Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-17 / 20. szám

bői? Ugye nem mész el a ml völgyünk-Most Clcernavank a századok súlya alatt szunyókál, csillagtalanül, elfelejtve. Nem félek már én a haláltól, Életem elnémult harang, Rombadőlt templom, Ahova vándor már be nem téved. De miért olyan kihalt a falu? A kémé­nyekből nem száll füst, nem hallatszik gyermekzsivaj. Hacsipap háza tetején gó­lya fészkel. Kutyák sem ugatnak. A falu megnémult. A Clcernavank udvarán három öreg üldögél. Egyikükben felismertem Mambret, a pásztort. Közelebb lépek hozzá. — Hol vannak a többiek? A falu meg sem mozdul, embert sehol sem .látni, Mambre a földet turkálja fütykösével. — Elköltöztek az új lakónegyedbe. Kezét nyújtja felém. És maguk mit keresnek itt? — Eljöttünk Hacsipap sírjához. Jó me­leg van itt. A sírkő melegít. Megölelem Mambre vézna testét. — Ugye, te vagy az, Mambre bátyó? — Igen fiam, az vagyok! — élénkül fel az öreg. — És te kié vagy? Postás, rostás, borostás — De ilyet! — Mambre bátyó a cso­dálkozás miatt elfelejtette becsukni a szá­ját. Odakuporodott mellém a sírkőre. Emlékszel még? — kérdezem. Apácskádra? Hát hogyne! És Hacsipapra? — No lám! — nevet fel Mambre bá­tyó. — Nagyapára is emlékszel? — El­­érzékenyülten megsimogatja a sirkövet. Mambre bátyó komótosan lépked a régi ház lépcsőin. Emlékszel? Még hogy emlékszem-e? Hányszor végig­jártam ezeket a lépcsőket Aszthtal! A kőlapokat zöld moha fedte be. — Soger az új lakótelepen van — ma­gyarázza Mambre bátyó. — Nem tudja, hogy megjöttél, mert egyébként Leültem egy rozoga székre, s egyszeri­ben látni véltem Hacsipap körteillatú kezét s úgy rémlett, mintha Aszth újra csalánnal paskolt volna, és hogy ez az égető paskolás édesebb, mint Hacsipap körtéje . . Mambre bátyó egy ülőkére helyezkedett. — Amióta elköltöztünk az új telepre, vidámabb az élet. Már nem vagyunk a világ végén. A régi faluban senki sem lakik. Csak néha járunk el oda, felidézni az emlékeket. (folytatjuk) EZT ? KULTURÁLIS ШШЗЕШШШБ ÉVFORDULÓ GUGLIELMO MARCONI neve világszerte ismert, 6 a drót­nélküli távíró feltalálója. Születé­sének 100. évfordulója alkalmá­ból emlékezünk meg róla. Az olasz származású rádiótechnikus Bolognában, majd Skóciában és az Egyesült Államokban tanult. Különösen érdekelték őt az elekt­romágneses hullámok. 1896-ban terjesztette az angol hivatalos szervek elé a drótnélküli távíró tervét, amelyre 1 év múlva sza­badalmat kapott. Találmányának lényege pontosan megegyezik A. S. Popov orosz tudás elméletével, aki őt egy évvel megelőzte, de munkáját nem szabadalmaztatta, Marconi ügyes vállalkozóként megszerezte nagy kapitalista részvényesek támogatását, és 1897-ben széles körben érvénye­sítette találmányát. Éppen jó anyagi lehetőségeinek köszönhet­te, hogy további találmányokon is dolgozhatott, így 1902-ben a mágneses detektort, 1903-ban a duplex rádiótávírót stb., 1916— 1922 között pedig az ún. rövid­­hullámú távírót dolgozta ki. 1909- ben G. F. Braunnal együtt meg­kapta a Nobel-díjat, 1943-ban az USA-ban visszavonták néhány találmányát azzal, hogy ezeket Nikola Tesla korábban meg­oldotta. A KÖNYVESBOLTBAN Kedves GyerekekI Könyvesboltjainkban újabb köny­vek között válogathattok. A Madách Könyvkiadó gyermek és Hiúsági könyveiből a következőkre hívjuk fel a figyelmeteket: Szombathy Viktor: Cirok Peti Furcsa emberke az a Cirok Petii Bátor szivű, merész hősi És emiatt mennyi kalandba sodródik, mennyi bonyodalom van miatta. Nem is tud­juk, nevessünk-e rajta, vagy inkább sajnáljuk? Az azonban bizonyos, hogy történeteiből csak okulni lehet és nem követniI Mert mi lenne, ha minden bukásra álló tanuló világgá menne? Biztosan úgy járna, mint a regény kis hőse: Cirok Peti. Varga