Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-08-02 / 31. szám
г-=с со >ас <а: >Sat£ г-о со Ы_1 taut— Г-J ■еэ ь*г UJ Г—J S too х >< ь— I— ■С=Э С=Э .. Г-U ш Ю— ш СО M ögöttünk van már a hazánk kulturális eseményei közt jelentős helyet elfoglaló Nemzetközi Filmfesztivál, amelyet kétévenként rendeznek meg a nagyszerű természeti környezetet is nyújtó Karlovy Vary-bon. Az idén tizenkilencedik alkalommal gyűltek össze a világ számos országának filmművészei, filmgyártásának képviselői: rendezők, producerek, teoretikusok, filmesztéták, kritikusok, hogy bemutassák, illetőleg elbírálják, ki hogyan érvényesítette a fesztivál humánus célzatú jelmondatát: A népek nemes kapcsolatáért, a nemzetek tartós barátságáért! A vetélkedő 14 napjának tapasztalatai és végeredménye alapján elmondhatjuk, hogy a versenyfilmek, továbbá a fejlődő országok, az ún. harmadik világ filmgyártása szimpozionjónak, valamint a tájékoztató vetítések keretében komoly társadalmi mondanivalójú, erősen emberközpontú filmeket láthattunk, amelyeknek közös nevezője — akár a múltból merítettek, akár a mában játszódnak — az emberi szabadság, egyenlőség, jog és testvériség szorgalmazása, számonkérése. Túlzás lenne azt mondani, hogy a periodikusan megrendezett fesztivál színvonala egyértelműen felfelé ível. Ami azonban igen jelentős és biztató tényező: nagy előrelépés tapasztalható éppen a fejlődő országok filmgyártásában. Mindent összevetve az egyes kategóriák bíráló bizottságai végül is a következő döntéseket hozták: A fesztivál nagydíját, о Kristályglóbuszt A. M. Koncsolovszkij szovjet rendező Szerelmesek románca című versenyfilmje nyerte el. A Lidice rózsája dijat — amelyet Marie Jarosová, a Cseh Nőszövetség elnöknője nyújtott át — imperializmusellenes tartalmáért a Háború és az emberek c. japán nagyfilmnek ítélték. A további négy fődíjra de Sica rendező Rövid vakáció c. olosz, Christo Christov rendező Gyökértelen fa c. bolgár, Gomez rendező Önöké a szó c. kubai és Martin Ritt rendező Conrack c. USA filmjét tartották érdemesnek. A fesztivál-mozi előtt: Polc Raksa lengyel filmszinésznő Kovács István magyar színésszel beszélget A legjobb női alakításért Marta Vancurovát, a cseh versenyfilm főszereplőjét, a legjobb férfialakításért Antonio Ferrandist, az „És mit szólnak embertársaid" c. spanyol film főszereplőjét díjazták. Két film kapott a zsűritől különdijat: Sylwester Sziszko lengyel rendező Sötét folyó, illetőleg Ricardo Wulicher argentin rendező Quebracho c. filmje. , A fejlődő filmgyártások produkciójából a legjobbnak a Fő ellenség c. bolíviai filmet találták, további három díj pedig az Árnyékok a túlsó oldalról c. EAK, a Bronzkarkötő c. Szenegál és a Cionista agresszió c. palesztin filmnek jutott. A nap, amely nem múlik el című szlovák versenyfilm, Martin Tapák rendezésében, a Béke és szocializmus folyóirat idén alapított díját nyerte el, a CIDALC zsűrije a Motorzaj c. mongol és a Bedrana c. török filmet díjazta: a Drámai Színészek Szövetségének díját az éppen 70. születésnapját ünneplő Emilio Fernandez mexikói rendezőnek és színésznek szavazták meg eddigi életművéért, amely őt máris a filmművészet klasszikusai közé emelte. A Rudé právo díjat az Önöké a szó c. kubai, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség díját az Éneklő eszkadron c. szovjet, és végezetül a Fasisztaellenes Harcosok Csehszlovák Szövetségének díját a partizánharcokról szóló Lakodalom c. jugoszláv filmnek juttatták. A díjkiosztások után elcsendesültek a vetítőtermek, a várócsarnokok, a sajtókonferenciák színhelyei, a sajtóközpont, a telex- és telefonközpontok. A szállodákat, az éttermeket és az utcákat izgatott vitáikkal pezsgésben tartó újságírók helyett Karlovy Varyt most ismét a fürdővendégek és a turisták veszik birtokukba. A szép fürdőváros élete visszatér a megszokott kerékvágásba. De a világ különböző tájaira hazainduló fesztiváli résztvevők fülében még sokáig visszacsengenek a régi és új barátoktól hallott búcsúszavak: Viszontlátásra két év múlva I Igo — Címlapunkon: Esős nyarunk van Huszár Tibor felvétele A Szlovákiai Nőszövetség hetilapja — Főszerkesztő: Haraszti-Mészáros Erzsébet — Főszerkesztőhelyettes: Jandáné Hegedűs Magda — Grafikai szerkesztő: Schreiber Katarina — Kiadja a Szlovákiai Nőszövetség KB Zivena kiadóvállalata, Bratislava, Nálepkova 15 — Szerkesztőség: 801 00 Bratislava, Praiská 5 — Telefon: főszerkesztő: 468-21, szerkesztőség: 475-00 — Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata — Megrendelhető bármely postahivatalban vagy a kézbesítőnél — Előfizetési díj negyedévre 23,40 korona — A külföldi megrendeléseket a Posta Központi Sajtókiviteli Szolgálata — PNS, Üstredná expedícia tlace, Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. intézi el — Magyarországon terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőnél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József-nádor tér 1.) — Előfizetési díj egyéni: évi 180,— Ft, közületi: 220,— Ft. Csekkszámlaszám: MNB. 215-96162 — A SÜTI 6/28 engedélyével. Pavel Popovics és Jurij Artyuhin űrhajós a Szaljut-3 orbitális tudományos állomás fedélzetén végzett 15 napos kutatási program teljesítése után egészségesen visszaérkezett a Földre. Felvételünk családtagjaik és barátaik körében örökítette meg a két űrhajóst. Hazánk politikai életében az elmúlt napok legjelentősebb eseménye az NSZK—Csehszlovákia közötti szerződés ratifikációs okmányainak a kicserélése volt. Külügyminiszterünk, Bohuslav Chnoupek a bonni külügyminisztérium nagy üléstermében lezajlott ünnepi aktuson az okmányok kicserélésének napját történelmi határkőnek nevezte a két ország kapcsolatainak fejlődésében, s magát a szerződést a józan ész és a realizmus győzelmének. E szerződés végleg megszabadítja kapcsolatainkat a müncheni diktátum koloncától. Hazánkba látogatott a Vietnami Nőszövetség küldöttsége Ha-Giang-nak, a szövetség alelnökének vezetésével. A küldöttséget a prágai repülőtéren a csehszlovák nőmozgalom funkcionáriusai fogadták. Bratislavában tett látogatásukról, amelyen szerkesztőségünk képviselője is elbeszélgetett kedves vendégeinkkel, lapunk következő számában számolunk be. GONDOLATOK A A Godoi-család egyike a japán nagyiparosok legbefolyásosabb és alaposan szerteágazott családjainak. Az öreg Godoi, a hatalmas konszernek korlátlan ura beavatotton szervezi a kormány és a hadsereg agressziós lépéseit a második világháború előjátékaként kitört japán—kínai háborútól kezdve mindaddig, ómig a szovjetföld megtámadása után a Vörös Hadsereg szét nem morzsolja a császári seregeket. És mindez azért, hogy a Godoi fegyvergyárak még nagyobb nyereséggel működhessenek. A Godoi-családon belül azonban ellentétes erők érvényesülnek a kisebbik fiú munkás barátjának és a kisebbik lány haladószellemű szerelmének befolyására. így megismerkedünk a korabeli japán valóság többféle arculatával és természetesen a pusztító háború borzalmaival is. A röviden összefoglalt történet a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon az idén a Lidice rózsája nagydijat elnyert japán film meséje, de valójában nem mese. Rendezője, Satsuo Jamamoto ezt az antimilitarista filmet a szovjet Moszfilm stúdióval együttműködve készítette a kegyetlen realitások és őszinte társadalomkritika alapján. A Godoi nevet behelyettesíthetnénk valóságos japán nagyiparosok nevével és akkor a történetből hirtelen történelem lenne Nem is oly régen, május kilencedikén ünnepeltük a béke napját. Huszonkilenc évvel a második világháború után egyesek szemében talán már megkopott ennek a napnak a fényessége, de megnevezhetetlen azoknak a száma, okik számára ez a nap felejthetetlen marad. Az életet jelentette a szülőföldjüktől, otthonuktól sok ezer kilométerre harcoló katonáknak, a haláltáborokból menekülőknek, az ostromlott városok pincéiben senyvedőknek. Amikor hire ment, hogy vége a háborúnak, a katonák az égre dobálták a sapkáikat, a sokat szenvedett emberek kitódultak a májusi napfényre és sírtak, meg nevettek egyszerre, mert azt hitték, hogy az emberiség szomorú leckét kapott, és hogy soha többé ilyesmit nem kell átélniük sem nekik, sem másnak. 1945 májusa volt... Azután eljött 1945 augusztusa is, és annak hatodik napja. Augusztus hatodikén reggel nyolc óra tizenöt perckor egy B-29 típusú amerikai repülőgép jelent meg a távoli Hirosima japán város lelett, mintegy 24 ezer lábnyi magasságban ledobta a második világháborúban felhasznált első atombombát, majd sietve elmenekült. A bomba ejtőernyővel ereszkedett le a 450 ezer lakosú városra. Hétfő volt, a reggeli órákban a város gyanútlan dolgozói éppen munkába igyekeztek. A városhoz pedig kifeszitett selyemszárnyakon a halál közeledett. A 15—20 ezer tonna trinitrotoluen energiát hordozó bomba a város központja fölött robbant és néhány pillanat alatt elpusztította Hirosimát. Az emberek ezrei haltak meg közvetlenül a robbanástól, több ezren a rombadőlt házak alatt, rengetegen az égési sebek következtében, hiszen a szörnyű halálgomba
