Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-08-02 / 31. szám
nem nagy °gy? Helyesnek tartom, hogy Csilla levelét közzétették. Nem értek egyet azokkal a levélírókkal, akik ezt a témát megánügynek tartják. Szerintem közügy! A családot törvények védik, társadalmunk messzemenően támogatja, ezért nem nézhetjük tétlenül, ha azt könnyelműségből származó veszély fenyegeti. Megragadom az alkalmat, hogy elmondjam véleményemet az esettel kapcsolatban. Feleség és anya vagyok, tehát ebből a szemszögből ítélem meg a helyzetet. Szerintem a család, az apa, az anya és a gyerekek szűk kis világa, még ha bármennyire is a társadalom szerves része. És ebbe a zárt világba csak „belépőjeggyel“ lehet belépni. Csilla pedig enélkül tört be! Tehát ne csodálkozzon, ha hívatlan és váratlan vendég volt, ne csodálkozzon, ha megjelenésével nem örömet, hanem bánatot, bonyodalmat okozott, ami bizony nagy üggyé fajult. Csilla egyedül van, Imrét pedig naponta hárman várják haza. Tehát egyenlőtlenek az arányok, a mérleg nyelve nem billenhet az ő javára. S ki tudja, ha mégis így történne, Csilla jól járna-e? Azt írta: Olyan férfit tudna szeretni, mint Imre... Én pedig azt tanácsolom, jobbat, igazabbat keressen magának. Olyat, aki nem pár hétre, de még pár percre sem fog megfeledkezni majd a családjáról. S ha pedig mégis így lenne, mint anya, te is védenéd a gyermekeid biztonságát, amit csak a családban (de a harmonikus családi életben) találnak meg! Ezért ne felejtsd el, hogy az embernek nemcsak szíve van, hanem esze is. Ez pedig azért, hogy használja, ne pedig elveszítse! S különösen, ha ilyen veszélyes játékról van szó. Pallag Jánosné, Stúrovo (Párkány) Nem nagy ügy? — kérdezik tőlünk az olvasóktól... Talán én is hozzájárulhatok a megoldás sikeréhez, ha leírok egy megtörtént esetet. Egy fiatal lányismerősöm tanulmányai befejezése után munkába lépett egy nagy üzemben. Olyan helyen dolgozott, ahol több volt a férfi, mint a nő. A fiatal, csinos, üj kolléganővel, hamar megbarátkoztak a munkatársai. De munka után újra csak egyedül volt. Ezért nem utasította vissza egyik férfi munkatársa közeledését, aki szabad idejében is szívesen szórakozott a fiatal lánnyal. Csakhogy ezt mások is észrevették, és időben figyelmeztették a lányt: roszszul teszi, nem hozzá illő partnerrel áll szemben! A férfi nős, kár lenne az 6 házasságát elrontani, a lánynak pedig csalódást elszenvedni. És nemcsak a lánynak szóltak. A férfinak is, hiszen számára is nagy üggyé fajulhatott volna ez a kaland. Végül is minden jól végződött. A munkatársak segítsége révén helyreállt a rend. senki sem változtatott munkahelyet, pár nap múlva nem is beszéltek már az esetről. Okos, értelmes emberek voltak, nem hagyták, hogy kis botlásuk sorskérdéssé váljon. Az én véleményem szerint így kellett volna Csilla és Imre munkatársainak is cselekedniük. Segíteni és nem lesni az alkalmat, hogy a kátyúba esetteken nevethessenek. Ahol két ember vét a közerkölcs ellen, ott mindkettőben hiba van, s azt a jó szándékú, közelben élő vagy dolgozó embertársak segítségével ki lehet javítani. Hibázott tehát a kollektíva is, mert elmulasztotta alapvető kötelességét. Ez az ügy tehát mindannyiunknak jó tanulság volt! M. József né, Nővé Zámky (Érsekújvár) W ►J Ы c-M > “3 a ic 2S О a ■< I u I от lí II СГ \ mm' ,s \\ Щж а 1 Június 29-én múlt egy éve, hogy életbe lépett a terhesség művi megszakítósáról szóló törvényrendelet kiegészítése. A törvénymódosítás általában véve megerősíti az eddigi törvényt, s a kiegészítés pontjai a hosszú éves gyakorlat során az élet adta szituációkhoz igazodva, a nő egészségi állapotára és . szociális helyzetére vonatkoznak. Ezeken azonban