Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-10 / 19. szám
előtt egy-egy munkakör betöltését, ha ezt a közösség érdeke úgy kívánta. Rátermettségükkel, szorgalmukkal, tanfolyamok, esti iskolák elvégzésével és a szerzett tapasztalatok árán a nők felnőttek feladatukhoz. Vannak üzemek nálunk és a szomszédos baráti országokban, amelyekben túlnyomórészt nők dolgoznak. Ugyanúgy a mezőgazdaságban is. Jól tudjuk, az egészségügy, a tanítói pálya, a kereskedelem és a szolgáltatások szinte elképzelhetetlen a nők nélkül. Százalékarányuk a dolgozók között az egyes szocialista országokban 44—49 körül van. A legkülönbözőbb foglalkozási ágakat űzik: rákkutatók és csillagászok, vegyész és hajóskapitány, kutató expedíció tagja és tudományos dolgozó, mérnök és közgazdász, világhírű művész, író és élsportoló. Sok ismert név és az ismeretlenek milliói A szocializmus teremtette jólétben élő családok legtöbbje ma korszerű szövetkezeti lakásban, vidéken sokan többszintes új házban laknak. Háztartási gépekkel jól felszerelt és szépen berendezett otthonuk van, a garázsban sok helyen autó. Ez lehetővé teszi a mozgást, utazást. A kulturális igények is jelentkeznek. Sokfajta tényező formálja és alakítja a szocialista társadalom nőtipusát. Ez a munkája a nőszervezetnek is, melyben annyi lelkes, öntudatos nő tevékenykedik. A társadalmi munkát vállaló, a közösségért fáradozó nőtípus ma már hozzátartozik életünk valóságához. A saját családja gondjai mellett érzi mások gondjait is. Ezért vállalja hivatalos munkája, családjának ellátása, gyermekei nevelése mellett ezt a munkatöbbletet, képviselőként, funkcionáriusként, politikai dolgozóként. A közösségért érzett felelősség otthonának, családjának és mások családjának a féltése készteti tiltakozásra, ha bárhol a világon erőszakot alkalmaznak. A békét óvja, amely 1945. május 9-én köszöntött be, véres, sokmilliós emberáldozat árán. A szocialista társadalomban élő nő tudja, béke szükséges ahhoz, hogy a fejlődés teljes egészében kibontakozhasson. Gyermekeit úgy neveli, hogy megfeleljenek azoknak a nagy követelményeknek, amelyekkel a távlatok biztatnak. A szovjet diáklányokról olvassuk: „Vonzzák őket az olyan szakmák, amelyek — mióta a világ világ — férfiszakmának számítottak, például a fizika, a matematika, a geológia. A nők valósággal betörnek ezekre a területekre.“ A műszaki forradalom kora a nőtől is még többet követel: nagyobb felkészülést a tudásban. Jól tudjuk, hiszen a valóság realitása nap mint nap figyelmeztet erre bennünket, hogy még sok mindent meg kell oldani. Amíg a nőket nem mentesítik a megterhelő házi munkák végzése alól, nem képezhetik tovább magukat kellő mértékben, és nem pihenhetnek eleget egészségük érdekében. Gyermekeik nevelése is még igényesebb feladatot, nagyobb felelősséget ró rájuk. Hogy a ma asszonya a szocialista országokban és a demokratikus államokban sokat vállal, hogy szinte hősies erőfeszítéssel vesz részt az új világ kialakításában, ennek elismerését látjuk abban, hogy az ENSZ 1975-t a nők nemzetközi évének nyilvánította. A tennivalók özöne vár elintézésre. Hiszen a fejlődésben visszamaradt országokban, Afrikában, Latin-Amerikában a gyermekek milliói éheznek vagy rosszul tápláltak. Az anyák kezdetleges viszonyok közepette, gazdasági és szellemi elmaradottságban, jogíosztottan élnek. Segítségre szorulnak, amelyet csak nagyméretű összefogással lehet nyújtani. Ezért világméretű felkészülés előzi meg a jövő évet, amikor a nők majd vitafórumokon" tárgyalják meg gondjaikat. Hazánkban és a többi szocialista országban a nők fejlődése csak ebben a társadalmi rendszerben bontakozhatott ki ilyen, néhány évtizede még szinte elképzelhetetlen mértékben. Ahogyan Gusta Fucíková, a moszkvai szimpózionon olyan találóan kijelentette: — 1945-ben Csehszlovákia felszabadítása a Vörös Hadsereg által a fasiszta megszállás alól hazánk asszonyainak életében olyan változást hozott, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom a szovjet nők életében.