Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-08-23 / 34. szám
tése alatt száz tisztiiskolás katona tanulmányozza a harminc évvel ezelőtti haditechnikát. A közszemlére bocsátott hatalmas szovjet repülőgép szárnyai alatt egy prágai édesapával, dr. Juraj Cierníkkel találkoztunk, aki négy gyermekét hozta el ide, hogy lássanak, tapasztaljanak. Dr. Juraj Cierník felesége, szovjet állampolgár. Az aszszony édesapja partizán volt a Szovjetunióban, négy fivére pedig a Nagy Honvédő Háborúban harcolt. Egy kivételével mindnyájan visszatértek. Arról az egyről azonban azóta sem hallott semmit. Sorra járják az ország valamennyi emlékművét, abban a reményben, hogy egyszer valahol majd csak ráakad a testvére nevére. Egy ágyú mellett fiatal pár áll. A lány, UrSula Grudzinská, negyedéves medikus, a lengyelországi Bielistok város orvosi fakultásának hallgatója, a fiú Vályi István, szintén negyedéves orvostanhallgató Ko- Sicében. Odébb is egy nagy csoport fiatal várakozik, magyarok, szovjetek, németek vegyesen. AZ ÉVFORDULÓ JEGYÉBEN Banská Bystrica felkészült a nagy évfordulóra. Lebontották azokat a házakat, amelyek rontották a városképet. Az ősi és történelmi értékű épületek ugyanakkor új, tetszetős külsőt kaptak, A lebontott házak helyén kis parkok, játszóterek, vagy parkolóhelyek létesülnek. Kb. 150 ezer növendékfenyőt és díszbokrot ültettek ki az utcákon, tereken és a lakónegyedekben. Rendbehozták az erdei parkot, ahová néhány év múlva drótkötélpálya építését tervezik. Helyreállították a sportcsarnokot, az amfiteátrumot, műhóval ellátott sílesikló pályát építenek. A közeli Stiavniikán pedig fedett uszodát szeretnének átadni, még ebben az évben. A Garam négy hídján lámpafüzérek gyúlnak ki a nagy évfordulón. Banská Bystrica méltóképpen fogadja mindazokat, akik a nagy országos ünnepen eljönnek Ide, hogy hálájukkal és tiszteletükkel adózzanak a Szlovák Nemzeti Felkelés emlékének. dr. MILAN PIOVARCÍ A MEGMENTETT SZOBOR A Lenin-izobor Eisleben főterén 1945 júliusa. A háború véget ért A jaltai konferencia határozata értelmében az amerikai csapatok visszavonultak az új demarkációs vonalra az Elbától nyugatra, a Szovjet Hadsereg pedig elfoglalta a kiürített területet, a csapatok bevonultak többek között Eislebenbe. A katonák a napsütötte főtéren megpillantották Vlagyimir lljics Lenin szobrát. Az egyik katona, akinek leghamarabb jött meg a szava, felkiáltott: — Nézzétek, Lenin megelőzött bennünket! A fából ácsolt, vörös kelmével bevont talpazathoz táblát szögeztek, amelyen németül és oroszul ez volt olvasható: „Ezt a szobrot a hitleristák a Szovjetunióból rabolták el. Eislebeni antifasiszták megmentették, Eisleben város antifasiszta bizottsága 1945. július 2-án felállíttatta ezen a téren, hogy ezzel is kifejezze hálóját a Vörös Hadseregnek, amely megszabadította az országot a hitlerista igától." Ez a találkozás Leninnel mindenkit megrendített. A katonák szerették volna megtudni a részleteket, kérdezgették a helybelieket. Csak annyit tudtak kideríteni, hogy a hitleristák a helybeli olvasztóba hozták Lenin bronzszobrát. Az antifasiszták elhatározták, hogy megmentik. A német antifasiszták csoportját egy legendásan bátor Illegális kommunista vezette. A csoportnak tagja volt az állítólag leningrádi Válja Sesztakova szovjet komszomolista leány. Mi volna, ha megpróbálnám felkutatni Sesztakovát? Nehéz dolog, de hátha sikerül. Sikerült. Leningrádban a nyomára bukkantam. Tízéves forma fiúcska nyitott ajtót: — Anyuka nincs otthon, tanít. Este jön haza. Valentyína Sesztakova a 285. számú iskolában németet tanít. Képtelen voltam estig várni, bementem az iskolába. Sokáig ültünk egy üres osztályban, majd a lakásán. Ejfél már elmúlt, de ő csak mesélt... A háború kitörésekor Sesztakov mozdonyvezető családja Lenlngrád mellett, Volodarszkaja állomáson lakott. Az állomást elfoglalták a fasiszták, és minden munkaképes embert Németországba hurcoltak. Az akkor tizenhét esztendős Válja és családja Eisleben közelében egy uradalomba került. Hajnaltól késő estig robotoltak. A legcsekélyebb vétségért kegyetlenül megbüntették őket. De még ennél is szörnyűbb volt Robert Büchner, Valentyina Minyina és Kläre Jans-Traskowskaja látni, mit álltak ki a közeli táborban a szovjet hadifoglyok. Válja és a többiek segítettek a foglyoknak, ahogy tudtak. 