Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-06-14 / 24. szám

Megoldást kereső riport ,,, Folytatjuk az ellenőrzést. Riportom előző részében a Levice-i (lévai) JNB Népi Ellenőrző Testületének munkájával foglal­koztam, s azzal fejeztem be, hogy a testület egyik tagjával, Július Marcínekkel ellenőrző körútra indultunk „alkoholügyben“, A járási kijózanító állomásról kilépve, csak egy ajtóval kellett to­vábbmenni, s máris egy vendéglőben voltunk (a kijózanító állomás megoldást sürgető állapotá­val szintén az előző részben foglalkoztam). A vendéglő raktározási gondokkal küzd, a teli és üres üvegek egyrészt az udvaron, másrészt a ki­józanító folyosóján vannak. Általában 6—7 féle alkoholmentes üdítő ital kapható itt, beleértve a narancslé-konzervet és a szirupból készült limo­nádét is. Az ellátással tehát nincs különösebb gond, az üdítő italok népszerűsítése azonban hiányos. Az autójavító üzem büféjében feltűnő a rend, a tisztaság. Alkoholnak nyoma sincs, még sörös­üveget sem láttam sehol. Friss felvágott, meleg leves és többféle üdítő ital kapható itt. Az üzem területén kívül eső vendéglőben viszont az állva és ülve sörözők, vagy másféle alkoholt fogyasztók 70 százaléka munkaruhában volt. A környező üzemek vezetőinek érdemes volna utánanézniük, hányán ugranak át ide munkaidő alatt egy kis szíverősítőre. A város, úgy egy évvel ezelőtt új kultúrházat kapott. Étterme, kávéháza, klubhelyisége, vetítő­terme van, pálmafáival, tisztaságával és ízléses berendezésével lenyűgöző környezet. Itt azonban a fiatalok vandalizmusa okoz sok bosszúságot a vezetőknek. A késsel felszakított bőrhuzatok, az ellopott kilincsek és wc-láncok, az összefirkált falak nem sok jót árulnak el az idejárókról. Korszerű vendéglő a piszkos kocsmából Tudom a címben szereplő kifejezés kicsit erős­nek hangzik, de nem jár messze az igazságtól. Igen rossz híre volt a környéken az állomási „resti“-nek. Jómagam is tapasztaltam, hogy pisz­kos, rossz hatást keltő környezete mennyire riasztóan hatott az utazóra, aki éhét, szomját csillapítani tért be ide. S talán a „génius loci“ volt az oka annak is, hogy a kiszolgáló személy­zet a szokottnál is udvariatlanabb volt. Most azonban minden megváltozott. Csabák Lajos, aki már hosszú évek óta dolgozik a ven­déglős szakm'ában, 1973 decemberében átvette a vendéglő vezetését, és mindjárt átépítési munká­latokkal kezdte. Három helyiség, az étterem, a cukrászda és a talponálló már elkészült. Mindenütt rend és tisztaság van, faburkolat, fehér abroszok, s ami a legfontosabb, bő válasz­ték alkoholmentes üdítő italokban. A bárpult egy Tornado-Post-Mix típusú osztrák automatát ka­pott, amelyik kiváló üdítő italokat készít, ezen­kívül Chito, Kofola, Pepsi-Cola, Coca-Cola, Tonic-Water, gyümölcslevek, mustok kaphatók. Hajnali öt órától tej, kávé, kakaó várja a regge­lizőket. Ebédelni, vacsorázni az étteremben és a falatozóban lehet, attól függően, kinek mennyire sietős a dolga. Itt megint beigazolódott az a szabály, hogy a kulturált környezet az embereket is kulturáltabb viselkedésre készteti. kellene kissé felülvizsgálni ezt az ellentmondást? Hiszen azt az alkoholból származó nyereséget, amit a vendéglátóipar az államkasszába juttat, a másik oldalon úgyis elviszi a kijózanító és detoxikáló állomások, a gyermekotthonok és gyer­mekpszichiátriai intézetek fenntartása. Az ide ke­rülő gyermekek pedig többnyire az alkoholizmus által szétzüllesztett családok árvái és áldozatai. Az előző részben a népi ellenőrző bizottság jegyzőkönyvéből idéztem többek között ezt az adatot is: „... a járás szociális ügyosztályán 280 idült alkoholistát tartanak nyilván. Ezeknek csa­ládjában 614 kiskorú gyermek él.