Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1974-05-03 / 18. szám

munkásoknak, gépészmérnököknek tehát a környékünkön is nagy jövője van.

A zselizl gimnáziumban jó példára akadtunk. A tanárok tudatos, előkészítő munkája meghozza az eredményt. A lányok nem idegenkednek a műszaki pályától.

De^ajon mi a helyzet a sahyi (Ipolysági) magyar tannyelvű gimnáziumban?

A két érettségiző osztály 25 leánytanulója közül hatan jelentkeztek főiskolára. A következő foglalkozást választották: orvos, vegyészmérnök, gyógyszerész, tanár, építészmérnök. Csupán ketten döntöttek a műszaki pálya mellett.

Mi az oka annak, hogy évente csak 2—3 lány jelentkezik a műszaki főiskolára? — tettük fel a kérdést Korpás Pálnak, az iskola pályaválasztási tanácsadójának.

— A lányok általában hosszúnak tartják az ötéves tanulmányi időt. Sokszor a szülők sem ösztönzik a lányukat a főnyok általában szeretnek az iskola befejezése után a szülőföldjükön letelepedni.

A két gimnáziumban tett látogatásunk és az általános tapasztalatok alapján is elmondhatjuk, hogy a pályaválasztásban nagyon sok függ attól, hogyan készítették elő a diákokat a középiskolában.

Hogy erről személyesen is meggyőződjünk, megkértük a Bratislavai Műszaki Főiskola Elektrotechnikai Fakultásának dolgozóit, mondják el erről a véleményüket:

MILENA CERVENOVA MÉRNÖK, a fizikai tanszék tanársegédje:

— A műszaki forradalom időszakában nagy szükség van a műszaki végzettségű szakemberekre, beleértve a nőket is. Az én tapasztalatom az, hogy azok a lányok, akik hozzánk felkerülnek, jobban igyekeznek mint a fiúk, s ha az érdeklődésük a műszaki pálya felé irányul, akkor itt helyt is állnak. A lányok

„Meggyőződésünk, hogy a lányoknak igenis van »műszaki« jövőjük."

|A kilencedik osztályos 'lányok magabiztosan beszélnek a pályaválasztásról.

Huszár és Öllé felvételei

Anna Grusková mérnök: Azoknak a lányoknak, akik most jelentkeznek a műszaki főiskolára, már könnyebb dolguk lesz, mint nekünk volt.

Nadezda Spumá mérnök: A mi katedránkon megköveteljük a pontosságot, s ebben a lányok sokkal jobban helytállnak, mint a fiúk.

iskolára, úgy mint a fiúkat. Vidéki középiskola a miénk, sok szülő nem tartja fontosnak, hogy a lánya főiskolát végezzen, s ha erre sor kerül, akkor is inkább „nőies" foglalkozást ajánl gyermekeinek, mint például a tanárit, orvosit, gyógyszerészetit. Szerintem az okot már az alapiskolában is keresni kell, ahol a gyerekeket nem irányítják kellőképpen a műszaki pálya felé. Hiányosságok vannak még a műszaki rajz és a matematika tanításában is — a diákok nem kapják meg mindazt a középiskolákban, amire a műszaki főiskolán szükségük lenne. A matematika, az ábrázoló mértan még a mai napig is ijesztő a lányok számára, erre pedig a műszaki főiskolán nagy szükség van. Az a tény is befolyásolja, hogy a környékünkön kevés az ipari üzem, s a láidegenkedésének okát sokszor abban látom, hogy a diákok nem ismerik egyáltalán, vagy kellőképpen azokat a munkahelyeket, beosztásokat, ahol az iskola elvégzése után elhelyezkedhetnek. Ezért tartom fontosnak, hogy az üzemekből járjanak ki a szakemberek az iskolákba s ismertessék a diákokkal az egyes munkahelyeket, foglalkozásokat.

EVA HAINZLOVA MATEMATIKUS, a kibernetikai tanszék tanársegédje:

— A lányok a főiskolán nincsenek hátrányban a fiúkkal szemben. Az iskola befejezése után is nagy szükség van rájuk. Például a számitástechnikát el sem tudom képzelni női munkaerő nélkül. Hovatovább, annál több olyan munkahely lesz, ahol a műszaki főiskolát végzőnek ideális munkafeltétel adó-Zselizen a gimnazista lányok nem félnek a műszaki pályától.

dik, A lányoknak nem kell tehát félni ettől a pályától.

NADE2DA SPURNA MÉRNÖK, a villamos energia tanszék tanársegédje:

— A gyermek nevelésétől függ nagyon sokban a pályaválasztás is. Szerintem a szülők a fiúkat jobban előkészítik a műszaki pályára, mint a lányokat. Például a matematikai-fizikai kísérleti középiskolákban is sokkal több a fiú, mint a lány, vagyis a szülők a fiúkat már előre ebben az irányban nevelik. A mi katedránkon megköveteljük a pontosságot, mert ehhez a szakmához ez alapfeltétel. Nos, a lányok ebben sokkal jobban helytállnak, mint a fiúk. Az iskola elvégzése a lányoknál nem is ütközik nagyobb nehézségbe, mint a fiúknál. A gondok a munkába állás után kezdődnek, mert a család, a gyerekek jobban lekötik a nőt, mint a férfit. S ha a nő ugyanannyi idő alatt nem tud olyan eredményt felmutatni, mint a férfi — gondolok itt a tudományos munka kifejtésére, a kandidátusi vagy a docensi fokozat megszerzésére — ez nem az ő tehetségén vagy munkabiróképességén múlik, hanem azon, hogy a család sokkal több energiát von el tőle, mint a férfitől.

