Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-06-07 / 23. szám
ELENA LITVAJOVÄ ötvenéves Ezekben a napokban ünnepelte ötvenedik születésnapját Elena Litvajová elvtársnő az SZKP KB elnökségi tagja, és a Szlovákiai Nőszövetség elnöke. Azoknak a szlovákiai asszonyoknak tipikus képviselője 6, akiket értelmi és érzelmi síkon egyaránt a Szlovák Nemzeti Felkelés érlelt és edzett kiemelkedő közéleti, politikai dolgozóvá. A felkelésben és a fasizmus elleni küzdelemben való részvétele nem volt véletlen. Gyermekkora óta magában hordozta a forradalmiságot, s a haladó gondolkodást, ő maga így vall erről: „Már kora gyermekkoromban sokat hallottam a Szovjetunióról, az ott élő népekről. Tapasztaltam, hogy a nincstelenek, a jobb sorsra várók — pl. az én szülőfalumban, Uhrovecen is — nemcsak rokonszenveznek Szovjet-Oroszországgal, hanem segítséget is várnak tőle. Példaképül szolgált kommunista apáinknak a kizsákmányoló rendszer, s a München előtti köztársaság megdöntéséért folytatott harcban. És példaképe volt azoknak az édesanyáknak is, akik férjük, testvéreik oldalán harcoltak a nagyobb darab kenyérért, s gyermekeik igazságosabb jövőjéért. A felszabadulás után Elena Chuíková-Litvajová elvtársnő útja Trenéínbe vezetett, az ifjúsági mozgalomhoz. Közben elvégezte a politikai főiskolát, és a Szlovákiai Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkára lett. Itt ismerkedett meg későbbi élettársával, Ivan Litvaj elvtárssal. A későbbi évek folyamán fontos állami tisztségeket töltött be. Tagja lett a Nemzetgyűlésnek, a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, a CSKP és az SZKP Központi Bizottságának. Nemzeti bizottságokkal és törvényhozó testületekkel dolgozott együtt és élharcosa lett a nőmozgalomnak is. 1970-ben a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának elnökévé, 1971-ben pedig az SZKP KB elnökségi tagjává választották. Tagja volt a Demokratikus Ifjúsági Világszövetségnek, jelenleg is tagja a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség Tanácsának és a Béke-világtanácsnak. Harcos és önfeláldozó politikai munkásságának elismeréséről csehszlovák és szovjet állami kitüntetések és érdemrendek egész sora tanúskodik. Elena Litvajová elvtársnő sosem felejtette el, honnan jött, s milyen cél érdekében hozott családja és egész nemzete annyi áldozatot. Munkáját és egész életét a nemzet és a kommunista párt érdekeinek rendelte alá. Jól ismerjük őt és egész tevékenységét, gyakran találkozhatunk vele különféle rendezvényeken. Egyénisége lenyűgöző. Sugárzik belőle a derűlátó életöröm, az emberbe és a szocializmusba vetett hit. Lelkesedése mindig ösztönző hatással van hallgatóira és környezetére. Csodálatra méltó ereje és lendülete van. Most, amikor ötvenedik születésnapján gratulálunk Elena Litvajová elvtársnőnek, egyúttal sok sikert kívánunk neki további alkotómunkájában és szeretnénk, ha jó erőben és egészségben sokáig helytállna még azon a poszton, ahová társadalmunk érdeke állította. A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS NYOMÁBAN tÍSNo KaliSte. A felkelés előtt csak szűk környezete ismerte az Alacsony-Tótra hegyei közé bújtatott kis falut. Az iskolával és a templommal együtt ötven épülete volt, s alig kétszáz lakosa. A sziklás hegyoldalaknak támaszkodó kertek, s a nadrágszíj-földecskék épphogy csak az éhhaláltól mentették meg a lakosokat. A Szlovák Nemzeti Felkelés tette ismertté a falut. 1944 októberében három partizánosztag helyezkedett el a környéken. Kaliitét partizán köztársaságnak is szokták nevezni, mégpedig azért, mert a felkelés elfojtása után is szabad és független maradt. Az állig felfegyverzett németek nem tudták innen kiűzni a partizánokat. A falu lakossága nagy segítséget nyújtott a partizánoknak. A férfiak fegyverrel a kezükben harcoltak a megszállók ellen, de ugyanakkor az összekötő és hírvivő szerepét is vállalták. Élelmiszerrel és fegyverrel látták el a partizánokat, és segítettek nekik eligazodni az erdei ösvényeken. Az asszonyok sütöttek, főztek, orvosságot szereztek a harcolók számára és ápolták a sebesülteket. Már említettük, hogy a németek a felkelés elfojtása után sem tudták elfoglalni Kalistét, bár nemegyszer megpróbálkoztak vele. A partizánok azonban nem tartózkodhattak állandóan a faluban és környékén, megtörtént, hogy máshová szólította őket a harci feladat. így volt Eltöm
