Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-10 / 19. szám

NEM NAGY ÜGY? A BARÁTSÁGRÓL ÉS SZERELEMRŐL Nem nogy ügy?... — hongzik el a címben ... Szerintem: meg­oldatlan. Véleményemmel talán én is hozzájárulhatok a megoldásá­hoz — Az utcánkban él egy asszony. Tizenhat évi házasság után hagyta ott a férje. Három gyermekével együtt. Egy huszonéves kolléganője miatt — Két kisgyermekemmel a szü­léimhez utaztam, s mire visszajöt­tünk, a férjem elköltözött egy be­osztottjához. Az egyik szobából még a bútort is elvitte, — pana­szolta egy másik csalódott asszony. Sok ilyen esetről tudnánk beszél­ni. Olyanokról, amikor a munka­társi, baráti kapcsolatból család­­romboló, szerelmi háromszög szü­letik. Ezért hiszem, hogy ez az ankét nemcsak a tanácsot kérő lány levelére, hanem sokak által megfogalmozott, de el nem küldött levelekre is választ ad. Néhány évvel ezelőtt kerültem ki az iskola padjaiból, ahol bizony én is másnak képzeltem az embere­ket. Egyenesebb jellemű, segítő­kész embereket vártam. Azóta ter­mészetesen a mérleg mindkét ser­penyőjére jut belőlük. Kedves Levélíró' Sokszor az álta­lad leirt könny* ->ű, felelőtlen vi­selkedés egyenleteitek másik olda­lára a 'iatalságot helyezik — hely­telent Legyen ur ember idős vagy fiatal, nő vagy férfi, mindig tud­nia kell, hogy miben hol о határ, minek mi lesz a következménye. A botorság és о szerelem nagyon sok tényezőben eltér egymástól. A kollégádnak is tudnia kellett volna, hogy mennyivel tartozik az élettársának, a családjának, nem­­csok m *ed, a fiatal lánynakl A le­­í rótta У túl korántsem akarlak vé­deni, csak tisztázni az általános érvényű dolgokat. Bár úgy gondo­lom, az első hibás lépést mégis te tetted, amikor rokonszenvedet dé­delgetni, érzéseidet ápolni kezdted az ő irányában. Nem azt kellett volna megérezned: ilyen férfit tud­nál szeretni, hanem azt, hogy. ezt a férfit nem szeretheted! A névnapod I Nagy esemény, nem mondom! És csak ivóssal le­het megünnepelni? Te nemcsak azt nem tudtad, hány kört rendeltetek, de azt sem, mennyit ittál. Ez nagy hiba volt Most sértettnek érzed magad abban a kollektívában, ahol ez­előtt te voltál a központ. A bará­taid is elfordultak tőled. Félsz attól, hogy „kidobnak". Szerintem ezt nem tehetik meg, mert ez nem oldono meg semmit, ez nem lehet nevelési eljárás. De azt kérdezem, hogyan éreznéd magad továbbra is ebben a kollektívában? Hogyan tudnád a régi baráti kapcsolatot újra felvenni? Ez már szerintem csak egy új helyen lehetséges. És persze új alapon, о tanulság levo­násával! Gazdag lózselné, Kosice KEDVES SZOMORÚ KISLÁNY I Tulajdonképpen a csábítója ér­demelne büntetést, de sajnos sok­szor másként történik. Nyitott szem­mel járok, és többször is tapasz­taltam, hogy ilyen esetben az idő­sebb csábító „kimászik!" az ügy­ből, és a fiatal lány megszégye­nülve állást változtat. Sajnos az emberek, de főleg a nők „szenzá­ciókra" éhesek, és most ön is egy jó kis pletyka alanya lett számuk­ra. Kár, hiszen nem így gondoltai Igaz ugyan, hogy meggondolatla­nul viselkedett, én mégis a környe­zetét, munkatársait hibáztatom, akik nem óvták a közeledő veszély­től, sőt bizonyos értelemben elő is segítették a megtörténteket. Nem értem, hogy egy fiatal lány, aki nyolc vagy több órát ül a munka­helyén, miért nem szeret gyolog járni, miért várja, veszi szívesen, hogy valaki kocsin vigye haza? Azt