Nő, 1974 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1974-05-03 / 18. szám
A felkelés kirobbanása előtt, amikor már egyre több partizán gyűlt össze a környező hegyekben, egyszer egy idegent hoztak ide. Taglejtésekkel értésemre adták, hogy a férfi beteg és ápolásra van szüksége. Később tudtam csak meg, hogy egy francia partizán volt. Amikor a németek megszállták Szlovákiát, Streéno egy részét kitelepítették. Akkoriban egy szovjet partizán keresett fel és kért, hogy menjek vele a hegyekbe, mert a bajtársának segítségre van szüksége. Mondtam neki, hogy várjon a ház mögött, azonnal megyek. Szaladtam a konyhába, hogy összeszedjem a szükséges holmit, de abban a pillanatban egy csapat német katona jött be utánam a házba. Most mit tegyek? Attól féltem, hogy a partizán, nem értve késlekedésemet, esetleg utánam jön, és elfogják. Emberéletről volt szó, tehát nem habozhattam sokáig, jelt kellett adnom, hogy baj van. Szapora beszéddel sikerült valahogy elterelnem a németek figyelmét, felkaptam a piros kendőmet az ágyról, majd a zűrzavarban a nyitott ajtó felé kerülve, lobogtatni kezdtem, mintha nagyon melegem volna és legyezném magamat. A partizán észrevette és megértette. A németek távozása után rögtön felmentem a megjelölt helyre és kezelésbe vettem a sebesült bajtársat. Emlékek követik egymást a barátságos kis házban. A beszélgetésbe bekapcsolódik Mária néni férje, Franti- Sek Stadáni is. Neki is bőven kijutott az eseményekből. A közeli kőbánya drótkötélpályás felvonójának kezelője volt akkoriban. A németek, akik minden szlovákban partizánt láttak, szemmel tartották őt is. Gyanús volt nekik, hogy amikor 6 volt szolgálatban, semmi sem történt, minden a legnagyobb rendben ment, s amikor a soron következő szolgálatos, egy szepességi német vette át a munkát, egyik partizánakció a másikat érte. A katonai logika mindebből arra következtetett, hogy Stadáni összejátszik a partizánokkal. Az lett a vége, hogy letartóztatták és Zilinára szállították. Szerencsére a felkelésnek ott is voltak megbízható, mindenre elszánt emberei, akiknek sikerült néhányat kimenteni a Gestapo karmai közül. Frantiáek Stadáni is azok között volt, akik ily módon megmenekültek a biztos haláltól. A többiek, akik ott maradtak, azok már nem érték meg a felszabadulást. Akkor még nem tudta, hogy nemsokára másodszor is csak egy hajszálon fog múlni az élete. A visszavonuló németek szinte őrjöngtek dühükben sikertelenségeik miatt, s igyekeztek mindenkin bosszút állni, aki a kezük ügyébe esett. A falun keresztülvonuló német katonák egyike egy pillanatra letette a messzelátóját Stadániék házának külső ablakpárkányára, de alighogy elfordult, egy másik német katona ellopta. Az első katona FrantiSek Stadánit vonta felelősségre az eltűnt messzelátóért, s azzal fenyegette, hogy ha két órán belül nem lesz meg a keresett tárgy, kiirtja az egész falut. Nem volt más hátra, a föld alól is, de keríteni kellett egy meszszelátót, ami nem volt éppen könynyű feladat, de végül mégiscsak akadt egy és ez megmentette a lakosok életét. Szerencsére, mielőtt további igényei támadtak volna, felhangzottak a közeledő Vörös Hadsereg első ágyúlövései, és a németek eltakarodtak nemcsak Streőnóból, hanem az egész környékről. A felszabadító hadsereg pedig elhozta hazánk népének a szabadságot. Dr. MILAN PIOVARCi Foto: FERÓ SPACIL ШILYEN HOSSZÚ LESZ AZ EMBERI ÉLET? II. Művének vitathatatlan előnye azoknak az alapvető tényezőknek indokolt kiválasztása, amelyek öszszességükben, megbonthatatlan egységükben meghatározzák életünk hosszúságát. Az egyetlen, amivel ebben a tesztben nem érthetünk egyet az, hogy az életkort döntő módon befolyásoló tényezők közül egyet figyelmen kívül hagyott — mégpedig a munkát, a munkatevékenységet. Megtámadhatatlan tudományos ismeretek alapján bátran állíthatjuk, hogy az élősködőknek és о tunyáknak annyi évet kell „leszámítaniuk", mint amennyit a dolgos, szorgalmas embereknek „hozzászámítaniuk". A Szovjetunióban az életkor meghosszabbításának érdekében gyümölcsöző kutatásokat folytatnak és nagy erőfeszítést fordítanak azoknak az optimális feltételeknek a megteremtésére, amelyek minden ember aktív, boldog és hosszú öregkorát vonnak hivatva biztosítani. Ebben a tekintetben nyugodtan nézhetünk a jövő elé. Am ennek a célnak az elérése nem csak az állam feladata, hanem mélységesen egyéni kérdés is, magánügy. Mindannyiunknak meg kell értenünk (s a teszt ebben segítségünkre lehet), hogy a hosszú élet elérése igen jelentős mértékben múlik az ember öntudatosságón, akaraterején, értelmes viselkedésmódján. II. Életünk színhelye Ha kisváros: az első táblázat alapján nyert számhoz adjunk hozzá 3—5 évet. Ha nagyváros: mínusz 2 év. Új eredmény: ... év ... hónap A demográfusok és a szociálhigiénikusok már régen felfigyeltek a halálozási arány közötti különbségre a kisvárosokban és a nagyvárosokban, s arra is, hogy az eltérés a helyzet: — Mennél nagyobb város, annál magasabb az elhalálozások száma, noha az átlagos életkor tekintetében nincs számottevő eltérés. Ha ezeket az adatokat nemcsak mint ismeretanyagot értékeljük, hanem a célszerűséget is tekintetbe vesszük, akkor nem sok értelme lenne, hogy a nagyvárosok lakóit rábeszéljük: hagyják el a nagyvárost és költözködjenek vidékre. A városok növekedése a társadalom tudományos-műszaki és kulturális-gazdasági haladásának következménye és bizonyítéka. Az urbanizáció, a városlakóknak a negatívumokon kívül (a lakosság sűrűsége, a zsúfolt közlekedés, a légkör szennyezettsége, idegfeszültség stb.) egész sor előnyös életkörülményt is biztosít — a gyors közlekedés és a szolgáltatások nyújtotta kényelem, a legkülönfélébb szellemi és fizikai szükségletek kielégítésének teljesebb lehetősége, beleszámítva az egészségvédelem vívmányait is. III. Családi körülmények, származás Minden 5 év Után, amellyel az apa túlélte a 70. életévét, plusz egy év. Az anyánál ugyanígy-Új eredmény: ... év ... hónap öröklődik-e a magas életkor? Az életkor hossza és a genetikai tényezők között határozottan van összefüggés. S így sajnos, nemcsak a „hosszú életűség", hanem a „rövid életűség" is öröklődik. Tehát számításba kell vennünk a szülők életkorát. Itt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a genetikai tényezők csupán a hajlamot „adják át" az utódoknak, amely vagy érvényesül, vagy nem. Ez az egyén életkörülményeitől függ. Azt, hogy az öröklött hajlamnak nem kell mindig feltétlenül a felszínre törnie, ékesen bizonyítják az életkorra vonatkozó felmérések Abcháziában és Ukrajnában. A hosszú életre való hajlam öröklődésének vannak-e látható, külső jegyei? A kutatások arra utalnak, hogy vannak. Ilyen például elsősorban „O" (Rhesus factor +) vércsoport — a magas életkort elért emberek között a leggyakrabban ezzel a vércsoporttal találkozunk. Az ilyen vércsoportú emberek ritkábban szenvednek a jellegzetesen öregkori betegségekben, beleszámítva a rákot is. Ilyen „külső jegyet" találunk a koponya felépítésének bizonyos sajátságaiban, a tenyér és az ujjhegyek vonalainak a rajzában, a haj és a szem színe Is stb. Ezek a „külső jegyek" kétségkívül léteznek, de a kutatások eddigi eredményei szerint a legmérvadóbb mégis az öröklődő hajlam, A kedvező öröklődés védő hatása bizonyítható. Például azok az emberek, akiknek a szülei hosszú életűek voltak, ha idősebb korukban meg is betegednek bizonyos vérnyomás- és szívbántalmakban, a betegség többnyire enyhe lefolyású, bonyodalommentes. Itt megint csak figyelmeztetnünk kell arra, hogy egy emberélet hossza számtalan bonyolult tényezőtől függ (nem, életkörülmények, szokások stb.), s hogy a „rossz" öröklődésl ésszerű életmóddal ki lehet korrigálni, éppen úgy, mint ahogy a „jót” bizonyos körülmények között anullálni. IV. Gazdasági helyzet, körülmények Ha élete nagyobbik részét nyomorban és nélkülözésben töltötte: mínusz 3 év. Új eredmény: ... év ... hónap Egy átlagos amerikainak a 3 évet le kell vonnia, ha élete nagyobb részén át nyomorgott. Már Kari Marx közölt adatokat, miszerint a nyomor о felével megkurtítja az emberéletet. Az ő korában a tehetős ember átlagos életkora 38—40 év volt, a szegényeké viszont 18—19 év. A legutóbbi évek statisztikai adataiból arra lehet következtetni, hogy ez a helyzet lényegében csak nagyon kis mértékben változott meg, még annak ellenére is, hogy a tudományos-műszaki haladás vitathatatlanul meghozta a maga pozitívumait. Az Egyesült Államokban a szociális egyenlőtlenség a következőképpen nyilvánul meg: a lakosság legnagyobb mértékben jogfosztott rétege, a színes bőrűek átlag 8 évvel korábban halnak meg, mint a fehérek, akik között egyébként ugyancsak nagyszámban vannak azok, akik nélkülöznek. Még ennél is jobban kidomborodik a szociális és a gazdasági diszkrimináció a Délafrikai Köztársaságban, ahol a színes bőrű lakosság élete 20 évvel rövidebb, mint a fehéreké. A francia nemzeti statisztikai intézet adatai szerint a segédmunkás családjában született gyermeknek 10 évvel „rövidejobek" a kilátásai, mint egy tanító családjában született gyermekéi — tehát oz arány 63:73 év. Az átlagos életkor a fejlődő országokban, ahol a gazdasági és kulturális potenciál nem nagy, még a mai napig is csupán 32—45 év, míg a gazdaságilag fejlett országokban 68—73 év. A Szovjetunióban a lakosság átlagos életkora 70 év. Ez a vívmány szorosan összefügg a Nagy Októberi Forradalommal. A szocialista országépítés programjának megvalósításával párhuzamosan tűnik gfa forradalom előtti szociális megkülönböztetés hatása is. Az idősebb szovjet emberek azonban nagyon is küzdelmes éveket tudnak maguk mögött, részben a háborúk, részben a háború utáni nehéz időszakok következtében. Ezeket a küzdelmes időket kétségtelenül mint kedvezőtlenül ható tényezőt kell elkönyvelnünk.- folytotjuk -