ELEONÓRA KRÚTELOVA MÉRNÖK, az automatizációs és regulációs tanszék docense:

— A rhatematlkát, fizikát már a középiskolában kell megszerettetni a diákkal. Ha ott megkapta az alapokat, nálunk már nincsenek nagyobb gondjai e téren. A tanáron — aki ezt a tantárgyat tanitja — nagyon sok múlik. S hogy a műszaki főiskolát végzett nő hogyan állja meg helyét a termelésben vagy más munkahelyen, az sokban függ az ottani munkaszervezéstől, a „főnökök'' erre vonatkozó nézetétől. De az alkalmazásban levő nők gondjai ugyanúgy felmerülnek a humán, mint a természettudományi pályán működő nőknél.

ANNA GRUSKOVÁ MÉRNÖK, az elméleti és kísérleti elektrotechnikai tanszék kutató dolgozója:

— A termelésben dolgozó, műszaki főiskolával rendelkező nők helyzete ma még sok esetben nehéz. Én két hónapig voltam a Slovnaltban, ahol három műszakban dolgoztunk. Megterhelő ez egy nő számára nagyon, ha a munkáját is jól akarja végezni és a családját sem szeretné elhanyagolni. Mert a minden, napos-családi gondok mellett a hiányos szolgáltatások miatt bizony kevés idő jut a továbbképzésre, az önművelésre, ami ma már elengedhetetlen követelmény ezen a pályán. De reméljük, hogy ezek csak átmeneti nehézségek, amelyeket pár éven belül megoldanak, s azoknak a lányoknak, akik most jelentkeznek a műszaki főiskolára, már ilyen gondjaik nem lesznek.

Abban tehát megegyeztünk, hogy a lányok a műszaki főiskolán nincsenek hátrányban a fiúkkal szemben, sőt sokkal szívósabban és odaadóbban tanulnak, mint a fiúk. A gondok inkább a munkahelyen kezdődnek, ahol a nő még nem tud teljesen lépést tartani a férfival, mivel erejének és idejének nagy részét leköti a család és a háztartással járó munka. De vajon ugyanezt vallja-e erről a gyárban dolgozó mérnöknő is?

CIBAK ERZSÉBET VEGYÉSZMÉRNÖK, a Dimitrov Vegyi Üzem kutatóintézetének egyik vezető dolgozója erről igy vallott:

— A legfontosabb az, hogy a középiskolából jó alapot hozzanak a diákok magukkal. Az én szüleim azt akarták, hogy orvos legyek, de Komárnóban (Komáromban) nekem olyan kémia szakos tanárnőm volt, aki egy életre szólóan megszerettette velem ezt “b' hivatást. Sajnos sok munkahelyen még ma sem fogadják szívesén a lányokat. Huszonnégy-huszonöt évesek, amikor elvégzik a főiskolát — ez legfőbb Ideje a családalapításnak. S ha jönnek a gyerekek, velük a gondok is jönnek, ami az apát nem érinti úgy, mint az anyát. Nos, ezért vezető beosztásokban is szívesebben látnak férfiakat, mint nőket. Pedig a nők sokkal kitartóbbak, szorgalmasabbak, és sokkal állandóbb munkaerők is. Ha a nő, mint anya*és dolgozó nő teljes mértékben helyt akar állni, akkor a házi munkát — mosást, takarítást, főzést stb. — kell számára megkönnyíteni. Ha ez majd nem terheli öt meg, semmi sem gátolja többé, hogy a férfival egyenrangúan bármilyen beosztásban helytálljon.

A távlatok biztatók. Mert ami a munka fizikailag megterhelő oldalát illeti, attól a műszaki főiskolára jelentkező lányoknak már nem kell félniük. Gomba módra szaporodnak azok a munkahelyek, ahol a gépész-, vegyész-, villamos-, építészmérnöknők fizikai megterhelés nélkül végezhetik munkájukat. A nők „második műszakja", a háztartás, mosás, takarítás, főzés gondjának — ami alkotóerejük és idejük nagy részét lefoglalja — megoldása a XIV. pártkongresszus határozata értelmében társadalmi feladattá vált. A dolgozó nők munkáját megkönnyítő szolgáltatások, a közellátás fejlesztése folyamatban van és ötödik ötéves tervünk során olyan magas szintre emelkedik, hogy a nők hármas szerepkörének betöltésében nem jelent majd akadályt. Tehát a lányoknak sem lesz okuk arra, hogy visszariadjanak a műszaki pályától. Sőt, néhány év múlva olyan lehetőségek nyílnak itt számukra, melyek vonzóvá teszik ezt a foglalkozást azok számára is, akik jelenleg még „száraznak, ridegnek" tartják.

H. ZSEBIK SAROLTA és LŐRINCZ KATÓ

TOLLAL

és MIKROFONNAL