Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-09-13 / 37. szám

Csilla mailé ül, amikor a házifeladatát írja. Türelmesen megmagyarázza neki, hogyan fogja a kezébe a ceruzát. Jól megértik egymást, s ez nagy megnyug­vást jelent neki is. Igaz, nagyon szó­fogadó kislányuk van, de Zoltán és ő is türelemmel, szép szóval nevelik. így aztán észrevétlenül és szinte magától jön mindaz, amit ők ketten céltudato­san el akarnak érni. Csilla érkezése előtt sokat beszélgettek arról, hogyan nevelik majd gyermeküket. Mindig azonos véleményen voltak: igaz úton és egységesen. Ha nem Is azonos mód­szerekkel, de egy céllal. Az éjszaka csendjét telefonberregés zavarja meg. Erzsébet félreteszi gondo­latait, mór csak a munkájának él. Annak, hogy a telefonálók gyorsan kap­janak kapcsolást. Dániel Zoltán a itúrovói (párkányi) papírgyárban dolgozik, váltott műszak­ban. Ezért „pontos" menetrend szerint folyik az életük. Sokszor elgondolkoztam már azon, hogyan futja mindenre az idejükből. A hét végén leginkább épülő családi házuknál szorgoskodnak. Jól értenek a szőlőtermesztéshez Is. Erzsé­bet aktív tagja a helyi nőszervezetnek, ő vezeti a Csemadok krónikáját Is. Mindenki tudja róla, hogy szerelmese az irodalomnak, a verseknek, Minden kulturális rendezvényen fellép, mély ét­­érzéssel szavalja a verseket. Tagja az énekkarnak Is, ami szintén sok szabad időt Igényel tőle. Minderre persze nem vállalkozhatna, ha nem állna mellette megértő élettár­sa, aki mindenben támogatja, segíti feleségét. Dánielék fiatalok, mindketten szeret­nek szórakozni, szeretik a társaságot, a jó könyvet, a modern zenét, kirándul­nak, színházba járnak és értékes társa­dalmi munkát végeznek. Nem közömbös számukra az sem, miként élünk tíz-húsz év múlva. Azt az elvet vallják, hogy az ember egyedül formálja, alakítja életét és ehhez nálunk minden lehetőség meg­adatik. Hajtman Béláné az UTAM igazsághoz Engedjenek meg egy kissé rendhagyó hozzá­szólást az Utam az igazsághoz c. rovathoz. Meg­vallom, hetek óta készülök rá. A magyar TV az elmúlt hetekben közvetítette W. Rcymont világhírű Nobel-díjas regényének, a Parasztoknak a íilmváltozatát. Szerb Antal írta a regény magyar fordításának a fülszövegében: „A paraszti életforma teljességét foglalja magá­ban, a parasztság valamennyi rétegét a nagy­paraszttól a kisbéreslg, a hétköznapokat és az ünnepeket, a munkát, a szerelmet, a paraszti jó­zanságot és a paraszti mámort, a paraszti kicsi­nyes komiszságot és a nagyszerű népi misztikát, a házkörüli és a mezei élet minden vonását, a paraszti állatokat, tájakat és fellegcket is, minden benne van ...“ A regény TV flmváltozata a plusz-mínusz változtatásokkal együtt a regény teljességét adja, — a paraszti élet teljességét, — de ezen felül még sokkal többet. Az az érzésem, hogy ennek a sorozatnak nincsen olyan közönségsikere, mint a Kockázatnak vagy a Hosszú forró nyárnak. Sőt attól tartok, hogy az egyes folytatások után állandóan csökkent a nézők száma. Sok tévé­rajongó megunta az úgyszólván minden részben jelenlevő templomi jelenetet, vallási szertartást. Pedig kár. Ebben a filmben a vallásról is minden benne van. A film kezdő képsora már megkérdőjelezi a vallásos irgalmasság fogalmát. Rongyos öreg­asszony botorkál a kopár őszi mezőkön. Agata anyó világgá megy. Eljött az ősz, a rokonai nem tudnak számára munkát adni a tél folyamán, tehát nem eheti ingyen a kenyerüket. Koldulni indul, kitelel valahol» majd tavasszal visszatér és újra dolgozik. A falu plébánosának sincs ellenvetése „... egy zlotyt nyomott a markába, és útnak indította: Menjen hát Isten nevében!...“ A továbbiak folyamán megismerjük a falut, Lipcét és lakóit. Boryna, az első gazda házára irá­nyul a kamera lencséje. Néhány filmkocka után nyilvánvalóvá válik, milyen sok gonoszság, irigység, zsarnokság és gyűlölködés lakozik a szentképekkel sűrűn teleaggatott falak között. A bravúros rendezés és a remek színészi játék maradandó élményt nyújt minden egyes folyta­tásban. Boryna szemet vetett Jagnára, a falu legszebb lányára. Egy nagygazda megengedhet magának ilyen virtust, hiszen kor szerint lánya lehetne, ráadásul a híre sem makulátlan. Többek között Antek, a Boryna fia is azok közé tartozik, akiket Jagna kitünteteti a szerelmével. Mi következhet ebből? A vőfélyek közrefogják a kiöltözött vén vőle­gényt, lezajlik az esküvői szertartás. Az új pár áhítattal mered az oltárra, talán e pillanatban úgy érzi, hogy mindez valóban Isten rendelése ... ez a különös házasság, amelyhez minden egyes érdekelt más-más reményeket fűz. Az „ifjú“ férj hol kakasvlrtussal, hol atyáskodó nosztalgiával igyekszik rendes kerékvágásba te­relni az életet. Hasztalan. A karácsonyeste vará­zsa rabul ejti a háznépét, csend van és béke a szívekben. De az éjféli misén Antek összecsuk­­lottan térdel Jagna mellett, aztán minden temp­lomi áhítatot megcsúfoló módon találkát kér. „A pap újból prédikált, a nép közösen énekelt, imádkozott, sóhajtozott, zokogott. Ok pedig szinte kívül voltak az egész világon, semmit sem hallot­tak, semmit sem láttak, semmit sem éreztek ön­­magukon kívül.“ A vén Boryna és az ifjú Jagna házaspárnak nyilváníttatott „Isten és ember előtt“. Tehát tovább vonszolják kötöttségük minden terhét. Aztán Boryna kidől. A nagy erdei csetepaté meg­pecsételi a sorsát. Élőhalottként fekszik a házá­ban, Antek börtönbe kerül a falu többi férfijá­val együtt. Az egész világ megváltozik a falu felett. Szegénység és nyomorúság szakad a népre. Ki segítsen rajtuk? „Persze mindenki Jézusra bizza a szegények gondját, és az Isteni rendelésre hárít mindent. 0 maga meg teli tál mellett hizlalja a hasát, s akár meleg bundával is betömi a fülét, csak ne hallja a nyomorgók könyörgését...“ „Akinek érző szíve van, az magától meghallja a szenvedők kiáltását, nem kell a szószékről a fülébe kiabálni.“ Hanka, az Antek felesége visszaköltözik apósa házába. Kezébeveszi a gazdaság irányítását. A rokonságot eszi az irigység, úgy rajzanak az öreg betegágya körül, mint legyek a dög felett. Boryna egy világos percében elárulta Hankának, hová rejtette a pénzt. Virágvasárnapi barka­szentelésre tódul a falu népe. Hanka pedig a kamrában kutat a pénz után. Amikor megtalálja, mint aki jól végezte a dolgát, bevonul a temp­lomba. Egyébként Reymont több elbeszélésében és re­gényében bebizonyította, hogy alapos ismerője a vallás világának. Már Reymont korában sem volt általános a társadalmi igazságtalanságokat keresztényi béketűréssel elviselni. A lipcei plébános közvetít a földesúr és a falu népe között. A parasztokat állandóan jámbor megadásra inti. A földesúr felé is csak az a kéré­se, hogy legyen keresztényi türelemmel a szegény nyomorultak iránt, ha mégis lázongani merészel­nek. A környékbeli gazdák átjöttek segíteni a lip­­celeknek vetni, ültetni. De csak a gazdáknak. A zsellérek számára nem akadt munkáskéz. „Ha nem lennétek szükségben, a főtisztelendő úr se­gítene. A gazdák számára van minden, ti meg szegények, rágjátok a követ, és igyatok rá köny­­nyet! A pásztor csak azzal a birkájával törődik, amelyiket megnyírhat.“ Vonul a körmenet a határban. Csupa asszony, mert a férfiak még mindig a börtönben vannak, habár mindennap várják a hazaérkezésüket. Az ima és éneklés között árgus szemekkel mustrál­ják a termést. Szegény és elhanyagolt mindéül. Az erdő szélén feltűnnek a férfiak. Az asszonyok örömujjongással rohannak feléjük. Bizony-bizony nem az égi hatalmak, hanem a dolgos munkás­kezek jelentik az igazi megváltást a szegénység­ből. Jagna személyes tragédiája bebizonyította, hogy ha egy házasság nélkülöz minden józan emberi logikát, az egyházi áldás sem segít rajta. Sőt a vallási kötés nyomasztó teherré válik, amelyből csak a könyörületes halál nyújt szaba­­ditást. Ha korban hozzáillő férfi felesége lett volna, az egész élete másképp alakul. A filmsorozat utolsó része megdöbbentő erővel tárja a nézők szeme elé a fanatizmus szülte igazságtalanságot és brutalitást. Jagnát kiáltják ki bűnösnek a falu minden bajáért. A plébános­nak elmondják szörnyű tervüket. Az mindent végighallgatott, de széttárta karjait, és így szólt: „En nem avatkozom semmibe, csináljatok, amit akartok, én semmiről sem tudok, és holnap reg­gel elmegyek Zarnowba egész napra!“ Jagnát megkötözve trágyásszekérre dobják, és a határba hurcolják. „Ki kell űzni a faluból, mint a járványt!" Véresre verve sorsára hagyják. Pogány kegyet­lenséggel, és pogány világot idéző ceremóniával hajtják végre szörnyű tettüket. Hol van a krisz­tusi irgalom? Mindent egybevetve, aki értő szemmel nézte végig a filmsorozatot, az igazság útját járta 13 héten keresztül. GYŐRI SAROLTA

Next

/
Oldalképek
Tartalom