tanácsolom, mondja el a főnöké­nek, hogy semmi rosszat nem akart, csal- kicsit meggondolatlan volt. Legyei nzentúl körültekintőbb, s ne nagy^ higgyen cr autós fér­fiak jó szándékában Ezt üzeni ön­nek egy 55 éves embor. Svajko József, Gém. Michalcvcc NEM NAGY ÜGYI A levél írójánok nem kel! két­ségbeesnie. Hibát követett el, de semmi törvénybe ütköző dolgot nem tett. V. Csilla sem viselkedett másképp, mint a kolléganői. A férfi azt mondta: a lánynak mindig tudnia kell, hogy mit tesz. Ez így igazi De ezért még senkit sem dobhatnak ki a munkahelyéről, legfeljebb megróhatják, figyelmez­tethetik és természetesen műszakot kell cserélnie, hogy ne dolgozzon együtt ezzel a munkatársával. Es máskor olyan fiúismerőse autójába üljön, és azzal ünnepeljen név­napot, akinek nincs családja. Fürjes Lászlóné, Rím. Sobota (Rimaszombat) Nem nagy ügy? .. . címmel la­punk 15. számában kezdtük el a vitát. Várjuk Olvasóink további le­veleit, hozzászólásait. Címünk: Nő szerkesztősége, 801 00 Bratislava, Prazská 5. -Ifjú szemmel. A legjobb hozzászólásokat közöljÜK, honorál­juk! ... Boldognak akarom látni gyerme­keimet! Ezért örülök, hogy nekik már nem olyan nehézségek árán kell meg­tenniük az igazsághoz vezető utat, mint nekünk, idősebbeknek ... Ez a gondolat, — ha más szavakkal is —, csaknem minden vallomásban benne volt. Azokban a vallomásokban, amelyeket olvasóink küldtek az Utam az igazsághoz ankétunkba. A vallomások: visszatekintés egy-egy hosszú, nehézségekkel teli életútra . . . És számvetés: Felhagyni azzal, ami múlandó, s továbbadni azt, ami haló­dó... De mint a költő mondja: nem elég csak a jóra várni. — Akarni is kell! Akarni kell, tenni valamit azért, hogy valóban boldognak lássuk gyermekein­ket, hogy ők egyenesen tartsanak előre. Ankétunkban arra is szükség van, hogy a fiatalok önmagukról valljanak: vajon hányadán állnak a világnézeti kérdések tisztázásával, s hogy szüleik, tanítóik, embertársaik mennyiben része­sei az új embertípus formálásának .., Akik válaszolnak: a felnőttkor küszö­bén álló fiúk, lányok. Nem sokkal az érettségi előtt, az önálló élet előtt.. Történetesen a galantai (galántai) gim­názium növendékei. HAJDÚ ERZSÉBET: Kicsit messziről kez­dem ... az erkölcstől. Mindenki által ismert szó, fiatalok, idősebbek egyaránt találkoznak vele naponta. De azt hi­szem, a szóhasználatban van valami különbség . .. Ugye, szüléink még túl­ságosan egyszerűsítik, leszűkítik azt az emberi magatartást, amelyet ezzel a fogalommal jelölünk. Mit mond egy szülő, ha az erkölcsről van szó? ... Tu­dom, tudom, lányaim vannak, vigyázni kell rájuk ... A mai fiatalok? Szégyen­telenül szerelmeskednek — lehet-e egyáltalán erkölcsről beszélni?... Eze­ket és hasonlókat. Rendszerint leeqysze­­rűsítik, s csak a fiú és lány kapcsolatára vonatkoztatják. Pedig az erkölcs sokkal tágabb fogalom. Én úgy gondolom, ide tartozik az is: milyen kapcsolatom van az osztálytársaimmal, ismerőseimmel, hogyan viszonyulok a szüléimhez, a ta­nítóimhoz, hogyan készülök a hivatá­somra, az életre, milyen az érdeklődé­van ... A vallás több évezredes, mélyen gyökerező ideológia. Még ma is lépten-^ nyomon találkozunk vele, tehát nem* lehet tudomást nem venni róla. Találko­zunk vele az olvasmányainkban, a tör­ténelemben, a filozófiában, a minden­napos nyelvhasználatunkban... és ami e kérdésben nagyon lényeges: találko­zunk vele a gyakorlati, való