Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-08-30 / 35. szám
IW mes néhány napra elraktározni lelkünk legmélyén. De az Is lehet, hogy néhány hónapig, évig is megmarad bennünk, sőt egy kedves, biztató szó, beszélgetés, találkozás emléke elkísérhet bennünket egész életünkben. Az lenne jó, ha nemcsak ezen a napon volna részünk ilyen személyiséget formáló, szép élményben! Hiszen a tanév tíz hónapjában, a tanítási órákon és azon kívül is, oly sok alkalom kínálkozik az igazi élménynyújtásra — élményszerzésre! Mennyi emelkedett hangulatú percet, örömöt rejthet egy jól sikerült, tartalmas irodalom óra, egy szépen előadott és megértett költemény, vagy annak akár egyetlen magasztos gondolata! Egy nagyszerűen megírt, hangulatos fogalmazás, vagy egy jól elemzett bonyolult körmondat. Vagy akár egy nagy erőpróbát igénylő matematikai feladat, izgalmas fizikai vagy kémiai kísérlet. Es egy természetrajzi séta, apró felfedezés a növények világában . . . vagy izgalmas meseként hallgatott történelmi lecke És nemcsak a tanterem falai, a tankönyvek lapjai, a tanító, a tanár lenyűgöző egyénisége jelenthet élményt. Hiszen láttunk már boldogságtól sugárzó gyermekarcokat tornaversenyek győztes dobogóin állva, hallottunk fr#úgó tapsokat gyermek-énekkarok fesztiválján, és részt vettünk művészi élményt nyújtó ifjúsági szavalóversenyeken. Láttunk virágokat, rakétákat és gondolatokat megjelenítő nagyszerű gyermekrajz-kiállításokat, megcsodáltuk a pionírházak, érdekkörök ifjú alkotóinak fantáziáját, remek kézügyességét, leleményességét . . . Hosszú lenne felsorolni, mik azok a lehetőségek, amelyeket kihasználva gyermekeink igazi, jellemet formáló élményekben részesülhetnek. Élményben, a nagyszerű érzésben, amely rúgója, indító ereje lehet minden szép, tartalmas emberi cselekedetnek. Olyan tetteknek, amelyek segítenek feltárni az élet értelmét, a tiszta örömöket, amely forrása lehet minden emberi jónak. Mi mást kívánhatnánk az új tanév első napján, mint azt, hogy a pedagógusok, a szülők, az iskolán kívüli nevelők együttes erővel igyekeznek, hogy ne csak ezen a napon legyen több a fényből, az örömből, hanem az év mindín napján legyen a gyermekeknek olyan élményekben részük, ami minden napot egyformán értékessé, tartalmassá tesz számunkra. Ez a szándék a legszebb útravaló szeptember elsején . . . LU К a z < £ Ш > О Ш D В О :0 M-a> о r — a 2 о N < Iskola, iskola, ki a csoda jár oda? A takács, a kovács a kőműves meg az ács, a kardjával odajár kese lovon a huszár! Itt tanulta meg az á-t és a matematikát, itt tanulta meg az ó-t, mennyi szálat fon a pók. Itt tanulta meg az i-t, hogy a rózsa kivirít, hogyan írja le az ú-t s a Dunántúl csupa púp, pörögtek az ő-к, az ű-k, mint a fényes köszörűk. Itt kezdte a hóember, jaj de szép a decemberi Itt sütötte meg a pék a legelső kenyerét, itt tanulta meg a cső$z; mikor sárgul meg az ősz, minden ember itt tanulta meg, hogy mennyit ér a munka, é-t is, b-t is, c-t is, itt tanulok én isI KANYADI SÁNDOR Fényes szeptember Fényes szeptember, rozmaring illatú. Kitárva sarokig a kiskapu. Kirepül rajta egy kismadár; szárnyán még nyári a napsugár. Száll a kis fecske, már fenn libeg. Utána szállnak a többiek. Köröznek párat, mint aki búcsúzik. Vissza se szállnak már tavaszig. PETRIK JÓZSEF S z E P . T N A c P M О В с E S R К A szél hulló szirmot kerget, a kis betűk útra kelnek, verőfényes délután