Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-01 / 1. szám
A Csehszlovák Rádiö magyar adásának és a Nő szerkesztőségének közös riportja $***)*(■& I A aprócska, fehér inges „szikrácskák" ezúttal, mint a tisztasági őrsök tagjai járják a hrobonovói (alistóli) alapfokú iskola első három osztályát. Megnézik, hogy milyen rend van a tanteremben, tiszta-e a tanulók ruhája, füle, ápolt-e a körmük, nem maszatos-e a füzet vagy a tankönyv borítólapja, belseje. Figyelmüket semmi sem kerülheti el. Mindent pontoznak, mert verseny van. Tisztasági verseny az osztályok, tanulók között. És a jelöltekből csak az nyerheti majd el az „Ifjú egészségvédő" címet, aki már most, a várakozási időben is minden követelménynek megfelel . . . [gy indul a legkisebbek körében annak a mélyen humánus elveken alapuló világszervezetnek a tevékenysége, amelynek célkitűzései a rokkantak megsegítése, a magányosok, rászorulók támogatása, az emberiség egészségének megszilárdítása, a széles körű egészségügyi felvilágosító munka. Henri Dunant, akinek 1859-ben a Szolferinó-i csata színhelyén végzett önfeláldozó tetteit feljegyezte a történelem, s az ő nevéhez fűzi a Vöröskereszt megalapításának gondolatát is — biztosan nem sejtette, hogy példamutató embersége mennyi követőre talál aí egész világon, a Vöröskereszt milyen széles körű nemzetközi mozgalommá fejlődik. Fővárosunkban, a Szlovákiai Vöröskereszt Központi Bizottságán a Csallóközbe irányítottak. Úgy tájékoztattak, hogy a Dunajská Streda-I (dunaszerdahelyl) járásban nemcsak kiváló gazdasági eredmények születnek, de) emberségből, önzetlen, nemes cselekedetből is jelesre vizsgáznak az itt élő polgárok. Pápai László, a járási szervezet vezető titkára, negyedszázada tagja a Vöröskeresztnek. Arról tájékoztatott bennünket, hogy a járásban száztizenhét alapszervezet működik. Tagjainak száma 13 284. Ezzel a létszámmal a tagtoborzás tervét 118,8 százalékra teljesítették, és egész köztársaságunkban az első helyet foglalták el. Nem kevésbé büszkék arra sem, hogy az ingyenes véradásban szintén az élen járnak Szlovákiában. Az iskolákban is jól működnek egészségügyi szervezeteik, a községben eredményesen dolgoznak az egészségügyi csapatok is. — Csallóköz lakosságának sokat segített a Vöröskereszt az 1965-ös árvíz idején, és a mi népünk nem felejtette el, hogy milyen reszkető kézzel és hálás szívvel vette át akkor azokat az élelmet és ruhaneműt tartalmazó csomagokat, amiket a brnói, viskovi vagy breclavi honfitársaink küldtek. — A szervezés és az eredményes munka alapszervezeteink hűséges tisztségviselőinek is köszönhető, — akiknek magatartása példamutató, jó kapcsolatot tudnak teremteni az emberekkel és meg tudják értetni velük azt is, hogy ha a vért ingyen kapjuk, térítésmentesen kell adnunk is. Ma ez már társadalmi ügy, minden egészséges polgár morális kötelessége. A VÉR ÉLETET JELENT A járásban negyvenhat Jansky-érmes véradó van. Közülük tizennyolc Topofníkyn (Nyárasdon). Mikóczi Györgyékhez kopogtattunk be. Itt ugyanis hárman véradók a családban. A férj, a feleség és a fiuk. A mama, Jansky-érmes 1963-ban jelentkezett az önkéntes véradásra és azóta minden évben többször is elmegy, ha szükség van rá. — Kötelességemnek érzem, hogy ha egészséges vagyok, másokon segítsek. — Hogyan vette rá a férjét és a fiát, hogy kövessék? — Nem kellett őket rávenni ... a jó példa ragadós. Az apa, Mikóczi György a szövetkezetben dolgozik: — Négy éve vagyok véradó . . . szívesen adok, mert tudom, hogy életet jelent. Egyszer, amikor behívtak, annyira sürgősen kellett a vér, hogy a folyosón fektettek le a padra és amint lefejtették, futottak vele . . . Akkor éreztem át igazán, mit jelent véradónak lenni. FELKÉSZÜLTEN Húsz évvel ezelőtt létesült a Vöröskereszt keretében az egészségügyi csapatmozgalom. A járás egyik legaktívabban működő csapata a jahodnai (eperjesi). Vezetője, Pápai Júlia a szomszéd községben levő baromfitelepen dolgozik. A jubileum alkalmával mind a csapatot, mind a vezetőjét emlékéremmel tüntették ki. Mivel érdemelték ki az elismerést? EMLÉKEZÉS ROBERT KOCHRASok írott adatból tudjuk, hogy a tuberkulózis egyidős az emberiséggel. Az egyiptomi orvosok már az i. e. XVI. században írtak erről a fertőzésről. Hippokratész i. e. az V. században feltételezte, hogy ezt a betegséget a tüdőben található kinövések képezik, amelyeket később Celsus, az i. e. I. században latinul „tuberculum“-nak nevezett. A tuberkulózis azok közé a fertőző betegségek közé tartozott és tartozik, amelyek a leggyakoribbak. A világon jelenleg egy év alatt kb. 2—3 millió ember hal meg tuberkulózisban és ugyanannyi fertőződik meg. Ennek az elterjedt betegségnek a kórokozóját fedezte fel Róbert Koch, az egész világon ismert német mikrobiológus, aki százharminc évvel ezelőtt Claushaléban született. Koch az tüdőbajban elhalálozottak tüdejét mikroszkóp alatt vizsgálta és számtalan kísérlet után ő fedezte fel először a tuberkulózis bacilusát. De a tudósnak ez nem volt elég ahhoz, hogy be tudja bizonyítani: ez a bacilus a tuberkulózis okozója. Ehhez ellenőrző kísérleteket kellett elvégeznie egy csoport egészséges kísérleti állaton. Tiszta tbc bacilus-kultúrát fecskendezett az állatok bőre alá és néhány nap múlva megfigyelte a tuberkulózis klasszikus tüneteit. Ezzel bebizonyította 1882-ben, hogy