életben is. Az én korosztályomnak még sok olyan tagja van. akinek szülei, még inkább nagyszülei vallásosak, s ennek meg­felelően nevelik gyermeküket is. GALFFY MÁRIA: Kérdés, hogy neve­lik-e vagy csak szeretnék nevelni? Az iskola egyértelműen a materialista világnézetre nevel. S ha a szülő ellen­kezőleg cselekszik, vajon melyik fél ke­rül ki győztesen ebből a harcból? Mert két vágányon haladni párhuzamosan csak a vonatoknak lehet... Az emberi értelemnek nem, az utaknak valahol keresztezni kell egymást! MIKLIK ZITA: A kétvágányú nevelés is végződik valahogyan. Csúnya szó ez a „valahogyan", de az út, amit takar sem különb nála . . . Mert melyik gyereknek ne jutna eszébe útkeresés közben a kérdés: Kinek higgyek? A szüleimnek? De hát milyen emberek ők valójában? Elmaradottak, buták, akik sötétségben élnek? Pedig én úgy látom, becsületes, jó szándékú emberek ... Vagy a taní­tómnak higgyek? Lehetséges, hogy az órán így beszél, otthon meg ő is más­hogy neveli a gyermekét? No és amiről beszél? A tudomány? A tudósok? Vagy ők is tévednek? Ki tudja, kinek van igaza? ‘ IVANICS ANNA: Ezek a kérdések a töp­rengés negyedóráiban kínzó érzések lehetnek. Egy ideig. Aztán már könnyű párhuzamba állítani a kérdéseket, tör­ténéseket. A válasz rájuk egyre tisztább, egyre könnyebben fogalmazódik meg. Csak az út rövidebb-hosszabb ... VANKÚ MARIA: Arról beszéltünk, hogy nekünk már könnyű párhuzamba állítani két különböző nézetet. Nézzük csak közelebbről: akár a materialista, akár az idealista szülő nevelési célját néz­zük, mindkettő: intelem a jóra. Ez eddig rendjén is van. De: mi a motivációja, a sugalmazója ennek az intelemnek? A vallásos embernél: a félelem. A féle­sem és állásfoglalásom a világot, az emberiséget érintő események iránt, mi­lyen az életről, a világról alkotott néze­tem, egyszóval: milyen a világnézetem. MORVAY BÉLA: Ebből következik, hogy a világnézetünk határozza meg erköl­csünket. Vagyis az én nézeteim meg­határozzák, mi az, ami szerintem jó, és követni való, és mi az, ami rossz, tehát elvetem. így kapcsolódik bele a világ­nézet a mindennapi munkánkba, a cse­lekedeteinkbe. Az erkölcsi nézeteimből következik, hogy mi ellen vagyok, és miért küzdők . . . POLAK IZABELLA: Az első kérdés, amit tisztázol kell önmagomban: a világ keletkezésénelf^dealista vagy pedig a tudományojan megalapozott materia­lista magyarázatát vallom-e? Sokan azt hiszik, hogy a mai fiataloknak a dön­tést illetően már nincsen semmi gond­juk ... KOCSIS MENYHÉRT: Nem egészen így lem attól, hogy isten büntetése utolér, hogy a földöntúli életben nem számít­hatunk kegyelemre, bűneink bocsána­tára ... A materialista életfelfogású embernél: az emberbe, emberiségbe vetett bizalom, jót cselekedni úgy, hogy abból másnak is jó származzon, s hogy ez a cselekedete belső meggyőződésből fakadjon, és ne félelemből. Ez több, sokkal több, mint az előző. Erre, szerin­tem, csak értelmileg magasan fejlett emberek képesek! HAJDÚ ERZSÉBET: De olyan szülők is vannak, akik nem is vallásosak, hanem inkább megalkuvók. Még fiatalok isi Például megkereszteltetlk a gyermekü­ket, csupán azért, hogy idősebb szüleik, vagy a falubeliek „ne szólják meg“ őket, mondván: a családi béke érdeké­ben. MORVAY BÉLA: Az ilyen családi béké­nek szerintem nagyon olcsó az ára! Mert nem a szertartásról (ami lehet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom