Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-09-13 / 37. szám
Nem nehezedik a városra az őskor lehelete. Nincsenek drága műkincsei, történelmi nevezetességei, sem figyelemre méltó népszokásai. Nem csalogatja a turistákat. Azok inkább a közeli Bojnice vagy Prievidza felé veszik útjukat. Handlová, hegyek völgyében épült bányaváros. Akit mégis érdekel bányászaink élete, a bányaváros múltja és jelene, az legjobban teszi, ha a Horné Stubfta felőli festői szépségű hegyiutat választja. A villanyerőmű és a vegyi üzem kéményeinek öröktüze alatt él és virágzik a város. A kertváros villanegyede, a főteret körülvevő új lakóházak, a művelődési ház, az új üzletház, mind a város fejlődését, virágzását jelentik. A főtéren megtekintjük a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékművét. Egy hegyoldali villa falán a tábla arra emlékeztet, hogy 1944 júliusától ebben a házban ülésezett a forradalmi nemzeti bizottság. Az öreg bányásznegyed felé vezető úton egy másik tábla figyelmeztet az 1917-es bányászsztrájkra és arra, hogy a háború előtt itt dolgozott Klement Gottwald. A Hladové (Éhség) téren a nagy bronz emlékmű a bányászok forradalmi harcainak emlékét őrzi; És egyszerre, itt a gyárkémények és a szürke épületek között kezdődnek a krónika új fejezetei. Ennek az aránylag még rövid, de értékes fejezetnek élő krónikásai: Jozef Juríiek, a városi nemzeti bizottság elnöke, Jozef Weis, a nemzeti bizottság titkára és Frantiáek Záni mérnök, a „Handlová a szabadságért“ című könyv írója. Csehország és Szlovákia erőszakos szétszakítása után a fasiszták minden erejükkel arra törekedtek, hogy a Beskydek csúcsait átszelő határvonalat légmentesen elzárják, hogy azokon se be, se ki ne kerülhessen semmi, ami az ellenállást segítené elő. Igyekeztek, de megakadályozni mégsem tudták, hogy 1940-ben Ján Osoha illegális röpcédulái hírt ne adjanak a handlovai bányászsztrájkról. Az újságok nem írtak arról, hogy tankokat, csendőröket küldtek a sztrájkoló bányászok ellen, akik Safto Machot kifütyülték a város főterén. A sztrájk vezetőit Havára deportálták, A bányában gárdisták dolgoztak. De akkor erről nem tudott senki, mert Safto Mach belügyminiszter és Franz Karmáéin államtitkár gondoskodott arról, hogy az tiffldlovcíNo igazság ne kerüljön nyilvánosságra. A kommunista bányászok viszont azt akarták, hogy a nép megtudja az igazságot. Mi is történt Handlován? Hogy megértsük a handlovái eseményeket, lapozzunk vissza néhány lapot a történelemben! Amikor Handlová 1376-ban I. Lajos királytól megkapta alapítólevelét, lakói németek voltak. A 19. században, amikor Pállfy gróf megszerezte a bányák kiaknázásának jogát szlovák, magyar és cseh bányászok is jöttek ide, de még így is, a második világháborút követő felszabadulásáig a bányászok fele német nemzetiségű volt. A bányászokat azonban, bár különféle nyelven beszéltek, a rossz életkörülmények egységbe tömörítették. 1917 októberében tört ki az első sztrájk, amelyet 1918 májusában követett a második. A további harcok már a kommunista párt zászlaja alatt folytak, mert az 1921-es történelmi pártkongresszus után egy hónappal megalakult Handlován is a kommunista pártszervezet, amely a dolgozók jogaiért küzdőit. 1938-ban feloszlatták a kommunista pártot, de a kommunista bányászok illegalitásban folytatták harcukat az igazságért. 1940. október 30-án kitört a sztrájk és a bányacsillék nem hoztak fel több szenet. A belügyminiszter ekkor betiltotta a bányászok bérének kifizetését és a bányászpénztárhoz csendőrséget állítottak. 37 bányászt letartóztattak. Míg a kommunista bányászok családjai éhesen, rongyosan nyomorogtak, az urak sztrájktörőket toboroztak, és a sztrájk alatt katonák, felügyelők, és gárdisták dolgoztak a bányában. A bányásznegyedek utíáin páncélosok cirkáltak. Napirenden voltak a házkutatások. A terror túl erős volt, a munkások egysége nem volt elég szilárd, így sikerült a sztrájk megtörése. És mi volt a felkelés előestéjén? Napról napra több robbanóanyag tűnt el a bányákból, majd egyszerre a Nováky felé vezető magasfeszültségű villanyvezetékről hatalmas tűz csapott a kormos égbolt felé. A partizánok által előidézett rövidzárlat a felkelés kezdetét jelentette Handlován. A prievidzai járási felügyelőnek is sok gondja volt a handlovai bányászokkal. Ezért nagy örömmel fogadta Cyprián Sekera javaslatát, miszerint a handlovai bányászok fegyveres őrséget szeretnének szervezni, hogy megvédjék a bányát a felforgató elemekkel szemben. Nemcsak a helybeli vezetőknek tetszett az ötlet, hanem erősen támogatta azt bratislavai parlamenti képviselőjük is. Nem sejtették, mi rejlik a terv mögött. Ugyanis Cyprián Sekerát az illegális kommunista párt bizottsága bízta meg a feladattal, és ugyancsak gondoskodott arról, hogy a fegyveres őrség tagjai megbízható bányászok legyenek. Bár nem sok fegyvert kaptak, de ahhoz elég volt, hogy gyakorolják a fegyverforgatást .és csatlakozzanak a felkelőkhöz. A handlovái partizánok nem csak városuk környékén harcoltak. Ladislav Peáke parancsnok és Frantiáek Záni politikai biztos vezetése alatt álló Ladislav nevű robbantóosztaguk mellett a handlovai önkéntes harcosok is részt vettek a streönói, kremnicai és más harcokban, egészen a Vörös Hadsereg megérkezéséig. Sokat lehetne írni a handlovai bányászokról, nem csak a harcokban tanúsított hősiességükről, hanem az új élet megindulásába vetett erejükről. A bányák felújítása, a németek által elhurcolt berendezések keresése, a termelés kezdete, a villanyerőmű üzembehelyezése nagy és nehéz feladatokat jelentett számukra. Sokat lehetne írni az elmúlt harminc esztendőről, amely alatt Handlová bányászainak élete és a város arculata teljesen megváltozott. A főtéren fiatal anyák babakocsikat tologatnak. Vidám fiatalok csoportja siet a filmszínház felé. Az autóbuszokon fehéringes bányászmunkások utaznak az új lakónegyedekben felépült kényelmes otthonukba. Lüktet az élet Handlován, gyarapodik, virul a város, de a múltat nem felejti el. A Kvéty nyomán V. M. Pionírok megkoszorúzzák a SZNF hőseinek emlékművét Az ő életük már egészen más mint elődjeiké volt Archív és CSTK (elvétel
