Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-08-23 / 34. szám
•Jr II-а ч О U Ь ÁMPAFÜZÉREK MVÜLNAK. A Szlovák Nemzeti Felkelés Banská Bystrlca-1 emlékműve elé a köztársaság egész területéről érkeznek látogatók. Küldöttségekkel és külföldi turistacsoportokkal Is találkozhat Itt az ember. Ottjártunkkor éppen a Vietnami Dolgozók Pártjának küldöttsége adózott tisztelettel az emlékmű előtt. Aprószemű eső permetezi Banská Bystrica utcáit, de az emlékmű elé mégis újabb és újabb autóbuszok érkeznek, s további látogatókat hoznak Pferovból, Brnóból, Olomoucból és természetesen Kelet- és Dél- Szlovákiából is. A figyelmünket nemsokára egy kelet-szlovákiai csoport kötötte le, amely népviseletbe öltözött asszonyokból állt. Beszélgetésünk során kiderült, hogy egy távoli falucskából, Kojüovóról jöttek, s csaknem mindnyájuknak van valami említésre érdemes élménye a Felkelés idejéből. Egyiküknek, Alübeta Andráákovának a férje a felkelők hadseregében harcolt amíg a németek fogságába ián nem esett, de az SZNF idejéből saját emlékei is vannak.- Gelnicén szolgáltam akkoriban mondja ~, ahol sok német volt. Ott, az urak között ragadt is rám valami a nyelvből. Jól emlékszem még arra a napra, amikor szülőfalumban KojSovón találkozniuk kellett volna a környék partizánjainak. A fasiszták azonban tudomást szereztek a készülő találkozóról, és felkészültek a nagy lecsapásra. A házban, ahol szolgáltam, így szólt hozzám az egyik: — Hát te, Ancsa, hová való vagy? KojSovóba — mondom. No, akkor a te faludnak már kaput. Nagyon megijedtem akkor, mert nem tudtam, hogy a német nem mondott igazat. Ugyanis ő csak feltételezte, hogy az akciót mgr végrehajtották, s a falut — ahogy azt tervbe vették — felégették. F EGYVERREL ENYÉRREL Néhány óra múlva újabb német katonák jöttek a gazdámhoz fűrészt, baltát és petróleumlámpát kértek. Mivel megszoktam, hogy parancsra azonnal ugorjak, máris hoztam a holmit. Az ám, csakhogy nagyobb meggondolatlanságot nem Is követhettem volna el. Eddig ugyanis sikerült elhitetnem mindenkivel, hogy egy kukkot sem értek németül, s most egy szempillantás alatt mindent tönkretettem! Persze rögtön észrevették, hogy itt valami nincs rendjén. Máig sem értem hogyan, de végül is sikerült elhitetnem velük, hogy a kézmozdulataikból értettem meg, mit kívánnak. A németek megnyugodtak, és arról beszélgettek, hogy reggel lerohanják KojSovót, felégetik, az embereket, a templomba terelik, a templomot pedig aláaknázzák és felrobbantják. Képzelhetik, mit éreztem, amikor mindezt hallottam. Sikerült még aznap este üzennem a partizánoknak. A németek a terv szerint cselekedtek, másnap reggel elfoglalták a falut, aláaknázták a templomot, beterelték az embereket, de rombolni és gyilkolni már nem maradt idejük. Még ma is hallom, amint rémülten suttogták egymásnak: Jönnek az oroszok és nagyon sokan vannak! Épp annyi Idejük maradt, hogy a legszükségesebb dolgaikat összecsomagolják, és elszeleljenek. ÉLŐ EMLÉKEK Azok, akik átélték a Felkelést, vagy részt is vettek benne, gyakran útba ejtik a Banská Bystrica-i emlékművet, de azok is csendes megilletödöttséggel nézik végig a közszemlére tett felvételeket és tárgyakat, akik életükben először járnak itt. Podskaliéról egy csoport fiú érkezett, kiegészíteni ismereteiket mindarról, amit a Felkeléssel kapcsolatban az iskolában hallottak. Egy magas rangú katonatiszt veze-5 г w о (и ьb о Ьн