“ Az „idült“ jelző az alkoholizmus végső stádiumát jelenti, amely után már csak a delirium tremens, a máj­zsugorodás, a halál jöhet. De amíg idáig eljut egy ember, addig át kell mennie az előző fokozatokon is: az alkalomszerű alkoholfogyasztáson, majd a rendszeres iváson, az iszákosságon. Van az alkoholizmusnak egy olyan formája is, amelyet „rejtett alkoholizmusnak“ neveznek, amelyet eló-Tejivók és féldecizőb Amióta az alkoholizmus kérdésével foglalko­zom, megdöbbenéssel tapasztalom, hogy a ven­déglők vezetői micsoda különös kutyaszorítóba kerültek. Milliókra rúgó évi terveket kell teljesí­teniük, s világos, hógy nem a filléres tejből és limonádéból jön be ez a pénz, hanem az alkohol­ból. Ezek szerint a „féldeciző“ munkás vagy csa­ládapa kedvesebb vendég, mint a limonádéja vagy egy pohár tej mellett üldögélő fiatal. Igen ám, de jött a kormányrendelet, a szigorí­tás, az alkoholellenes harc, az alkoholpropagálási tilalom, — hála mindennek, a mérleg máris a „tejivók“ javára billent. De most mi lesz a terv­­teljesítéssel? Sem az ételek, sem a magasabb ár­osztályba tartozó üdítő italok (pl. az ötkoronás Tonic-Water) nem hozzák be a veszteséget. Nem ítéletekből, a közvéleménytől való félelemből ta­lán abban a reményben, hogy közben megválto­zik a helyzet, az alkoholista abbahagyja az ivást, ezért lepleznek. Nem tud róla a szociális ügy­osztály, de még a szomszédok sem. Akárhogy is van, akármilyen nevet is adunk neki, a gyermek, a család mindenképpen megsínyli a szülő alko­holfogyasztását, ha az túlmegy a lelkiismeret és az erkölcsi normák szabta határon. Az alkoholisták gyermekei MUDr. Gába Ladislavtól, a járási gyermek­pszichiátertől arra a kérdésre kértem választ, milyen ártalmak érik az alkoholisták gyermekeit. — Az indulatos perpatvaroktól, a szülők iszá­­kosságától, a mindennapos tragédiáktól elviselhe­tetlen lesz a gyermek számára a család légköre. A szervezeti életből, kiállításokról, versenyekről adnak hirt tudósítóink Szlo­vákia csaknem minden járásából. Ezek­ből válogattuk ki az alábbiakat. Két népdaleströl is értesültünk MA­­JERSZKY MARTON valamint IZRAEL MARGIT tollából. Az egyiket egy Ipoly menti faluban Salkán (Szálkán), a má­sikat Farná n/Hronom (Fámádon) tar­tották. Mindkettőnek nagy sikere és szép számú közönsége volt. Az éneke­sek községük népviseletébe öltözve ősi népdalokat adtak elő korhű díszletek között, régi hangszerek kíséretében. HAJTMAN BÉLANÉ a chlabai (helen­­bai) nőszervezet az SZNF 30. évfordulója alkalmából rendezett kézimunka-kiállí­tásról ad hirt. A rendezvény érdekessé­ge a múltra emlékeztető háziszőttesek és a helenbai viseletét idéző cakkos kékfestő kötény mellett kedves látványt nyújtottak a subák, a korszerű háztar­tásban alkalmazható hulladékrongyból készített kézimunkák is. Levélírónk be­számol arról is, hogy „Győzelmes út" cimen verseny folyik Nővé Zámky-ban (Ersekújvárott). Lázasan dolgoznak a fásításban és a hulladékanyaggyűjtés­ben, melybe bekapcsolódik a járás apraja-nagyja. Jó eredményt érnek el a stúrovói (párkányi) kilencéves iskola tanulói is. így tehát nem csoda, hogy a két járás — Spisskó Nová Vés és Nővé Zámky versenyében Újvár jól meg­állja a helyét. A Szlovákiai Nöszövetség Gemerská Hörka-i (gömörhorkai) helyi szervezete az elmúlt év őszén kézimunkakört olaki­­*ott a falu asszonyaiból, hogy kézügyes­ségüket átadhassák egymásnak. A kézi­munkákból kiállítást rendeztek, melyet több mint ötszáz érdeklődő tekintett meg. A szép és hasznos kiállítás új ta­gokat is szerzett a kézimunkakörnek, — írja BARNA KALMAN, gömörhorkai olvasónk. Lice községből BÁNYÁSZ ISTVANNÉ irja a következőket: „Aki meglátogatja

Next

/
Oldalképek
Tartalom