Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-09-06 / 36. szám
NEM ^(JY OGV? Nem Ítélem el Csillát, de egyetérteni is nehéz vele. £n saját magam átéltem hasonló esetet. Néhány évvel ezelőtt ugyanolyan helyzetbe kerültem, mint Imre felesége. Talán mondanom sem kellene — nagyon szomorú kimenetele lett az ügynek. Férjem kisebb-nagyobb kalandjai a váláshoz vezettek. Két kislányom van, már évek óta egyedül nevelem ókét. Sokat gondolkodom a történteken, de az még sohasem jutott eszembe, hogy az ilyen rossz útra vezető kapcsolatokért csak a lányokat, a nőket hibáztassam. Én a történtek miatt meggyűlöltem a férjem. Hiszen elsősorban neki kellett volna tudatosítania, hogy családos apa, gyermekei vannak, akiket fel kell nevelnünk. Sok olyan férfi van, aki könnyedén elhagyja a családi fészket és arra az útra tér, amelyen felelősség nélkül is tud élni. Imre is ezt tette. Hízelgett a feleségének, befeketítette Csillát, gondolván, Így majd kibújik a felelősség alól. A munkatársai, az üzem vezetői r£lV Kedves Olvasóinki Vitaindító levelünkre több helyen kérettük már a válásit. Meglátogattunk üzemeket, ahol Hatolok, idősebbek nyilatkoztak a munkatársi viszonyról. Felkerestünk üzemi pszichológust, aki a munkahelyi légkör alakulásáról beszélt. És közöltük olvasóink leveleit (helyhiány miatt többnyire csak levélrészieteket), amelyekben értékes tanácsaikkal, élettapasztalataikkal segítettek megoldani a vitaindító levélben felvetett problémát. Olvasóink kérésére továbbra Is közlünk leveleikből, amelyekben akár a munkatársi viszony, a munkahelyi légkör kérdéseivel, akár pedig a vitaindító levélben felvetett konkrét esettel foglalkoznak. Várjuk további leveleiket! minden bizonnyal átlátnak az efféle hamisságon, és igazságosan döntenek majd. De a döntéstől függetlenül azt ajánlom Csillának, kerülje a hasonló embereket, mert nem érdemlik meg a bizalmat, a barátságotl T. Klára, Ladmovce (Ladmóc) A levél Írójával megtörtént eset gondolkodóba ejt mindannyiunkat. Én nem tudom elitélni Csillát, mert levele alapján fiatal, kevés élettapasztalattal rendelkező lánynak gondolom, s ennek nagy része lehetett abban, hogy hibázott. Jó szándékú, könnyen barátkozó tipus, aki semmi rosszat nem lát abban, ha egy munkatársa hazaviszi az autóján, kedves és készséges hozzá. Hibás a férfi, aki yfJü u 3 u H ■Jj >-9-c E Ó ГЛ О 5 > tapasztalt, ravasz, tudja hogyan kell a fiatal lányokat rossz útra téríteni. Megértem Csillát, hogy munkahelyváltoztatáson töri a fejét. Szerintem semmilyen fizetés, beosztás nem ér fel a jó munkatársi közösséggel. Ez a legfontosabb tényező, ami köthet a munkahelyünkhöz. Ha úgy érzi Csilla, hogy a nyugalma, kiegyensúlyozottsága nem állt helyre, akkor valóban jól tenné, ha másutt próbálkozna. Hiszen jó munkát csak akkor végezhet, ha figyelmét, erejét nem vonják el másodlagos problémák. Ha Csilla kevésbé részletesen tárta volna fel az ügyet, akkor is Imrét hibáztatnám. Elvégre az egyik fél lány, aki keresi a boldogságát; a másik pedig nős ember, családos apa, akinek már nemcsak Önmagával, hanem a családjával szemben is vannak kötelességei. Blrkus Rozália, Liberec Azt tudnia kellett volna Csillának, hogy ahol nők, férfiak dolgoznak együtt, ott könnyebben adódnak konfliktusok a két nem kapcsolatából is. A férfiak általában szívesen bőkolnak. Ez nem is baj, sőt az sem, ha a bók egy nőnek jólesik. Csak tudnia kell, hogy hol к határ. Egyenlő arányban hibáztatom őket. De a kapcsolat elfajulásában mégis inkább a munkatársaid a ludasak. Mert nemcsak a konkrét munkában kell segítenünk egymást, hanem az embertárs! kapcsolatainkat is legalább olyan szintre kell emelni, mint amilyenen a munkatársi