messze túlmegy a módosítás első pontja, amely megszabja a terhesség művi megszakításánál a tekintetbe veendő három alapvető szempontot: — a nő egészségének védelme, — a népesedés kedvező alakulása, a nőnek a szocialista társadalomban elfoglalt helyzetének tiszteletben tartása. A három kritérium közül kétségtelenül az utolsó az, ami ismét egyértelműen bizonyít. Azt, hogy a XIV, pártkongresszus határozatában nemcsak irányelvet és vezérszólamot adott a népnek, hanem olyan rugalmas szociálpolitikát, amely a lehető legnagyobb mértékben szolgálja az egyes ember érdekeit, s igyekszik azokat minél szorosabban egyeztetni a társadalom érdekeivel. A nő helyzetének tiszteletben tartása a szocialista társadalomban . . . Minél többször halljuk, annál izgalmasabb kérdés valamennyiünk számára, hogyan, miképpen, milyen formában érvényesül egy általános alapelv a gyakorlatban, a mindennapi élet, a meg nem ismétlődő emberi sorsok teremtette helyzetekben. Ez indított hát arra, hogy a választ a nő életének, az asszonyi sorsnak olyan mozzanatában keressem, amelyet egyesek még ma is tévesen „szent és sérthetetlen magánügynek" tartanak. Vagyis egy kerületi, fellebbezési ínterrupciós bizottság ülésén. Ezen a délelőttön hat nő ügyével foglalkozott a bizottság. Három, egymástól teljesen különböző esetben érvényesült az általános alapelv.=g ZEMUNK *----FÉNYE Az első gyermekkel sok családban a kelleténél többet foglalkoznak. A szülők, nagyszülők állandóan figyelik, felveszik, játszanak vele. Rosszul teszik, mert ezáltal akadályozzák a gyermek önálló fejlődését. Nem hagyják, hogy kezdeményezzen, hogy ő közeledjen a felnőttekhez. Elkényeztetik, dicsekednek vele, szerepeltetik felnőttek társaságában. Mindebből egy kevés nem árt, de eltúlozva ártalmas. Amikor az első gyermek beteg, a szülők természetesen sokkal több aggódással és gondoskodással állnak az ágya mellett, mint később, amikor már több tapasztalatuk van. Ha rosszul viselkedik, túlságosan komolyan veszik rosszalkodását, és felesleges gondot csinálnak belőle. Ha egy gyermekre állandóan túlzott figyelmet fordítanak, az két irányban is károsan hat. Először is abban a hitben nö fel, hogy ő a „világ közepe" és mindenkinek kötelessége, hogy csodálja őt, akár rászolgál, akár nem. A másik hiba pedig az, hogy nem tanul meg egyedül játszani, — valamivel egyedül foglalatoskodni, másokhoz kedvesen, kezdeményezően közeledni. Természetesen a megoldás korántsem az, hogy ne törődjünk az első gyermekkel. Jókora adag szeretetre és figyelemre van szüksége. De hagyjuk egyedül játszani, lehetőleg minél kevesebbet avatkozzunk abba, amit csinál, ne szidjuk és ne irányitgassuk feleslegesen. Adjunk lehetőséget, hogy ö szólítson meg bennünket. Ha vendégek jönnek, ö üdvözölje őket. Ha egy kis hizelgésre jön hozzánk, legyünk gyengédek, de hagyjuk elmenni, ha már vissza akar térni a játékaihoz. A másik tényező, ami az elsőszülött gyermeket kevésbé alkalmazkodóra formálhatja, ha a szülők túlságosan komolyan veszik nevelői szerepüket, mindenképpen igyekeznek „jól nevelni" csemetéjüket. A második és a további gyermekeknél ez a görcsös igyekezet rendszerint már felenged. Többször hallottam már, hogy az első gyermekes fiatal mama így sóhajt fel: „Az a baj, hogy még túlságosan tapasztalatlan vagyok." De hiszen nem kell ahhoz nagy tapasztalat, hogy boldoguljunk egy kisgyerekkel — csak az kell, hogy nyugodtan, barátságosan közeledjünk hozzá. Inkább legyünk a kelleténél könnyebbek, természetesebbek, mint túlságosan merevek. Ha mindezt sikerült elérnünk, bizonyára könnyen alkalmazkodó, barátságos, kiegyensúlyozott gyermeket nevelünk majd fel. — zs ■X. z űé О T 2 i— 1Л ш Ö H— О U-