Katalin: Barátom, Bonca RENDEZVÉNY: Egy szép, napsütéses vasárnap délelőttön két Nitra környéki falu, Dől. Obdokovce és Cifáre (Csí­­fár) olyan volt, mint a felbolydult méhkas. A CSEMADOK járási bizottsága megrendezte a „Tava­szi szél vizet áraszt“ népdalfeszti­vál járási elődöntőjét, amelyen 14 együttes és 25 szólista vett részt a környező falvakból. Fiata­lok és idősebbek szájából egy­forma műfaji és zenei tisztaság­gal zengett az ősi magyar nép­dal. Nagy sikerrel szerepelt a kolo­­nany (koloni) fiúk citeraegyüttese is. P. Matis 1925-ben történt a Tipografica fel­gyújtása. Ez a szocialista nyomdászok szövetkezete volt, akik Ugo Porzlo Glo­­vanola ellenőrzése és a fiatal Blanglno irányítása alatt még mindig ellenálltak, mint egy sziklaszirt a tenger viharában, és egyebek között ők adták ki az akkori szocialista hetilapokat, az II Lavora­­toré-t, a maximalisták lapját és a La parola szocialistá-t, az egységpártiakét. Egy éjszaka, nem emlékszem már, mi­lyen alkalomból, a szokásos ricsajozás után, a fasiszta csapatok elindultak, hogy felgyújtsák. Korán összegyűltünk, a hajnal épp csak felvirradt a gépek romjai felett az égő papiros füstfelhőiben. Porzio, Blan­­gino, én, és még néhányon. A fasiszták, vállalkozásuk véghezvitele után, kereket oldottak. A rendőrök és csendőrök, mint mindig, későn érkeztek, kordont húztak, és alattomosan tekingettek jobbra­­balra. Kétségbeejtő, szomorú volt a helyzet, úgy tűnt, mindennek vége. De éppen ezért, Ugo Porzio Giovanola szívóssá­gával, elszántságával kellett felvértez­nünk magunkat. Néhány héttel ezután a Tipografica ismét talpon volt, és az II Lavoratore meg a La parola újraindult, és sok embernek volt mersze megvenni, és suba alatt kézről kézre adni. Belloni, a fasiszta párt titkára, tajtékozott a dühtől. Újságjuk minden hasábja min­ket fenyegetett. Szeptemberben történt, ha nem téve­dek, Rómában, a Gino Lucetti-féle me­rénylet. Alig egy éven belül ez volt a harmadik. (folytatjuk) Bence barátja Bonca. Ugye milyen érdekes? És milyen furcsák ember ez a Bonca. Csak úgy eltűnik... S míg keresi öt barátja, Bence, sok ember­rel találkozik össze, sokféle jellemet ismer meg ... íme egy találkozása a festővel: A festő ismét kopasz fát festett. — Milyen? — Fekete, mint a világ. A festő elismerően pillantott a kis­fiúra. — Látom, megjegyezted. A kisfiú vállat vont. — Mindent megjegyzek. — Mégsem jöttél le két napig a parkba. — Dolgom volt. A barátomat ke­restem. — És megtaláltadt —A. Kár volt az egész. Juli fedez­te lel a hátsó utcában a Bonca Mártont, de annak nincs se fia, se unokája. — Kár. — Kár. Lehetne a fia a barátom. Közel lakna. Csak azértf Hát, a lovak miatt is. — Lovakat is tarti A kisfiú felnevetett. — Csudát, fából esztergálja. A lestő elkészült a képpel. Vala­hogy sokkol szomorúbb volt, mint az, amit a kisfiúnak adott. .. Varga Katalin: Én, te, ő Játékos tanulás, vidám barangolás a szófajok birodalmában — ez Var­ga Katalin legújabb könyve. Fitt és Patt, meg a bohócikrek Dinó és Dóró a szófajok szigeteit járva sok izgal­mas mulatságos kalandba sodród­nak, és Így meghitt ismeretséget kötnek a szófajokkal és a szavak tol­­dalékaival. E vidám nyelvtani ismeretszerzést sok fordulatos mese, ötletes vers és érdekes rejtvény gazdagítja. REJTVÉNYÜNK: EZT Patt, az oroszlánkölyök, Dinóval, a bohóccal barát­kozik. Mit csinál Dinó? Azt, amit a képen láttok? Nemi De megtudjátok, ha a képen megkeresitek a cselekvő igéket és ezeknek a kezdőbetűit összerak­játok. Megfejtésként pedig azt írjátok meg, melyik könyvből való ez a rejtvényünk? Címünk: Nő szerkesztősége, Bratislava 801 00, Praz­­ská 5. Gyermekeknek. EZT ? EZT EZT EZT ** EZT EZT

Next

/
Oldalképek
Tartalom