viszonyunk van. A kettő összefügg. S mivel nem Így történt, arra gondolok, hogy azért, mert a munkatársnőid sem különbek nálad. Segítettek is abban, hogy a helyzet elmérgesedjen. S amikor valóban üggyé fajult a jelentéktelen kis epizód, akkor hátat fordítottak, nem álltak ki melletted. Mintha csak a más kárának örülnének . . . Tisztázd magadban a helyzetet, 8 ha úgy érzed, hogy nem követtél el nagy hibát, nem volt rossz szándékod senkivel szemben sem, akkor fel a fejjel, legyen erőd szembenézni az igazsággall Simán elintézhetnéd az egészet, ha munkahelyet változtatnál. De ez a könnyebb megoldás! másszóval: ez a megfutamodás. Ráadásul jogosan föltételeznék azt rólad az ismerőseid, hogy megfutamodtál, mert hibásnak érezted magad. Ezért ezt nem ajánlom neked. Válaszd inkább a nehezebb utat. Ha lassabban is, de tovább érsz rajta! Pulay Sándorné, Nová Stráz (örsújfalu) Vonal alatt 1 Sj О 2 О о о «л $ Füstölög? Sajnos igen, még tilalom ellenére is. Probléma? Bizony az. A nikotin káros hatása mindannyiunk előtt ismert, orvosok próbálnak a szenvedélyes dohányosokon segíteni, s mégis újabbnál újab fajták, külföldi csemegék jelennek meg nap nap után a piacon. Egyre több a szenrezetben felgyülemlett káros anyag előidézte betegség. Egyszerűen felfoghatatlan a számomra, hogy felnőtt emberek nem bírják megérteni, mennyire ártalmas. Meg hát nemcsak a saját, hanem a környezetükben élő embertásaik egészségét is rongálják. Nem lekicsinyellhető az sem, hogy mekkora kiadást jelent. Talán arra gondolnak, hogy a gyógykezelés úgyis Ingyenes? Es hosszú éveken keresztül még sincs semmi, ami megoldáshoz vezetne. Miért Írja elő az illemtan, hogy nem dohányzók háztartásában Is illő tartani cigarettát, mert mi lesz, ha valamelyik vendég rá óhajt füstölni? (Tapasztalatom szerint semmi. Én ugyanis nem vagyok Ilyen illedelmes, és mégsem mondta fel a barátságot egyetlen Ismerősöm se.) Igaz, hogy Intézkedések születnek ellene, de mit ér, ha sokszor hiábavaló, ha a hivatottak rúgják föl a dohányzás tilalmát?l Többször megfordultam már a kisváros cukrászdájában, mert Itt várok gyakran az autóbuszomra. Ebéd után érnek be a vonathoz jövő autóbuszok, melyeknek a rengeteg diák ugyancsak fellendíti a forgalmát. A nagy forgalom ellenére Is gyorsan megy a kiszolgálás. Kotola, kávé, gyümölcslé, néhol sütemény. Ám alig telik el egy negyedóra, kezd rossz lenni a közérzetem. Álmosltó a zsongás, s már lassan a fejem Is fáj. Hát igen! Vágni lehet a füstöt — fedezem fel az amúgy Is szürkületnek beillő kora délutánon. Vígan parázslónak a cigaretták, pedig a falon fekete táblán aranysárga betűkkel írt szöveg hirdeti, hogy Itt tilos a doháhyzás. Minden bizonnyal Így is van, mert hamutálcákat egyetlen asztalon sem látni. A vendégek zöme húszon aluli diák. A fiatalokat — tisztelet‘a kivételnek —■ nem zavarja sem a hamutartók hiánya, sem pedig a figyelmeztető tábla. Szülők és tanítók látóköréből kikerülve fodrozó füstfellegéket eregetnek márkás cigarettáikból. Sűrűn kihálgat/ák egymást, és hol az,asztal alá, hol a süteményes tányérkára, vagy a csészealjába szórják a hamut. Bár a füst zavar, mégis kezd érdekelni a dolog: vajon közbelépnek-e a kiszolgálónők? Hogy szólnak-e valamit? Igen. Néha. Hogy: ezt már nem fogja elfogyasztani? — vagy hasonlókat. A tilalom megszegését azonban figyelembe se veszik. Asztaltársaim is füstölnek, s mikor hozzánk ér a klszolgálóhő, bocsánatot kérek és megszólítom. Nem valdmi barátságos ismerkedés. Méltatlankodva mondja, hogy ő bizony nem fog mindenkit figyelmeztetni, s különben magam Is láthatom, hogy a többség dohányos, és Inkább törődjek a magom dolgával stb. Azt, hogy az én dolgom Is, hogy az