- bér — Yj ZÜSTJUBILEUM Népünk és a szocialista kultúra szolgálatában Megalakulásának 25. évfordulóját ünnepelte a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége. A CSKP nemzetiségi politikájának eredményeként létrejött szervezet negyedszázada működik hazánk magyar nemzetiségű lakosai között, hogy a nemzeti tudat és kultúra megőrzésével, hagyományaink ápolásával a szocialista kultúra szeretetére, és internacionalista magatartására nevelje nagyszámú tagságát. Lelkes kultúrmunkások — köztük sok nö — tevékenykedik fáradhatatlanul a szervezetben, 240 színjátszó körében, 130 esztrádszínpadán, 38 énekkarában, több mint 100 táncegyüttesében és számtalan rendezvényén, akciójában. Amikor az évforduló alkalmával köszöntjük a CSEMADOK-ot, egyben megkértük Lörincz Gyula elvtársat, a CSEMADOK országos elnökét, válaszoljon feltett kérdéseinkre. Hogyan jellemezné, összegezné Lörincz elvtárs a CSEMADOK működését, az eltelt 25 év folyamán kifejtett népművelő munkásságának hatóerejét? A most 25 éves CSEMADOK-ról el kell mondanom, hogy az alakulás éveiben a mindenes szerepét látta el. Bekapcsolódott minden olyan munkába, mely megteremtette a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális élete „harmadvirágzásának“ előfeltételeit. Segített a szocialista falu építésénél, az efsz-ek szervezésénél, a magyar tanítási nyelvű iskolák megalakításánál, a kulturális élet felélesztésénél. A 25 éves évforduló alkalmával nyugodtan állíthatom, hogy a CSEMADOK ma már legsojótabb munkáját végzi, nincs szükség arra, hogy a mindenes hálátlan munkájával foglalkozzék, hanem energiáját kulturális, népművelő tevékenységnek szentelheti. Forditanak-e külön figyelmet az utánpótlásra, arra, hogy a fiatalokat bekapcsolják a szervezet kulturális tevékenységébe, akár az öntevékeny csoportokba, akár a rendezvények résztvevőiként? A CSKP KB és az SZIKP KB 1973. júliusi plénumainak határozatait az ifjúsáq szocialista neveléséről a CSEMADOK is feldolgozta, és ennek értelmében foglalkozik az ifjúság kérdéseivel. A CSEMADOK jó néhány munkaterületéhez a fiatalok bekapcsolása törvényszerűen szükséges. Pl. a tánc- és a színjátszó csoportok munkájában nélkülözhetetlenek. A CSEMADOK-ban végzett tevékenykedés szintén egy részét képezi az ifjúság szocialista tudatformálásának, melyet szervezetünk a SZISZ-el karöltve végez. Milyen formában kívánja megvalósítani a CSEMADOK a népi hagyományoknak és a munkásmozqalmi hagyományoknak az eddiqinél alaoosabb ápolását a magyarlakta területeken? Kivánnak-e szélesebb körben foglalkozni az anyanyelv kultúrájával és milyen formában? A CSEMADOK mellett jól működő néprajzi szakbizottság végzi a népi hagyományok ápolását. A szakbizottság együttműködik a Szlovák Tudományos Akadémiával, a Komensky Egyetem Etnológiai Kabinettjével és szerteágazó, az eqyes járásokat is felölelő széles körű és hozzáértő aktivistákkal neveli a csehszlovákiai magyar dolgozókat a hagyományok megőrzésére és tisztelő szeretetére. Javaslatunkra a MADÁCH Könyvkiadó az elkövetkező években sorozatban adja ki a mór összegyűjtött szellemi értékeket. Dél-Szlovákía gazdag munkásmozgalmi hagyományait az utóbbi években az SZSZK Kulturális- és Oktatásügyi Minisztériumával, valamint a nemzeti bizottságokkal közösen végezzük. Csallóközben, Bodrogközben és másutt is gomba módra alakulnak az