Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-01-16 / 3. szám
kJI egyoldalúk Vizet, vizet! A világszép nádszálkisasszony meséjében találkozunk ezzel a felkiáltással, midőn kibúvik a felmetszett nádból az álmok lánya. Talán kicsit szimbóluma a mának ez a mesemotívum, mikor az urbanizáció révén felépült városok és városrészek lakosságának napjai, hangulata s közérzete azon is múlik, hogy a megnyitott vízcsapból nyugtató, surrogó vízsugár hangja hallatszik-e, vagy pedig sikoltó hörgő sóhaj a száraz csap torkán: Vizet I . . . Nem véletlen hogy gyakran szomjasak a csapok. Csapadékban szegény esztendőket élünk. A városok felduzzadtak, az igények megnövekedtek, az ipar is egyre nagyobb mennyiségű vízzel dolgozik — s a vízellátás fejlesztése — valljuk be — kicsit mögötte maradt a fejlődés gyors ütemének. A vízhiány problémája évről évre határozottabban jelentkezik Kelet-Szlovákia legnagyobb városában, Kosicén is. A város eddig soha sem tapasztalható stroma ütemben duzzad, lakótelepek jelennek meg szinte kétévenként a város térképén, az iparosodás országos szimbólumává nőtt. A Kosicén realizálódó iparosítási politika is nagyban hozzájáruj ahhoz, hogy a város „kulacsa" (víztárolói) alján kotyog csak valami. Nem véletlen, hogy a problémák megoldásához nagyvonalú beruházási intézkedések láttak napvilágot. A város mögött hatalmas víztároló épül Bukovecen (Bukócon). A ma még csak a völgy bokrai között bujkáló patakocska, mely nagy mennyiségű vizet cipel a hóolvadások idején az Aranyidő környéki hegyekből, tóvá duzzad majd, s a város vízellátásának egyik legfontosabb bázisa lesz. Egy augusztus végi délutánon jártam ebben a völgyben először. Az utakat és a környéket a közbiztonsági szervek ellenőrizték, s már jónéhány órával korábban lezárták a terepet. Robbantás készült. Ezért volt ez a fokozott óvatosság. A kosicei Hutné stavby n. p. 1. Befejeződtek az előkészületek. Még egy utolsó megbeszélés az elaknásított vajat bejáratánál 2. A robbantás pillanata 3. A robbantás eredménye: a sziklafal „kis" darabokra töredezve a földre hullott A szerző felvételei ...ki tudja hol áll meg? Helena Fibingerová már harmadik a világranglistán, — az új csehszlovák női súlylökö rekord 18,83 m! — közölték 1973. május 28-án hétfőn nagybetűs címekkel ellátott tudósításaikban a csehszlovákiai lapok. Helena Fibingerová nagyszerű teljesítményét a bolgár fővarosban rendezett idénynyitó nemzetközi atlétikai versenyen érte el. A huszonhárom éves csehszlovákiai bajnoknő teljesítményére felfigyelt az egész világ. A külföldi szaklapokban is terjedelmes cikkekben értékelték a rokonszenves Helenka szófiai eredményét, és az atlétikai szakedzők véleményei alapján megjósolták: Fibingerová még 1973-ban túlszárnyalja dobásával a bűvös húszméteres határt. Helenka edzője, a mindig elégedetlen Jaroslav Smid már tavaly, az atlétikai idény befejezése után pontos felkészülési és edzés-tervet dolgozott ki. Hclenkával abban egyeztek meg, hogy az edzéseket úgy időzítik, hogy a vitkovicei hagyományos nemzetközi viadalra, június hetedikére érje el csúcsformáját: akkor kísérlik meg a húszméteres határ túlszárnyalását. Fibingerová szorgalmasan, nagy akarással edzett, közben versenyeken is indult. Az edzéseken többször is sikerült túldobnia a húsz métert, minden remény megvolt arra, hogy a vitkovicei viadalon eléri a kitűzött célt. A várva várt nap végre elérkezett. A stadion villanyórája 16 óra 04 percet mutatott, amikor Helena Fibingerová a második kísérletére készült. Helenka összpontosított, majd a következő pillanatban nagy Ívben szállt a súly, és a húszméteres határvonalon túl ért földet. Sokáig zúgott a taps, közben a stadion eredményjelző villanytábláján négy szám jelent meg — 2004! — Ezt követte az ellenőrző mérés, mely után hivatalosan bejelentették: Helena Fibingerová teljesítménye 20 méter és 03 cm. Eredményes új csehszlovák csúcs, a világ idei legjobb női súlylökő-teljesítménye. A szerény kislány szeméből örömkönnyek bugygyantak, nagyon boldog volt. * * * Az ostrohi molnár — a környék legerősebb emberének — lánya előbb műkorcsolyázó, majd tornásznő szeretett volna lenni. Ehhez a két sportághoz azonban — testsúlya miatt — nem volt szerencséje. Tizennégy éves volt, amikor rendszeresen kezdett súlylökéssel foglalkozni. Jaroslav Smid, az , egykori híres csehszlovák atléta lett az edzője. Helenka a tizenhetedik életévét még nem töltötte be, amikor első ízben öltötte magára a válogatott mezt. A Magyarország elleni viadalon 14,60 méteres eredményt ért el. Jaroslav Smid már akkor látta, hogy Helenkából néhány éven belül kitűnő súlylökő lesz. Nem is tévedett... Megkezdték a Müncheni Olimpiára való felkészülést. A súly egyre messzebbre szállt, egyre jobb eredményeket ért el. És következett a Müncheni Olimpia. A müncheni sportarénában nagy lelkesedéssel, minden erejével harcolt. Az első kísérletnél 18,62 m-t ért el. Nagy kitartással küzdött tovább. Az utolsó kísérletnél a súly a tizenkilenc méteres határon túlra szállt. A közönség néhány pillanatra elcsendesedett. Helenka örömében tapsolt, táncolt, de abban a pillanatban, amikor a versenybíró vörös zászlaját megpillantotta, sírni kezdett. Dobását érvénytelennek minősítették! De miért?... Ezt kérdezték egymástól a szakvezetők és a meglepett nézők is. Az emberek csodálkozva csóválták a fejüket, nem értették, hogy ml történt. A versenybíró magyarázgatni kezdett, nevetséges érveket sorakoztatott föl, — a csehszlovák olimpiai küldöttség vezetősége tiltakozott, de hiába... Az eredményt nem ismerték el, még pontosan le sem mérették. A csehszlovák olimpiai küldöttség vezetősége hosszadalmas tárgyalások után televíziós ampexfelvétellel bizonyította, hogy Fibingerová dobása szabályos volt. A vizsgáló bizottság elismerte a bírói tévedést, az eredményt azonban már nem módosították. Helenka nagyon boldogtalan, rosszkedvű volt. — Majd megmutatom, hogy még jobb eredményt is elérek, erre a szavamat adom! — mondotta sírva a csehszlovák sportküldöttség vezetőinek, és a köréje sereglő újságíróknak, tudósítóknak. Es adott szavát be is tartotta!