egészsége minden embernek fontos, meg hogy Ilyen Intézkedéseket nemcsak a forma kedvéért hoznak, hát ezt már nem mondhattam, mert laképnél hagyott. Szerencse, hogy már nem vált szándékom ban rendelni semmit, mert talált ezek után, sem szolgáltak volna. Távozáskor észrevettem hogy a pult végén az egyik alkalmazott Is cl garettázlk. Neki már végképp nem szólhattam mert rendes hamutartója volt IfíM az igazsághoz Áss ember élete örökös vágy, álmok, és állandó harc a szebb holnapért, jövőért. Felépítjük magunkban a céljainkat, és életünk igazolja, hogy mennyit váltottunk belőle valóra. Az én céljaim építése, vágyaim alakulása korán, egészen kisgyermek koromban kezdődött. A (elnőttek között sokat hallottam arról, hogy a hozzánk hasonló szegény embereknek az az álmuk, hogy emberhez méltó módon éljenek, hogy gyermekeiknek szebb, jobb jövőt teremtsenek. 1929-ben már kezembe került a Proletárka, a munkásnők első lapja, amelyből tájékozódtam, híreket szereztem arról, hány és hány munkásnő él embertelen körülmények között, és mindnek azonos a vágya, célja. Bár az igazság útjának megismeréséhez közel kerültem, mégsem állíthatom, hogy ez az út a későbbiek során egyszerű volt. Evek múltak el, amíg elérkeztem odáig, hogy megismerkedtem a kommunista párt politikájával. Persze nehéz körülmények között, hiszen az én fiatalságom idején nem volt módunkban tovább tanulni, s még kevésbé Lenin tanait elsajátítani. £n Is azok közé tartoztam, akik célul tűzték ki, hogy bármilyen áron elméletileg tovább képezik magukat, munkájukat pedig az emberiség haladásának szolgálatába állítják. Amikor férjhez mentem, céljaim, vágyaim nem változtak, mert férjem is azonos véleményen volt velem, nézeteink mindenben egyeztek, elképzeléseink mindig találkoztak. Életutunkon kölcsönösen segítettük egymást, minden apró kérdést is megvitattunk. Es nemcsak a saját családi ügyeinkkel foglalkoztunk. Bekapcsolódtunk a politikai életbe is, nem sajnáltuk a szabad időnket, ha a közösségről volt szó. Hogy mennyit változott az életünk, azt csak az tudja elképzelni, igazán értékelni, aki mindezért küzdött. Igaz, mindig nem lehetett nyíltan vallani érzéseinkről, meggyőződésünkről. De azt vallom, hogy az élettárs sorsdöntő szerepet játszik társa életében. Vagy segíti, támogatja céljainak elérésében, vagy pedig visszatartja a haladástól, a fejlődéstől. Alapvető szükségletnek tartom egy házasságban, hogy a két ember világnézete azonos legyqn. Csak így lehet harmonikusan házaséletet élni, csak így lehet alkotó módon dolgozni, tenni valamit a közösségért is. Ezért nem lehet számunkra közömbös, hogy az ifjúságot hogyan neveljük, milyen világnézet alapjait sajátítják el fejlődésük során. Minden fiatalt a munka szeretetére, a haladó hagyományok tiszteletére kell nevelni, hogy konkrét tettekben nyilvánuljon meg szocialista hazafiságuk. A fiataloknak lehetőséget kell adni a tanulásra, az érvényesülésre, de nekik sem szabad megfeledkezni arról, mivel tartoznak társadalmunknak. Kell, hogy szükségét érezzék az önként vállalt társadalmi munkának, hogy mint szocialista ország polgárai példaképül szolgáljanak minden más ország polgárai előtt. Az én utam az igazság felismeréséig nagyon nehéz volt, olyan mint arról a hozzám hasonló Idősebb nemzedék tagjai vallottak. S most, visszapillantva, nem sajnálom a fáradságos életutat, mert megérte. S megéri mindenkinek, aki az igazság útját járja. De ehhez nemcsak az egyén akarata kell, hanem nélkülözhetetlen a jó élettárs, a pedagógus, a munkahely segítsége, s végső soron as egész társadalom egységes akarata. Mária Borská, a Szlovákiai Nőszövetség Dun. Stredо-t (Dunaszerdahely-l) Járási Bizottságának elnöke
