatlan vággyal gyermekszívemben betüzgettem a fejlécek kövér betűit: Új Szó, Dolgozó Nö, Kis Építő. Édesapám türelmesen magyarázta a rejtélyes szavak értelmét. Képzeletem felruházta a távolról jött vándor jó hírt hozó, mesélő kedvével, s a világ dolgait igazságtevőn a helyükre rakó bölcsek mindent-tudásával. A nyomtatott szó ünnepén, az évente megrendezésre kerülő sajtónapon, néhány év óta már nem csak olvasóként, de aktív tudósítóként is köszöntőm az ünnepet. Naponta meg-megújul a tízegynéhány éves kapcsolat. Számomra a sajtó kiapadhatatlan ismeretforrás, amely nevel és táplál. Az újságolvasó kíváncsian tekint a nagyvilágra, s mindarra, ami körülveszi. Ebben a kíváncsiságban szőkébb környezete visszatükröződéseinek keresése is rejtőzik, amely leggyakrabban a társadalomban elfoglalt helye szerint motiválódik. Rendszeresen olvasom a hazai női lapokat is. Örömömre szolgál, hogy sajátos, egyént arculatukon túl társadalmunk specifikus problémáinak (család, ifjúságnevelés, társadalmi, egyéni erkölcs) leghozzáértőbb tagfalói. A NO olvasói az épitömunkában, a közéletben és a család formálásában tevékenykedő nők, akiknek feladataikkal együtt szellemi igényeik is megnőttek. Szocialista valóságunk emberének formálásában a családon és az iskolán túl a tömegtájékoztatási eszközöknek van meghatározó szerepük. Ezek közül a legnagyobb hagyománnyal rendelkezik a sajtó. Hatása a közgondolkodásra, a közízlésre vitathatatlanul nagy. A sajtóban megjelenő minden mondat segííheti azt a közösségi és egyéni átalakulást, amely szocialista társadalmunk fejlődésének feltétele. Itt kezdődik az „Írástudók" felelőssége. Az írott szó — bármilyen formában is — magában hordozza a felelősséget a mások felé közvetítendő valóságért. Duszo István
