Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-09-20 / 38. szám
A Nőszövetség mindig jól együttműködött a mezőgazdasági üzemekkel és továbbra is mindig kész segíteni a munkájukat. A XIV. pártkongresszus újabb ösztönzést adott. Többek között azt az Impulzust, hogy a nők még nagyobb társadalmi aktivitást fejtsenek ki. Jelenleg a nemzetgazdaságban a munkaerők 47,4 %-a nő, Szlovákiában 45,2 %-a, a szövetkezetek dolgozóinak pedig 4ó,4 %-a nő. Elena Litvajová elvtársnő ismételten biztosította a megjelenteket és általuk mindazokat, akiket képviseltek, hogy a Nőszövetség továbbra is segíti a mezőgazdaságban dolgozó nőket és ismerve problémáikat, meg azokat az igényes feladatokat, amelyeket a fejlődés megkövetel tőlük, segít a megoldásban. Sikert kívánt az egész társadalom javát szolgáló munkájukhoz és ahhoz, hogy békében, szeretettel, szakértelemmel és helyes eszmei síkon neveljék gyermekeiket. Az S2NF 30. évfordulója jegyében zajlott ünnepségsorozat a mezőgazdaság és ezzel a falu szocializálásának 25. évfordulójára való emlékezés volt. Egyúttal számvetés is, Hasonlattal élve: a termőtalajba hullott mag kicsírázott, a gyenge kis növény erőteljessé fejlődött, amely bő termést hoz mindnyájunk számára. Az ápolás munkáját sok szorgos asszonykéz is végzi, tisztelet és megbecsülés illeti őketl LISICKf felvételei Ez a főiskola — mondta Litvajová elvtársnő — amely most vendégül lát bennünket, tübb mint 1200 mezőgazdasági mérnököt adott a mezőgazdaságnak. A nők szakképesítése 1961-től a középkádereknél 161 “irkái, a főiskolai végzettségűeknél 100 %-kal emelkedett. BERTHANÉ S. I. f $ЮШЯР 1974 A fuciki üzenet örökösei vagyunk. A pusztítás, rombolás, embertelenség ellen harcba szólító tollat ő adta a kezünkbe. Július Fuiík, akit megölt a barbár fasizmus, a civilizált kegyetlenség tombolása. „Emberek, legyetek éberek Г üzente a napfényt, a virágokat, az életet szerető kommunista újságíró az akasztófa alól. Bejárta az ország minden részét. Beszélt vasöntövel, favágóval, kőművessel, parasztasszonnyal. Látta a munkanélküliek reménytelen tekintetét, a polgári demokrácia hamis jótékonykodásának kiúttalanságát. És elment, megnézte, megírta a világ első szocialista államának, a Szovjetuniónak az eredményeit. Följegyezte az alkotó munka hőseinek, az új gyárakban önmaguknak dolgozó embereknek nevét. Szenvedélyes igazságszeretettel, meggyőződéssel vallotta, hirdette, hogy csakis a szocialista társadalom nyújthat békét, szabadságot, boldog jövőt a dolgozó népnek, az emberiségnek. E jövőért harcolt, élt és halt meg. Üzenete ennek a féltését, megőrzését teszi kötelességünké. Ez a fuciki üzenet ma is, ezentúl is kötelez minden kommunista újságírót. Tisztánlátásra, állásfoglalásra, éberségre, küzdelemre kell szólítanunk minden embert. Mert most, a fasizmus felett aratott győzelem, a második világháború befejezése után harminc évvel sem élvezhetjük öntudatlanul vagy közömbösen a hősök vére árán megszerzett szabadságunk gyümölcseit. Büszkélkedünk szocialista építésünk eredményeivel. Biztonságban tervezgetjük jövőnket, hiszen a Szovjetunió békepolitikája nemcsak számunkra, a szocialista országok számára jelent kezességet. Ebben bízik a világ minden békeszerető embere. Mert még ma sem hallgattak el az emberéleteket fenyegető fegyverek. Chilében pusztít a fasiszta terror, számtalan országban pedig akciókra, merényietekre bújtatnak az újfasiszta önkény megszállottjai. Küzdenünk kell a háborús veszély ellen. Mi néhány héttel ezelőtt a SZNF 30. évfordulóján róttuk le kegyeletünket a fasizmus elleni harc partizán-hőseinek. Nagyszerű termelési sikerekkel; új iskolák, létesítmények átadásával fejeztük ki meggyőződésünket; még szilárdabbá, gazdagabbá tesszük szocialista hazánkat. Békénk örömét, jólétünk kényelmét élvezve készülünk felszabadulásunk 30. évfordulójának megünneplésére. De nem szabad felejtenünk. Azt kívánjuk, hogy gyermekeink sose ismerjék meg a nyomor, háború, kilátástalanság keserűségét, gyötrelmeit, az embert megalázó félelmeket. Ezért vállalunk szolidaritást a szenvedő chilei néppel — ahogyan segítettük a szabadságukért küzdő vietnamiakat is. Nem válhatunk közömbössé a nyomor, az éhség, a kizsákmányolás, az elnyomás, a tudatlanság körülményei közepette élő emberek iránt, éljenek bárhol is. Bennünket, kommunista újságírókat, a szocialista társadalom újságíróit arra kötelez a fuciki üzenet, hogy olvasóink felelősségét, elkötelezettségét, öntudatát ebben megszilárdítsuk, erősítsük, és hogy építő munkánk eredményei láttán velük együtt örüljünk, még nagyobb munkalendületre serkentsük őket. Meggyőződéssel állíthatjuk, hogy olvasóink megértik, segítik ezt a szándékunkat. Elvárják tőlünk nemcsak a tájékoztatást, hanem az elkötelezett véleménynyilvánítást is. Részt vesznek versenyeinkben, hozzászólnak vitáinkhoz, beküldik témajavaslataikat, megírják véleményüket. Tudósítanak munkahelyük, falujuk, városuk ünnepi eseményeiről, bizalmasan beszámolnak családi életük örömérőlgondjairól. Bekapcsolódnak játékos vetélkedőinkbe, küldenek üdvözlő lapot nyaralásukról, meghívót házassági évfordulójukra ... Az elmúlt évi sajtónaptól az idei év július 1-ig összesen 17 697 levéllel, tudósítással, megfejtést, javaslatot, ötletei tartalmazó levelezőlappal kopogtatott be szerkesztőségünkbe .a postás. Lapunk 35 ezer példányban jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy minden második olvasónk valamilyen formában kapcsolatba lépett szerkesztőségünkkel, együttműködött velünk. Az együttműködő olvasók között a leginkább tiszteletre méltó helyet állandó levelezőink foglalják el, hiszen tudatosan részt vállalnak ők is a fuciki örökség teljesítéséből, amikor környezetük életéről, az emberek eszmei, kulturális fejlődéséről, szocialista építésben elért eredményeinkről adnak számot, amikor a legjobb dolgozókról, szocialista munkabrigádokról írnak. Engedjék meg, hogy az idei sajtónapon további tevékeny együttműködésükben bizva köszöntsem minden kedves levelezőnket, minden olvasónkat, aki levelével az elmúlt időszakban fölkeresett bennünket, hogy szeméjyes részvételével újságírói munkánk sikerét elősegítse! H. MÉSZÁROS ERZSÉBET