biztatja a ceruzám, sárga rojtos napraforgó aranyszínben nyomtatott ó. Jön már a tanító néni, ábécé-felhő kíséri, mögötte a számjegyek kettős sora lépeget. Szeptemberi napocska felgurult az égboltra, onnan szólít; Gyerekek, REJTVÉNYÜNK Függőleges: 1. Kedvelt keleti étel 2. Barátom latinul 3. Reménykedik 4. Altáji nyelvet beszélő nép 5. Női név 6. Valaki hangszeren játszik 7. Adám tulajdona 8. A feudalizmus kiváltságos osztályához tartozó Beküldendő a pontokkal jelölt vízszintes sorok megfejtése. Címünk: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Prazská 5. Gyermekeknek A várnak már a betűk és a számjegyek! Édesanyám AZ ÉN ANYÄM Gyermekek képzőművészeti és irodalmi ' ». országos versenye Sokféle eszközzel, sokféle módon lehet kifejezésre juttatni azt a mérhetetlen szeretetet és érzelmi köteléket, amely az anya és a gyermek forró kapcsolatából születik. Ezeknek a sorába tartoznak a képek, amelyeket a gyermekek édesanyjukról rajzolnak, festenek, vagy amelyeket kis versike formájában vetnek papírra. Megragadni a gyermeki szeretet tisztaságát, megismerni a nőt, az anyát úgy, ahogy őt gyermekei látják a mindennapi életben, megmozgatni a gyermeki képzeletet és ösztönözni a tehetséget — ez a gondolat vezérelt bennünket az „Édesanyám" című, a gyermekek képzőművé-, szetl és irodalmi orizágos versenyének meghirdetésében. Az „Édesanyám" témára a gyermekek képzőművészeti és irodalmi országos versenyét a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága és a SZISZ Pionírszervezetének Központi Tanácsa hirdeti meg, hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadításának 30. évfordulója és az 1975-ben megtartandó, a nők nemzetközi évének alkalmából. A verseny meghirdetésére 1974. szeptember 1-én kerül sor a trencíni IV. pionír képzőművészeti országos verseny keretében. A versenybe az iskoláskor előtti gyermekek is bekapcsolódhatnak. A szikrák és a pionírok a pionír-csoportokban, továbbá az AKI-k tanulói, a pionír- és ifjúsági házak, művészeti népiskolák, népművelődési intézmények egyaránt részt vehetnek képzőművészeti vagy irodalmi alkotásokkal. A verseny tetőpontja a legjobb alkotások országos kiállítása lesz, amely a trenőíni várban kerül megrendezésre 1975. május 18-tól június 30-ig. A gyermekek legjobb irodalmi alkotásai gyűjteményben kerülnek kiadásra és a képzőművészeti munkákkal együtt a gyermekfolyóiratok, valamint a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának folyóiratai jelentetik meg folytatásban. A legszebb beküldött munkák gyermekeink tehetségéről azokon a nemzetközi kiállításokon is számot adnak majd, amelyek a nők nemzetközi éve alkalmából kerülnek megrendezésre 1975-ben, a Nők VII. Világkongresszusa, valamint a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kongresszusa alkalmából. A versenyfeltételek felől a Szlovákiai Nőszövetség járási bizottságai és a SZISZ Pionírszervezetének járási tanácsai, továbbá a pionír- és ifjúsági házak, illetve a művészeti népiskolák adnak felvilágosítást. Az „Édesanyám" verseny témája érzelmileg oly közel áll a gyermekekhez, oly jól ismert, hogy gyermekeinket nyilván nem is kell különösebben nógatni, hogy bekapcsolódjanak a versenybe. Már ma örülünk a versenybe beérkező munkáknak, az eredménynek, amely mindannyiunk — kicsik és nagyok — számára örömteli esemény lesz. JIRINA HINNEROVA, az SZNSZ KB politikai-nevelő osztályának dolgozója