emlék-szobák, melyek szervezéséből a CSEMADOK tisztségviselői kezdeményezően veszik ki részüket. Külön kell szólni arról az örömteli tényről, hogy a magyar nyelv művelése — mely elsőrendű feladataink közé tartozik — ma mór nemcsak a mi szívügyünk. Az egyetemi és a főiskolai tanszékek és a magyar tanítási nyelvű iskolák mellett a CSEMADOK Nyelvművelő Szakbizottsága a legjobb szakemberek közreműködésével végzi e téren is egyre gazdagabb tevékenységét. Hangsúlyozom, hogy végeredményben minden egyes kulturális rendezvényünk egyben a magyar nyelv művelését is jelenti. A felgyorsult életütem, a tudományos-műszaki haladás új feladatokat ró mindenkire, és minden társadalmi szervezetre. Nyilvánvalóan új távlati tervei vannak a CSEMADOK vezetőségének is, valahogy úgy gondoljuk, ezzel a negyedszázados évfordulóval lezárult egy időszak. Önnek, mint a CSEMADOK országos elnökének, milyen elképzelései vannak? Ügy vélem, a múltat nem lehet mereven elválasztani a jövőtől. A múlt hozzáértő ápolásával is végeredményben a jövőt szolgáljuk. A jövőt szolgáltuk például azzal, hogy fennállásunk óta' a járási népművelési szakbizottságokkal közösen 2397 népi akadémiát szerveztünk, amivel jelentősen hozzájárultunk a csehszlovákiai magyar dolgozók szakmai továbbképzéséhez. A falvakban az aktiv QSEMADOK- tagok között sok nő tevékenykedik kulturális téren, sok helyen közös akciókat rendeznek a nőszervezettel. Lörincz elvtárs milyennek látja ezt oz együttműködést, és hogyan lehetne a közös akciókat még sikeresebbé tenni? * Nem szívesen osztjuk meg a CSEMADOK tagságát nemek szerint. Tény, hogy legaktívabb tagjaink jelentős része nő, akik mind a CSEMADOK-ban, mind pedig a nőszövetségben kezdeményező tevékenységet fejtenek ki. A CSEMADOK és a nőszövetség közötti együttműködés jó előfeltétele ezzel biztosított. Milyen kopcsolata van a CSEMADOK-nak a Népművelési Intézettel és a Madách Könyvkiadóval? Gondolok itt elsősorban a könyvkiadásra, a műszaki és tudományos, népművészeti és a szakkönyvek kiadásának szükségességére, mint a jövő nélkülözhetetlen, a szaktudást és művelődést elősegítő segédeszközeire. Vagy külön kiadói joggal is rendelkezik a CSEMADOK, hogy hathatósabban elősegítse a magyar nemzetiségű lakosok, a szervezet tagságának sok irányban megkövetel művelődését? Kapcsolataink az említett Jyuézményekkel gyümölcsözőek, Javaslatainkat a könyvkiadók évi terveiben érvényesítik. Emellett jelentős segítséget jelent természetesen a magyar könyvek szinte korlátlan behozatala is. A szervezet milyen formában, mennyiben segíti elő az internacionalista együttműködést hazánk népei között? Hazánk nemzetei és nemzetiségei közötti együttműködés alapja a kölcsönös megismerés, közös történelmi múltunk feltárása és nem utolsósorban közös céljaink — az osztály nélküli társadalom felépítése — minél szélesebb körben való tudatosítása. Ebből a témakörből az utóbbi években több jelentős tanulmány jelent meg, mint például J. Zvara: A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Csehszlovákiában, Csonda Sándor: Magyar—szlovák kulturális kapcsolatok, vagy a nagy sikerű tanulmánykötetek: Magyarok Csehszlovákiában, Közös hazában, Tanítói szemmel I.—IV., illetve közös hagyományainkat feltáró írás Balázs Béla tollából, vagy Mózsi Ferenc külföldön is nagy elismerést kivívott monográfiája: Nemzetiségi iskola, irodalmi nevelés. Sajnos, itt most nem áll módomban említést tenni arról a gazdag szépirodalmi termésről, amely szintén közös kapcsolatainkat erősíti. Hogy ezek a művek megszülethettek és hogy feladatainkhoz felnőttünk, abban — úgy vélem — jelentős szerepet játszott a most 25 éves CSEMADOK is. Beszélgetett: Bertháné S. I.