1943 nyarán Válja édesanyja súlyos beteg lett. Nagy nehezen sikerült kórházba juttatni. Vele egy kórteremben feküdt egy idős asszony, aki kérdezgette őt a Szovjetunióról, s akit a fia, egy középkorú munkás látogatott. Egyik alkalommal Válja vele együtt indult haza a kórházból. Az utcára érve a munkás odasúgta neki: — Kommunista vagyok . Válja tudta, hogy a fasisztáknál sok a provokátor. Az is gyanút keltett benne, hogy ez az egészséges férfi nem katona, —■ Nem értem — vágta oda élesen, A munkást azonban nem hozta zavarba, Elmondta, hogy Robert Büchnemek hívják. Közvetlenül a háború kitörése előtt járt Moszkvában, később a hitleristák letartóztatták, s egy időben Ernst Thölmann-nal együtt volt bebörtönözve. A kínzásoktól súlyos beteg lett, a nácik úgy találták, hogy már nem kell tartaniuk tőle, kiengedték, de minden reggel és este jelentkeznie kellett a rendőrségen. Amikor legközelebb találkoztak, Büchner azt újságolta Vóljának, hogy a fasiszták súlyos vereséget szenvedtek Sztálingrádnál. Az arcáról olyan öröm sugárzott, hogy lehetetlen volt nem hinni neki. Válja Sesztakova megismerkedett Büchner elvtársaival. Az illegális antifasiszta központ összekötője lett, amelyet német kommunisták — Robert Büchner, Kläre Jans és Otto Cotsche vezettek. 1943 októberében szerelvényt toltak az eislebeni kohászati kombinát raktárához. Az egyik vagonban, amelyet szovjet hadifoglyok raktak ki, három bronzszobrot találtak, az egyik Lenint ábrázolta. A német tisztviselő feljegyezte: „2900 kg súlyú bronzszobor. Az olvasztóba Г A szovjet hadifoglyok német munkások segítségével elrejtették a szobrot a szén alá. 1944 elején azonban az igazgatóság utasítást adott, hogy darabolják fel és olvasszák be. Meg kell menteni a szobrotl De hogyan? Az üzemben dolgozó egyik hadifogoly mindent elmondott Sesztakovónak, ő pedig rohant Büchnerhez. A szobor megmentését Közép- Németország antifasiszta munkáscsoportja, az ellenállás Illegális szervezete irányította, amely a Német Kommunista Párt vezetésével harcolt. Válja Sesztakovának sikerült megtudnia, hogy a szobor sorsa az üzem vezetőjétől, egy náci mérnöktől függ. Büchner elhatározta, hogy beszél vele. Óriási kockázatot vállalt, hiszen a mérnök megtehette, hogy a Gestapo kezére adja. De nem volt más választás. A mérnök eleinte játszotta a felháborodottat: elképzeli, hogy S, a kommunizmus ellensége, épségben hagyja Lenin szobrát? A saját életét azonban fontosabbnak tartotta, mint náci meggyőződését, hiszen a Szovjet Hadsereg már bent járt a „legyőzhetetlen birodalom" földjén. A náci mérnök beadta a derekát. Éjjel a német munkások biztos helyre rejtették a szobrot, s várták a napot, amikor a Szovjet Hadsereg bevonul Eislebenbe. Ez a nap is elérkezett. 1948. május 1-én a szovjet kormány a város lakosainak ajándékozta a szobrot, így fejezve ki háláját a bátor német antifasisztáknak. Tíz évre rá Eislebenben járt Matvej Manyizer, Az ősz szobrász megrendült, amikor a szoborban saját alkotását ismerte fel. A háború előtt a szobor a Leningrád melletti Puskinban állt, Onnan hurcolták el a fasiszták. Ez a hír megmozgatta a német bányászokat és kohószokat. Elhatározták, hogy Ernst Thälmann-szobrot ajándékoznak Puskin városnak. A szoborhoz szükséges rezet maguk bányászták és olvasztották túlórában. A fasizmus feletti győzelem 15. évfordulóján a szobrot ünnepélyesen leleplezték Puskinban azon a téren, ahol egykor a Lenín-szobor állt. ... Valentyina Sesztakova hazatért. Elvégezte Leningrádban az Idegen Nyelvek Főiskoláját. Férjhez ment. Minylnának hívják. Leánya, Olga, főiskolás, a fia, Zsenya, általános Iskolába jár. Robert Büchnert a háború utón kinevezték Eisleben első polgármesterének. Később újságot szerkesztett, jelenleg a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága mellett működő Marxizmus—Leninizmus Intézetben dolgozik Életben van Otto Gotsche, aki író lett, és Kurt Lindner. Amikor Lindner nyugalomba vonult, az eislebeni Lenin Múzeum vezetője lett. Életben van Kläre Jans-Traskowskaja Is ... Órákon át hallgattam az érdekes történetet, de Valentyina arcán nyomát sem láttam fáradtságnak. — A legjobbkor kerestem fel — mondta. — Olyan boldog vagyok, Eislebenben most emlékeznek meg arról, hogy 25 évvel ezelőtt ajándékozták a városnak a Lenin-szobrot, Meghívtak az ünnepségre. Vlagyimir Varfolomejewel, Puskin város pártbizottságának első titkárával utazom oda. SZERGEJ DVORECKIJ
